Szerintetek megbeszélhetem vele?

Szintén szoc agybajjal vagyok, úgyhogy elmondom a véleményem:

Ez a "négyszemközt előadom" dolog csak súlyosbít, vagy szőnyeg alá söpri a problémád.

Több önbizalom kell neked, ez pedig úgy fog menni, hogy igenis kiállsz az osztály elé. Hidd el, te is csak egy vagy a huszonvalahány emberből, senkit nem fog érdekelni a prezid. Mindenki a telefonját fogja nyomni a pad alatt.

De neked jót fog tenni, mert igenis ki fogsz tudni állni és végig tudod csinálni.

És következő alkalommal már szociális fóbiás izgulás meg szorongás nélkül is menni fog.

Én sem tudok beszélni, ha van egy harmadik személy (pl. tanár), aki hallgatja a beszédem.

A legjobb gyógyszer a mélyvíz, de ezt most komolyan mondom.

A tanár anno felkért, hogy játszak el egy szituációt 15 (!!) emberrel, és én vagyok az irányító.

Reszketett a lábam, hányingerem volt, sírtam, hogy nem akarom.

Nem volt kifogás, meg kellett csinálni. Nevettek rajtam? Persze. De úgy fogtam fel, mint egy edzés. Ez ilyen. Következő órán már mas osztályokkal együtt voltunk és úgy kelett szituációt vezetnem. Remélem mondanom sem kell, sokkal könnyebben és jobban ment. És büszke voltam magamra, hogy nem bújtam el a pad alatt!

Megkérheted a tanárnőt,ha kedves és megértő sikerrel járhatsz.De egy pedagógus ha lelkiismeretesen végzi a munkáját lehet bevonja az iskola pszichológust is,hisz a szociális szorongás egy betegség,amire van kezelés is,gyógyszeres és terápiás is.Az más kérdés hogy kinél mennyire hatásos.De egy pedagógusnak kötelessége ilyen irányba vinni a dolgot.De persze ez egyénfüggő,mert valaki nem szabálykövető,vagy akár nem akar kellemetlen helyzetbe hozni.Nagyban függ tőle is hogy mi lesz..lehet azt mondja jó rendben,és eléred úgy a célod ahogy szeretted volna.

Az egyes válaszolónak viszont igaza van...bár ha szociális fóbiával küzdött,akkor jól tudhatja hogy könnyű azt mondani hogy állj ki az osztály elé és nézz szembe a félelmeiddel...és azért ez nem úgy megy hogy azonnal meggyógyulsz tőle ha kiállsz,és legközelebb nem lesz gondod.Viszont valóban ez az út ami a megoldáshoz vezethet.A későbbiekben is erről fog szólni az életed,tele lesz megpróbáltatásokkal,és csak akkor fogsz tudni normálisan boldogulni az életben,ha nem menekülsz el a problémák elöl,és minél többet tapasztalsz.A tapasztalat ugyanis könnyebbé fogja tenni a későbbi életed.Nézd csak meg itt az oldalon a szociális fóbiás kérdéseket és válaszokat.Nagyon sokan a négy fal közé szorulnak,képtelenek dolgozni,sőt,egy egyszerű bevásárlást sem tudnak megcsinálni a szorongás miatt.Ne akarj olyan életet magadnak.Ez a betegség ha nem is tudod elhagyni teljesen elég jól kordában tartható,és viszonylag tág határokon belül lehet élhető életet élni.

Viszont mikor szembenézel a félelmeiddel ne egy lapra tegyél fel mindent,ne agyalj,ne görcsölj rá,csak csináld,és ne az legyen benned hogy ez most a meghatározó az életedbe...mert ha esetleg valami rosszul sül el,akkor megsérülsz,és még jobban bezárkózol.Készítsd el a projektet,állj ki,mond el lesz ami lesz alapon.Próbálj meg kicsit bízni magadban,hisz nem kell spontán dolgokat csinálni,előre elkészített dologról van szó,amire megfelelőképp fel tudsz készülni.Előtte gyakorolhatod,elolvashatod a családodnak,a kutyádnak,a falnak.Ha mégis rosszul sülne el,és bénáznál,beégnél,kinevetnének,esetleg cikiznének,meg kell próbálnod tovább lépni,és nem összeroskadni miatta.Ami nem öl meg az erősebbé tesz alapon...és úgy tekinteni rá hogy tanulságként szolgáljon,hibáztál,de legközelebb ugyanazt a hibát már nem követed el.Fel kell építened az önbizalmad,ami csak tapasztalat,célok,sikerek segítségével érthető el.És lehet hogy közbejön egy két bukkanó.

De ha komoly problémáid vannak akkor szakember segítségét is javasolnám..még fiatal vagy,jól kezelhető betegségről van szó!

Kórházba akkor kerülsz, ha ön vagy közveszélyes vagy. Ha pl úgy mész oda a tanárnőhöz, hogy ha te előadsz akkor kárt teszel valakiben vagy te épp tervezed az öngyilkossági kísérletedet mert elő kell adnod, akkor kötelessége értesíteni valakit, mert, ha nem teszi és kárt teszel magadban, őt vonják felelősségre.

De azért, mert te félsz mások előtt előadni, ideges leszel, lefagysz, emellett nincsenek barátaid és magányos vagy, nem fogsz kórházba jutni.

A szakemberekhez lehet ambuláns betegként is járni és a kutyának nem kell róla tudnia, még a tanárnak sem.

Ájuláshoz nem mindig hívnak mentőt. Hozzám egyszer azért hívtak mentőt, mert részeg voltam, elájultam és bevertem esés közben a fejemet és utána, amikor magamhoz tértem, nagyon furán voltam, fel se fogtam, hogy mit beszélnek. Értettem, beszélnek csak azt nem, hogy mit. Az egészből az emlékem az, hogy elmentem a wc-re, és állok a fülkénél, a következő meg hogy a wc kagylónak támasztva a hátamat ülök és nézek ki a fejemből és 4 ember áll előttem és beszélnek. Kijött a mentő. Bevittek megnézni, hogy van-e agyrázkódásom.

De az, hogy valaki elájul és utána magához tér, aztán szépen jobban lesz nem kíván mentőt.