Melyek a tanári pálya legnagyobb hátrányai?

Aha. Szerintem nem összehasonlítható a kettő.

Te valószínűleg nem szoktál még éjfélkor prezentációt készíteni, dogát javítani stb. Adminisztrálni. Gyerek szüleivel beszélni este nyolckor, mert képesek akkor felhívni. Elvinni a srácokat osztálykirándulásra, 24 órában felügyelni rájuk (nem egyre, hanem huszonegyre). A nyár nem másfél hónap piknik: nekünk ekkor van szabadságunk. Cserébe, ha azt mondom, hogy november 2-9 között szeretnék szabadságot, akkor néznek rám boci szemekkel, hogy nekem azt nem lehet.

Sorolhatnám tovább, de nem teszem. Valahogy mindenki csak annyit vesz észre az egészből, hogy egy tanárnak van 22-26 órája és akkor ő annyit dolgozik. Meg minden hétvége szabad meg minden szünet.

Ahhoz képest alig van kollégám, aki megállna a 26 óránál (nekem is 30 van, mert egyszerűen nincs ember, a feladatot viszont el kell látni).

Mindezt 210 nettóért. Ha jól akarod csinálni, nem tudsz másodállást vállalni, túlórára meg értelemszerűen nincs lehetőség.

Mindazonáltal nem vetemednék arra, hogy azt mondjam, a gyári melós nem dolgozik. :) Most pedig nekiállok dolgozatot javítani, elvégre szünet van, még egyszer utolérhetem magam a nyári szünet előtt.

Ha annyira jó tanár akarsz lenni,akkor kérlek próbáld meg értelmezni, amit írtam..."Mindazonáltal nem vetemednék arra, hogy azt mondjam, a gyári melós nem dolgozik" én hol írtam,hogy egy tanár nem dolgozik? ez a baj a tanárokkal, vki a megmondja az igazságot, akkor sértődött kisgyerek módjára kikérik maguknak még azt is, amiről nem volt szó.

Egyébként meg 40 órás munkahét van, abból letanítasz 26 órát, marad 14 óra dolgozatjavításra,adminisztrációra. Az egy más kérdés, hogy nem bírod beosztani a szabadidőd. Másrészt egy gyári munkásnak nincs 50 nap szabadsága, hanem még szinte minden hétvégén is mennek... Tanároknak meg, ha egy nap szombati ledolgozás van, megy a hiszti, meg a 25 perces rövidített órák...

Te is értelmezd, amit én írtam. Nem 26 órát tanítok, a maradék 14-be pedig nem fér bele az, aminek még bele kéne. A szabadidőmmel nem az a baj, hogy kevés, hanem rapszodikus az életvitelünk; van, amikor túl sok a szabadság, van, hogy az embernek mosdóba sincs ideje elmenni.

Igen, sértett vagyok, mert a társadalom jelentős része úgy gondolja, hogy verjük a ... 24/7. És ez rohadtul megterhelő. Mindazonáltal nem hiszem azt, hogy a megoldás az lenne, hogy mondjuk nem olvasok kommenteket.

Tudom, hogy a pályaelhagyás a megoldás, meg is lesz hamarosan. De addig is, annyira jó lenne, ha nem herének tartanák a tanárokat!

Elnézésedet kérem, ha félreértettem a mondandódat.

Diploma után néhány évig tanár voltam, azután abbahagytam és teljesen mást csinálok egy cégnél. Innen nézve ezeket a vitákat (mint amilyen a fenti is), azt lehet látni, hogy ilyenkor a végletek csapak össze, és egyiknek sincs teljesen igaza.

Egyrészt, nem állja meg az a "laikus" vélemény a helyét, hogy a tanárok letanítanak 20-25 órát, a maradék 15 óra pedig ott van a dolgozatok javítására, aztán meg lehet kávézgatni és lábat lógatni. A tanárok munkája így könnyű és laza, főleg hogy ott a rengeteg szünet. Ez hülyeség szerntem, de ahogy látom, más is ezt mondja, aki tanár. Tanárként én látástól vakulásig dolgoztam a nagy semmiért, mindig volt valami, amit el kellett intézni. A dolgozatok javítása csak egy dolog, ezen kívül állandóan volt valamilyen iskolai program, vagy ha osztályfőnök az ember, akkor is mindig van valami, amit meg kell szervezni, elő kell készíteni, különféle programokat, eseményeket, ballagásokat, ünnepségeket, osztálykirándulásokat. Emellett haladni kell az órai készülésekkel, amiről szintén csak egy laikus hiszi, hogy egy idő után a rutin majd helyettesíti. Ez csak részben van így, egy normális tanár viszont ugyanúgy felkészül minden órájára, mert mindig más egy osztály összetétele, hiába tanítja ugyanazt évről évre. Nem az anyagot kell ugyanis leadni (az készülés nélkül is ment volna ugyanis, ha csak a falnak kellett volna beszélnem), hanem a heterogén összetételű, mindig más és más gyerekcsoportoknak kell átadni és ez "kicsit" más tészta... Mindezek miatt állandóan az volt az érzésem, hogy hétköznap este 11-12 között csak félbeszakítom a munkát és nem abbahagyom. Egy állandó körforgásban voltam, midig az volt az érzésem, hogy soha nem érem utol magam. Ez önmagában is stresszes, de ehhez járult az is, hogy sem anyagilag, sem emberileg, sem szakmailag semmiféle megbecsülést, elismerést nem kaptam (csak keveset), de ez nem csak a szülőkre, a gyerekekre vonatkozik, hanem a többi tanárra is és az iskola vezetőségére is. Sok esetben bennük sem támogató közeget láttam, hanem intrikázó, akadékoskodó, irigykedő "ellenfeleket". Amit én nagyon utáltam, hogy a tanári nem egy inspiráló közeg, nem egy szellemi műhely, ahol együtt gondolkodnak az emberek, hanem lehúzó, akadékoskodó, rossz értelemben versenyező, "nehogy már ő jobban csinálja, mint én" stílusú hely, ahol sokszor a kolléga csak azért áll beléd, hogy nehogy már te valami jót fel tudj mutatni, ha már ő nem tudott... A szülőket és a gyerekeket nem is részletezem, mert erről már mások beszéltek. Mindezek miatt az ember azt érzi előbb-utóbb, hogy mentálisan ez az egész semmit nem ad hozzá a személyéhez, csak elvesz belőle. Én legalábbis így jártam. Egy nap arra ébredtem, hogy "minek csinálom én ezt?"

Viszont ami a másik oldala ennek, hogy orvoshoz mindig el tudtam menni, más kollégák is mondják, hogy délután el tudnak menni a gyerekért, amit nem tudnának, ha "rendes munkahelyen" dolgoznának 4-5 óráig. Sok esetben már délelőtt vége volt az óráimnak, így már 10-11 óra körül is hazamehettem akár, vagy intézhettem a hivatalos ügyeimet, fogorvost, ezt-azt. És én a tanítási szüneteket, nyári szünetet stb. is kiemelném, mert ezek szerintem tök jó dolgok, kb. a nyári szünet volt az egyetlen, ami visszatartott még egy darabig, hogy abbahagyjam a szakmát. A tanárok szokták mondani, hogy ne higgye senki, hogy ezek annyira jó dolgok, mert június végéig be kell menni és augusztus 20 után pedig már vissza kell menni. De ez még így is majdnem két hónap, amikor semmit nem kell csinálni!! Egyébként június végéig be kell menni, ez igaz, de a legtöbb iskolában június 15. után már semmi nincs, kamuból bemennek az emberek, ott vannak délig, gépezgetnek és mennek is haza. Azért ez elég laza ám, habár emlékszem, én ezt a két hetet mindig gyűlöltem, de mai szemmel nevetséges, hogy ezzel szoktak példálózni a tanárok. De ugyanezt elmondhatom az augusztus 21-szeptember 1. közötti időszakra is, amikor megint csak semmit nem csinálnak, csak értekezgetnek a tanárok. Azért ezt sem lehet összemérni egy 8 órás céges napi munkavégzéssel...

A másik tanári érv, ami szokott lenni ezzel kapcsolatban, hogy oké, hogy kiadják nekik a tavaszi,őszi, karácsonyi, nyári szabadságokat, viszont nem akkor veszik ki a szabadságot, amikor akarják. Ez is hülyeség ebben a formában. Egyrészt, olyan munkahely nincs, ahol majdnem 2 nyári hónapot otthon lehetne tölteni egy huzamban, a cégben nálunk nem is engedik, hogy a szabadságot 2 hétnél tovább vegyük ki egyhuzamban. Másrészt az emberek 90%-a a szabadsága nagy részét nyárra veszi ki, tehát ha a tanárok szabadon gazdálkodnának a szabadságukkal, akkor ezek kivétele így is többségében a nyári időszakra esne... Másrészt, mint ahogy írtam, munkaidő közben is el lehet intézni a fogorvost, személyi igazolvány meghosszabbítását és hasonlókat. Ha halaszthatatlan ügyem van, akkor a cégben szabadságot kell kivennem arra a napra. Tanárként ilyenkor elmentem óra után, vagy ha reggel kellett elintézni, órát cseréltem. Sokkal rugalmasabb volt, simán el lehetett az ilyesmit intézni. Úgyhogy ilyen értelemben a tanári szabadidő és a munkaidővel való gazdálkodás igenis pozitív dolog. A "laikusok" viszont erre azt szokták mondani, hogy ezért nem is érdemelnek a tanárok több fizetést, ami peig már az ő oldalukról hülyeség szerintem.

Azt kell itt látni, hogy a tanári munka egy nagyon szellemi jellegű, értelmiségi munka, és nincs kézzel fogható végterméke, mint egy csavargyárnak, ahol lehet mérni az előállított terméket. Emlékszem, nekem sokszor hétvégén is az iskolán pörgött az agyam. Pl. amikor egy iskolai ünnepséget kellett megszerveznem, akkor sokszor hétvégén ötleteltem rajta, mert akkor jött rám az "ihlet", és nekiültem, elkezdtem tervezni-szervezni és el is ment vele az egész hétvégém. Erre te most írhatod azt, hogy 25 óra a tanítás, 15 óra meg az "egyéb", de ilyen dolgokat nem lehet keretek közé fogni, vagyis lehet, hogy kijelölök magamnak 15 órát hétköznap, pl. dél és 3 óra között, hogy ekkor adminisztrálok, készülök azt iskolai ünnepségre stb., de lehet, hogy akkor semmi nem fog eszembe jutni. Hétvégén meg rám jön, és akkor fogom a műsort tervezni. Ez az a jellege ennek a munkának, amit a laikusok nem látnak, és ami nem számszerűsíthető, én nem tudom megmondani, mennyit dolgoztam egy héten. Igazából kb. 0-24 órát. :D

Ehhez képest a mostani céges munkám sokkal kiszámíthatóbb, megvannak a határai. 40 órát dolgozom egy héten, ha vége a munkaidőmnek, leteszem a munkát, hazamegyek, és azt csinálok, amit akarok. Az agyamat sem terheli le ez otthon, teljesen el tudom engedni a munkahelyet, nem viszem haza. Tanárként ezt nem tudtam megtenni, talán ez miatt is lett elegem belőle. Összességében ezért a "rendes" 8 órás munkaidő emberhez méltóbb, kevésbé stresszes, viszont nem lógathatom nyáron otthon a lábam két hónapig... Sőt, van, amikor karácsonykor két ünnep között is dolgozom, ami először iszonyú volt számomra, mert egy tanár ehhez nincs hozzászokva. A másik, hogy egy irodában iszonyú unalmasan telt eleinte az idő, nekem kellett kb. fél év, mire hozzászoktam a napi 8 órás munkaidőhöz. Az első időszakban tényleg nagyon szörnyű volt, a pörgős, ingergazdag iskolai bolondokházához képest rémesen egysíkú, unalmas, borzasztóan semmilyen volt.

Összességében azt kell itt látni mindkét oldalnak, hogy a tanári munka is ugyanolyan munka, csak más. Egyik sem nehezebb vagy könnyebb a másiknál, azért mert valakinek nem deklaráltam 8-16 óráig van a munkaideje, ne nézzük már le, és ne mondjuk már rá azt, hogy nem érdemel fizetést... Ugyanúgy dolgoznak a tanárok is, csak az ő munkájuk más.

Még annyival kiegészíteném - bár elég hosszú volt az irományom - hogy az a probléma, hogy egyik fél sem ismeri a másik munkáját. A "laikusok" csak annyit látnak, hogy ott a nyári szünet, milyen sok szabadidejük van a tanároknak, mert nem kell kötötten a munkahelyen lenni. Erről fentebb leírtam, hogy miért hülyeség.

De ott van a másik fele is, hogy engem az is rendkívül szokott fárasztani, amikor a tanárok adják elő, hogy nekik milyen sok munkájuk van, mennyi mindenre kell készülniük (ezekről is írtam), mennyire szenvednek stb. Azért ez is túlzás, mert ilyenkor mindig az derül ki számomra, hogy a tanárok mennyire burokban élnek, semmit nem tudnak más munkahelyekről, és a nagy panaszkodásuk ilyenkor picsogássá silányul (dolgozatot kell javítani, készülni kell osztálykirándulásra, ballagásra, jaj, jaj). És szerintem a "laikusok" többsége is így érzi.

Azt azért le kell szögezni, hogy nem csak a tanárok dolgoznak rengeteget, sőt. Igazából már ne is haragudjatok, de nevetnem kell, amikor azzal jöttök, hogy adminisztrálni kell a Krétában, és jaj, ez milyen megterhelő. :D Akkor mit szólnátok, ha egy cégben vagy állami intézményben fejlesztési dokumentációt kéne írnotok? Erre meg azért sírtok, mert egy-kettőt kell kattintani a Krétában, hogy ki a hiányzó. Azért ezt szükségesnek tartottam még megemlíteni...

A másik az a tanárok rendkívüli módon tetten érhető innovációra való képtelenségének a hiánya. A legtöbb, akivel találkoztam, kijelenti, hogy ő pl. nem ért a számítógéphez, és tépi a haját, amikor egy interaktív táblát felszerelnek az osztályterembe, hogy "milyen világ ez?". Ott ülnek a tanáriban és pötyögnek undorral a szájukon a laptopon, hogy mi ez már, hogy nem papír alapú a napló, mi ez a Kréta? És itt lehet, hogy valaki azzal fog jönni, hogy egy 50 éves tanárnőtől ne várjuk már el, hogy nekiálljon felhasználói szintű PC ismereteket szerezni. Kérdezem én, miért is ne?

Én a cégben azt látom, hogy a 60 éves is nekiáll megtanulni az új technológiát, ha ezt kell tenni a verseny miatt. Nyelveket beszélnek. Ha kihívás van, felmérjük a kihívást, tanulunk, kondicionáljuk magunkat és alkalmazkodunk a helyzethez. Ez tanulással jár. Ez a szemléletet nagyon nehéz a tanárokban megtalálni, nagyon kevés kivétel van. Ha egy iskolában 1-2 fiatalabb kolléga be tudja kapcsolni a projektort, istenként tisztelik. Ez is elég gáz szerintem.

Bocsi, nem kamuból járok be nyár végén. Érettségiztetek, törzslapot írok, bizonyítványt írok, értekezletekre járok, leltározok, selejtezek stb. Az általános iskolás kollégák úgy tudom, hogy ügyeletet adnak, táborokat szerveznek és bonyolítanak le (30k-s Erzsébet-utalvány, megvan?), szóval van ott munka bőven.

Egyébiránt vannak előnyei ennek a pályának, ez igaz, pl. a gyerek nyári szünetbeli elhelyezésének kérdése is csak 4 hét, nem pedig 10. Ha van egymás után két lyukasórám, és véletlenül nem osztottak be helyettesíteni, még az orvost is megjárom.

A Krétát azért szidjuk, mert egy kalap sz@r, ami persze milliárdokból készült. :D Érdekes módon a Mozanaplót senki sem szidta, de azt már nem lehet használni, mert abba nem látnak bele "fent". Nem tudom, mikor hagytad ott a pályát, nálunk is javarészt 45+ korosztályúak a kollégák, de mindenki ért a számítógéphez. Nem ez az adminisztráció felesleges, hanem a kirakatórák előkészítése (minősítési eljárás), a tanmenetek készítése (amit úgyis lehetetlen betartani), az osztályjellemzések, esetleges tanfelügyelet...

Számomra az az érdekes, hogy a pályaelhagyó kollégák közül egyet sem ismerek, aki azt mondta volna, hogy mindent egybevetve sokkal jobb a pedagóguslét, visszamegyek tanítani... ez is sokat elárul azért. :)