Osztálytalálkozó hogyan szokott zajlani? Mi a felépítése? Tiéd milyen volt?

1. Iskola vagy étterem, esetleg mindkettő, ebben a sorrendben. Ofő lakása? Na még csak az kéne neki!

2. Évtől függ - minél régebbi, annál kevesebben. 40-80%.

3. Szombat délután-koraeste, pl 4-től, 6-tól.

4. Mindenki beszámol, majd kiscsoportban kaja-pia mellett beszélgetnek, fényképeket mutogatnak, emlékeket idéznek.

5. Nekem az első a húszéves volt. Nem hiányoztak. Még egyre elmentem, többre nem. Kit érdekel 3 és fél évnyi iskolás együttlét több évtized távolából?

6. Nem emlékszem, nem érdekel. Volt, aki az lett, ami iskolás korában is akart, gyógyszerész, egy nő meg rendőr. És volt nem egy, aki meghalt.

Nekünk pont nemrég volt, én szerveztem.

***

Először is arra kell számítani, hogy nagyon kisi lesz a létszám. Ezt el kell fogadni, hiszen mindenkinek megvan a maga kis élete, nem biztos, hogy alkalmas időszak ez neki egy találkozóra (lehet pont most jön a baba a családba, lehet nem is él az országban és nemtervez mostanában hazajönni, lehet lelkileg nincs olyan állapotban, hogy találkozzon, lehet a unkája olyan, hogy alig van szabadideje, etc)

Ezt azért emelem ki, mert általában az osztálytalálkozók szervezése alatt azt fogod tapasztalni, hogy kb 2-3 ember foglalkozik az egésszel. Na ez már egy normál létszám.

Anyukámnak a kilencvenes években volt egyilyen találkozója és ott elég nagy létszámjelent meg, de csak azért, mert akkoriban az a korosztály már nem igen ment sehova és egy fix munkarendet követett.

A nagyszüleimnek is volt osztálytalálkozója, ahova mindenki elment, de nyugdíjasként örülsz ha van rendezvény, amire elmehetsz.

***

A helyszín;

Őszintén szólva nem minden iskola rajong azért, hogy oda szerveznek találkozót ez az igazgatótó függ. Ha a tanárotok volt az igazgató, jóban voltatok, akkor nyilván könnyebben belemegy, de, főleg ilen covidos időszakban, amikor a szülőt se engedik be, nem nagyon mennek bele, ha meg nincs covid akkor isott van az, hogy nem biztos, hogy tudnak termet biztosítani, nem is nagyon akarnak átjáróházként működni.

+

A biztonságuk érdekében is.

Szerintem egy tanár se örülne, ha bent maradni értekezleten, aztán szépen ellopná a cuccait egy jött ment, aki azt hazudta, hogy az osztálytalálkozóra megyés beengedte a portás.

Mindebből kiindulva meg lehet kérdezni az igazgatót, hogy bemehettek e nosztalgiázni, de a jobb iskolák általában ezért tartanak inkább egy öregdiák találkozót, ahol mindenki bemegy nosztalgiázni, aztán majd külön elmennek,beülnek valahova egy másik napon.

Szóval érdemes inkább egy jó éttermen gondolkodni.

***

A találkozó része kb annyi, hogy mindenki elmondja, hogy pontosan mi volt vele azóta, hogy elváltatok (hol diplomázott, miket dolgozott, hány gyereke lett, etc), majd kajálás közben beszélgettek, néhány régi dolgot felidéztek vagy valami aktuális dologról,akár veletek kapcsolatos, akár csakúgy eszetekbe jutott, vagy kivesézitek, hogy mi van azokkal, akik nem mentek el.

***

Kb 2 órán át tart

***

Nálunk nem nagyon volt versengés. Mindenki meg volt elégedve az életével és ez volt a lényeg.

Amúgy volt olyan találkozó is, amit a tanintézmény szervezett, öregdiák találkozócímen, be az egyetem épületébe.

Ez idővel jól "elbutult",ahhoz képest, hogy az elején szuper volt.

Gimiben is volt ilyen, sőt van a mai napig (bár a covid miatt elmaradt a tavalyi), ott kiraktak kaját, innivalót meg régi osztályképeket és a tanárok cirkáltak az aulában, a tömegben, aztán azzal beszéltek, aki éppen elkapta őket.

Az egyetemen meg nem nagyon cécóztak, kitűztek egy dátumot és vagy jó volt vagy nem mentél el. (Ez amúgy minden iskolában így van)

Az egyetemei találkozók régebben jók voltak, vittünk kaját, innivalót, körbeültünk és egyesével mindenki elmondta, hogy mi lett vele azóta, hogy lediplomázott, azt, amit ott tanult, hol használja fel (Bölcsészek voltunk), aztán beszélgettünk egy-két érdekességről. Pl, aki tanár lett,az milyen könyvből tanít vagy milyen praktikái vannak egy műfordítónak.

Erre általában hívták azokat is, akik még csak hallgatók voltak az egyetemen. Ez remek lehetőségvolt nekik, hogy lássák, mi vár rájuk a diploma után, merre mehetnek tovább, melyik terület milyen és kérdezhettek is (pl, ha tanárnak készült, kérdezhetett egyet s mást a tanároktól).

Igaz, hogy kevés aktuális hallgató volt, de akik elmentek, azok nem muszájból voltak ott, tehát jó volt, hogy nem kötelező programnak volt beállítva, akik ott voltak, tényleg érdeklődtek az esemény iránt.

Majd ezek a hallgatók felálltak és leléptek a rendezvény végén, az öregdiákok ott maradtak még kicsit nosztalgiázni, beszélgetni, mesélni a privátabb dolgokról. (Nyilván nem a zöldfülű egyetemisták előtt meséltek arról, hogy hány gyerekük lett,kihez mentek férjhez, melyik tanár volt a hülye... :D)

Én ezeken részt vettem mint egyetemista és később, mint öregdiák. Egyetemista koromban informatívnak találtam, öregdiákként kellemes összejövetelnek, ahol jó volt látni a régi arcokat.

Aztán kezdett megváltozni kicsit, már inkább professzionális volt az egész, megmaradt ez, hogy ki milyen területen dolgozik, aztán a hallgatók gyorsan visszarendezték a termet, miközben mi bekaptunk 1-2 pogácsát kutyafuttában meg 2 mondatot váltottunk privátban a tanárokkal, de ők is éreztették, hogy vége van a találkozónak, menjünk el, ezért általában valami semmis dologról beszéltünk,főleg arról, hogy miért kell épp lelépnünk, és húztunk haza.

A legutóbbinak amin voltam meg semmi köze sem volt egy találkozóhoz.

Bevittük a kaját meg az italt, körbeültünk. Megérkezett a tanszékvezető. Gyorsan elhadarta hogy ki kicsoda, mikor járt oda.Aztán bejelentették, hogy az egyik öregdiák épp kutat és erről fog beszélni nekünk és tartott egy egy órás ppt-vel prezentált előadást nekünk, mi meg csak döbbenten néztünk, hogy ez hogy kapcsolódik egy ilyen eseményhez.

Majd eredményhirdetés volt. Valami versenyen részt vett párhallgató, aminek a díjait kiosztották.

Aztán bekaptunk pár falatot és ki voltunk dobva.

Na ezek után én többet nem mentem találkozóra.

1) Változó. Általában étterem vagy kocsma.

2) Én egyen voltam, az 5 évesen. Most lesz/lenne a 25., de nem megyek, mert nem érek rá.

3) Általában hétvégén (szombaton) kora este.

4) Általában ez a kettő.

5) Nem jegyeztem meg, hogy az osztálytársaimmal mi lett, engem annyira az nem izgatott. 2-3 osztálytárs miatt mentem el, de azóta újabb 20 év eltelt, valószínűleg már nem ismernénk meg egymást az utcán.

+1) Az egyik a tv-ben fel szokott bukkanni, a többi passz.