Ha humán beállítottságú vagyok, át tudom állítani az agyam, hogy reál beállítottságú legyek?

Azért ez nem így megy hogy valaki csak ez vagy az. Meg katt, átállt.

A matek az logika, gyakorlás. De csak azért, mert jól keresel, ne csináld, mert ott fogod hagyni.

Egy számviteltől nekem is a gyomrom fordul fel, pedig gépészetet tanulok.

Ez ilyen szempontból nem képesség, hanem hajlandóság kérdése...

A legtöbb ember hülye a matekhoz és még büszke is rá, hogy undorodik tőle. Alapvetően bármit meg tudsz tanulni, ha érdekel.

Érdekel?

Átállítható nagyjából. Egy rokonomat nagyon sokáig az irodalom érdekelte, a történelem, a nyelvészet, később elkezdte érdekelni az informatika és elkezdett vele jobban törődni, úgy ahogy a biosszal és a kémiával. Irodalom, nyelvészet, töri továbbra is érdekli, akármilyen történelmi eseményt el tud mesélni rédzletesen, akármilyen érdekességet a nyelvészettel kapcsolatban és remgeteget olvas, rengeteget tud beszélni az irodalomról, az írókról+költőkről is tud háttérinfókat mondani, emellett mind elektromos cuccnak a zsenije, jártas a gyógyszerek terén (mi miből áll össze, hogyan hat a szervre), akármiről lehet bioszból vele beszélni, de a földrajz tudása sem kutya, mind a földünket, mind a fölünkön kívüli tudományokat illetően.

Egyszerűen olyan ember lett, hogy nincs az a téma, amihez ne tudna hozzászólni.

Én is sokáig szentül hittem, hogy humán beállítottságú vagyok, punktum, viszlát matek, nekem olvasmányos vastag könyvek kellettek egy hangulatos könyvtárban. Abból élveztem tanulni, azt szerettem olvasgatni, így tájékozódni róla... Szeretem a papír alapú dolgokat, nem hozott lázba ez a számomra barbár firkálós, pdfből tanulós életvitel, ami a műszaki területen tanulókra jellemzőbb talán. Párom infós szakon tanult, tökre elvette a kedvem azzal, hogy mindent ezer forrásból kell előásni, minden firkás, semmi nincs rendszerezve, 3-4 betűs rövidítések, csupa "attól függ" dolog, ami elavult és holnapra van helyette új, aztán tarts lépést. Néztem és elfáradtam a gondolattól is, hogy nincs semmi egy helyen, viszonylag állandó jelleggel, mindenféle könyvtárak, 60 különböző apróság, tákolós megoldások, mindenféle szempont... Egy szociológusnak ez szokatlan, na. Sosem tudtam volna így tanulni, főleg nem ezt. Akkor még ennyit jelentett nekem is az egész.

De ez nem fekete - fehér. Vannak vegyes szakmák és munkakörök, ahol van humán jellegű terjengős elmélet és számolás is, illetve sok múlik a tanulás módján is. Úgy gondolom, hogy a matekot egy bölcsész is meg tudja érteni, csak általában az sem bölcsész, aki próbálja tanítani és nehéz elvonatkoztatni attól, ahogy anno ő meg tudta tanulni magának. Nem biztos, hogy más is érti azt, ami neked logikus és nyilvánvaló, ezért eszedbe sem jut, hogy indoklást igényel.

Én először a matek elméletét szerettem meg és az alkalmazott matekot. Akkor még bőven btk-s voltam, de volt statisztika órám és imádtam szórakozni a kis grafikonokkal, adatokat értelmezni, utánajárni, hogy mi az oka annak, amit az eredmény mutat, mivel magyarázható... Nem voltam jó tanuló ezekből, mert nem tudtam kapkodni úgy és nem is voltam jó manuális feladatmegoldásokban. De a szorgalmi feladatokkal szerettem otthon bűvészkedni a gép előtt és ez általában túlvitt a tárgy követelményein. Aztán szépen a kutatásmódszertanból áteveztem oda, hogy bizonyos adatokkal hogyan bánunk megfelelően, milyen alternatívák vannak bizonyos kérdések vizsgálatánál, az alkalmazott próba mit csinál az adatokkal, hogyan működik... Aztán kikötöttem a matek sűrűjében. Ugyanígy a programozással: mivel lehet szebb ábrákat készíteni, hogyan ábrázoljak két dimenzió helyett hármat, hogyan animáljam meg, hogyan tudok predikciókat készíteni, stbstb...

Nem vagyok az a fajta kocka, aki papíron meg tud oldani mindent pillanatok alatt, egyáltalán papíron be tud helyettesíteni egy bonyolultabb képletbe anélkül, hogy katasztrofálisan félreszámolna mindent. Deriválásnál is ez volt a hatalmas szívfájdalmam, a közepén már alig tudtam, mit hova akartam az elejéről visszaírni. Tudja a franc, nem is nagyon érdekel, valahogy átmentem a tárgyból a kapkodós firkálmányaimmal, minden másra ott a gép, hogy ne én csináljam kézzel, csak értsem, hogy hogyan működik. Én jegyzetelgetek, összegyűjtöm egy helyre az infóimat, felhalmozok, keresgélek és magyarázok (magamnak és másnak is már). Egészen más az a narráció, ami a matek köré épül a fejemben ezeknél a dolgoknál, mint amivel például a legtöbb reál beállítottságú oktató dolgozik. Nyilvánvalóan nem onnan tanultam meg én sem, hanem kerestem videókat, ahol túlegyszerűsítve elmondták, aztán finomítottam rajta. Tök egyszerűnek tűnik az egész és tök szép kép rajzolódik ki a dolgokról, összefüggésekről, ha kibogozom a "matekos nyelvet" és 10 perc mese lesz a félsoros képletből. Gagyi bölcsész módszer? Tojok rá, működik és szeretem a témát annyira, hogy ne zavarjon a különc stílusom.

Ja, nyilván szakot váltottam, már a szakmámban is ezzel foglalkozom.