Így érdemes becsületes megtalálónka lenni? Én találom meg a tárcát és én vagyok kikiáltva tolvajnak hogy elloptam ami benne van? legközelebb szarok leadni....

Suliban történt - eszerint gondolom középiskolás vagy.

Én sokkal idősebb vagyok nálad, és sajnos ez a jellemző, ami veled is történt. Nemcsak iskolás gyerekek között, hanem a felnőtt-világban is.

Úgyhogy sokat tapasztalt emberként én se nyúlok egy gazdátlan pénztárcához, hanem széles ívben kikerülöm, nehogy még a végén nekem, a segítő szándékú embernek legyen gondom.

Pedig régen bennem is megvolt a segítő szándék. De egy ilyen világban jobb, ha inkább elfordítja az ember a fejét.

:-(((

Édesanyám elhagyta a tárcáját, de nem tudott róla, amíg valaki nem csengetett vele. Az iratok megvoltak, de a benne lévő tizenx ezer hiányzott. Igazából az okmány volt a lényeg, esze ágában nem volt anyukámnak meggyanúsítani az illetőt, azt mondta magában, ha el is tette a pénzt, ám legyen, neki ez tanulópénz, meg az iratai ára.

Én is hagytam el a tárcám, szerencsére egy nagyon rendes, de szegény apuka találta meg, hajnalban, mikor üres üvegeket gyűjtött. Mind a 25 ezer Ft benne volt, amikor az 5-t neki akartam adni alig akarta elfogadni.

Még gyerekkoromban jól megtanította nekem, a középkorú "bölcs" tanárnő, hogy a becsületességnek nincs jó vége.

Anno még léteztek takarékbélyegek. Én találtam egyet a földön és eltettem, hogy megkeressem a gazdáját. Kérdezgetem pár gyerektől, övé-e, de nem talált gazdára, mire a tanári kar legnagyobb seggnyalóját (akkor még naiv gyerekként nem tudtam, hogy nem igazi barát,csak egy képmutato kis féreg)őt is megkérdeztem, övé-e. Hát a bélyegre nem tartott igényt, de a tanárnőt, akinek kedvence volt, jól körbenyalta azzal a szöveggel, hogy én elloptam valaki bélyegét. A tanárnőnek meg több sem kellett, jól lealázott, megbüntetett, tolvajnak titulált. Az, hogy valójában hogy történt az eset, nem érdekelte.

A felnőtt világban a dolgok többnyire pont így mennek, s a szemfüles, élelmes ember jár jól (na meg a nyalonc).

Minden esetre azt jól észbe véstem, hogy ha találok valamit, tegyem el és kussoljak. Vagy ha célba is juttatom, csakis névtelenül!

Plusz jó tanács, mielőtt bármit felveszel a földről, győződj meg róla, van-e a közelben kamera. Mert ez esetben is képesek meghurcolni a becsületes megtalálot is aki visszaadja!

Amúgy ha pénztárcát találsz, van rá esély, hogy valaki már kilopta a pénzt belőle és elhajitotta, ezért is járhatsz pórul. Egyszer volt olyan, már felnőtt koromban, hogy pénztárcát találtam. Csak iratok voltak benne, igazolványok. A földön volt, esőben. Letettem egy padra, ami esőtől védett helyen volt és reméltem, hogy valaki visszajuttatja.