Gimis osztálytalálkozó pánikbetegen?
Most kaptam meghívást az egyik volt osztálytársnőmtől 5 éves gimis osztálytalálkozóra márciusba (ami már majdnem 7 éves lesz amúgy, 2020-ban kellett volna lennie csak azóta se sikerült megtartanunk a Covid miatt). Alapból nem terveztem menni, de nagyra értékelem hogy személyesen keresett meg és hívott meg, nem számítottam rá,és elgondolkoztam hogy eléggé hiányoznak azért, szóval lehet "illene" elmennem.
A nagy gond az hogy pánikbeteg vagyok (szorongás/pánikrohamok/rosszullétek), és minden ami azzal jár: nehezen tudok kis távokat is utazni (a találkozó megyeszékhelyen lesz, én kb. 40km-re lakom onnét), nem bírok sok időt egy helyben bezárva, nem bírok sok ember közt lenni, alkoholt sem ihatok, meg hát ugye járvány is van... Fogalmam sincs el tudnék-e jutni egyáltalán és ha igen meddig bírnám ott, lehet végig bírnám és élvezném és semmi bajom nem lenne (ilyenre is volt már példa) meg az is lehet hogy már el sem jutnék a helyszínre mert hamarabb rosszul lennék (erre is akadt példa).
Érdekelne a véleményetek ezzel kapcsolatban, olyanoké is akik hasonló cipőben járnak, de külsősöké is, hogy ti ilyen állapotban egyrészt elmennétek-e egyáltalán, másrészt ha igen akkor mire figyelnétek oda vagy hogy alakítanátok az egész dolgot.
Köszönöm előre is mindenkinek!
válasza:
válasza:Hát, ha nem próbálkozol azzal hogy "kigyógyulj" a betegségedből, akkor soha nem lesz jobb.
Próbáld meg.
válasza:Én is küzdök hasonlóval és azt vettem észre, ha valahova nagyon akarok menni, a pánikbetegség nem nagyon tud gátolni, inkább akkor ural, ha nem szívesen megyek. Sok családi összejövetelnél jön ez nálam elő.
Valószínűleg nálad is hasonló lehet, elvégre olyan emberekről van szó, akikkel 7 éve együtt érettségiztél, de azóta nem vagyok napi kapcsolatban, idegenek a számodra, ezért nagyon lelkes sem vagy hogy összefuss velük.
Lehet azért érdemes elmenni, mert a végén jól elsülhet, nekem is sok ilyen összejövetel lett fantasztikus.
válasza:Nos, elmentem végül. Túlzás nélkül életem egyik legszebb élménye lett. Sosem kaptam még ennyi szeretetet, vidámságot, támogatást egyszerre. Mindenki nagyon kedves volt, több emberrel is beszélgettem hosszabban.
És az egyik lánnyal olyan hosszan beszélgettem, mint még soha más lánnyal, és nem voltam közben feszült, amire SOHA nem volt még példa ha lányokkal kellett beszélnem. Nagyon sok mindent megtudtam róla, végig mosolygott, kedves volt, csodaszép az estélyi ruhájában, bele tudtam nézni a szemébe, és kaptam tőle kétszer is ölelést - erre családi körön kívül szintén soha nem volt még példa. Egészen hihetetlen élmény volt, mintha álmodnék.
A pánik a közelembe se jött attól a perctől fogva hogy megérkeztem a helyszínre. Amióta 5 éve beteg vagyok ezzel, még egyszer sem voltam ennyire boldog. De talán még előtte sem sokszor.
Tegnap bezzeg 15 km-t kellett csak utaznom kocsival apámmal, mégis hajszálon múlt hogy nem okádtam ki a belem a kocsiban.
Hát erről ennyit. Csak gondoltam megosztom. Talán vannak még csodák.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!