Nagyon gagyi volt az általános vagy középsuli ahova jártál? Miért?

'90-es években voltam általános- és középiskolás, mindkettő rossz volt, középsuliban például 2-3 fős klikkesedés, osztálykiránduláson osztálypénz elköltése 0 következménnyel (páran csinálták), alkalmatlan tanár.

Az 15 éves találkozón azt mondta az osztályfőnök, hogy "a mi időnkben még mintagyerekek voltunk" és "nagyon örüljünk neki, hogy nem most vagyunk diákok".

Általános: alkalmatlan tanárok, fegyelmezni nem tudtak, hülye,csúfolódó, osztálytársak,hátrányos helyzetűekkel,kisebbségekkel tarkítva. Szakiskola:tanárok jók, az osztályban viszont klikkesedes,széthúzás.

Személy szerint én nem sírom vissza a diákéveimet. Persze, voltak kellemes percek is. Nem mondom,hogy dolgozó felnőttként minden happy, de mégis egészen más...

Három különböző általánosba jártam, a színvonal mindenhol "átlagos volt". A legelső iskola nagyobb volt, sok gyerek járt oda így a tanárok nem tudtak külön foglalkozni minden gyerekkel, sok idő elment a fegyelmezéssel. Szegény tanárok alig tudtak tanítani, folyamatosan ment a kiabálás, beszélgetés órán is. A másik két iskola sokkal kissebb, és csendesebb is volt, de ott is jellemző volt a klikkesedés, széthúzás, hátrányos helyzetű osztálytársak piszkálása, egyebek.

Most vagyok végzős gimiben, régen nagyon színvonalas iskolának számított, manapság már nem annyira. Sőt, mindenkit felvesznek, pár éve hallottam olyan tanulóról is aki 21 pontot kapott központi felvételin, és felvették így is. De épp emiatt a nagyon problémás diákok kiesnek az osztályokból, ami pozitívum. A tanárok nagyon rendesek, látszik rajtuk hogy szeretnek tanítani, szívvel csinálják. Órákon mindenki csendben van, jegyzetelünk, meg hallgatjuk a tanárokat. Nagy viszont a klikkesedés és a széthúzás, sok az áskálódás és a pletyka, de szerencsére sok a csoportbontásos óra, a tanároknak is sokkal könnyebb egy 12 fős csoportot tanítani mint egy egész osztályt, valószínűleg ezért is van az hogy nem kell órákon fegyelmezni minket.

Nekem az általános iskola az nagyon jó volt. Igaz, az még a szocializmus idején volt, de volt pár jó tanár, és szuper osztályközösség akik miatt a 8 év boldogan telt nagyon. Azóta is tartjuk a kapcsolatot, sokkal surubben találkozunk mint öt év, és mindenki azt mondja hogy az osztály miatt volt jó a gyerekkora.

Ezzel szemben, a középiskola az gáz volt. Egy értelmiségi rokon ajánlotta a szüleimnek a helyi erős szakközépiskolát. Olyan volt, mintha visszamentem volna a múltba, egy régies, avitt apácazárdaszeru iskola, ahol teljesen felesleges tantárgyakat tanultunk, rengeteget, közismeretit alig, az is alacsony szinvonalu volt. Egy csoda, hogy később diplomákat szereztem mégis.

Az általános iskolám átlagos volt. Csomó “újgazdag szülők elkényeztetett gyereke” járt oda, aki borzasztó neveletlenek voltak, ráadásul azzal hirdették a sulit, hogy ide a hiperaktív gyerekeket is szeretettel várják, úgyhogy a párhuzamos osztály tele volt ADHD-ssal - ami persze nem lett volna baj, de mivel brutál neveletlenek voltak, állandóan ment a balhé, törtek-zúztak stb. A saját osztályom viszont szerencsére elég jó volt, nagyon jóban voltam velük, és a tanítónőm is zseniális volt (miatta vittek abba a suliba, bár közben lecserélték). Az egész suli is összességében jó hangulatú volt, csomó programot szerveztek, amikre jó visszaemlékezni.

A középsulim tipikus versenyistálló volt, országos top 5-10-es, “elitista”, kultúrsznob. Ez eléggé tönkrevágta a mentális egészségemet (a tanárok elvárásai az egekben, miközben minden nap azt hallgatod, hogy mekkora szr vagy, és ha kapsz egy 4-est, egyből lehordanak, hogy “nem muszáj idejárni, el lehet menni szakközépbe”), ráadásul a tanárok többsége nagy jóindulattal is középszerű volt - de hát minek is tanítsanak rendesen, ha a diákok már úgyis ilyen “jó alapanyagok”, hogy maguktól is hozzák az eredményeket az iskolának?

Az ofőm is csapnivaló volt, nem értett semmihez, viszont az osztályommal eléggé összecsiszolódtunk a végére.

Az egyetlen pozitívum, amiért megérte ide járnom, hogy legalább intelligens, művelt, ambiciózus emberek között nőttem fel. Persze így is mentek a szívatások, de legalább soha senkit nem szívattak azért, mert tanulni akart/jó jegyei voltak.