Küldjek az Anyanyelvi lektornak könyvet, miután nagyon, de nagyon megsértettem őt (bocsánat, nagyon hosszú lesz a leírás)(Főleg tanárok válaszát várom, mert az illető is egy tanár)?
Írtam egy regényt idegennyelven. Mielőtt befejeztem volna, szerettem volna tudni, hogy lesz-e egyáltalán ember, aki kijavítja. Nagyon sokáig kerestem segítséget, és, amikor már feladtam volna, ajánlottak valakit és megbeszéltük, hogy mivel nincs kész a regény, fejezetenként haladunk, átküldöm, amim van, kijavítja, majd a maradékot küldöm amint kész és kijavítja.
Egy nagyon kedves hölgy, aki, amikor a kijavította az első fejezetet, behívott engem egy Internetes meetingre és elmondta, hogy felveszi a kapcsolatot a külföldi ismerőseivel, mert olyan jónak érzi a könyvet, hogy nagy jövőt jósol neki és segít a terjesztésben.
Mivel a könyvvel komolyan foglalkozott, nagyon nagy reményeket fűzött hozzá, magasra feltettem magamnak a mércét, hogy ne csalódjon bennem, úgy gondoltam rá, mint valakire, akinek nagyon meg kell felelnem, ezért eléggé feszengős voltam.
Ő nagyon érdeklődött eziránt a könyv iránt meg így az írónő iránt, ezért bejelölt Facen, én őt Instán, visszajelölt és bekövette az írói oldalamat is és gyakran belájkolta, ha kitettem valamit a könyv folyamatával kapcsolatban.
Szépen haladtunk a fejezetekkel és az utolsóelőttire azt mondta, miután kijavította, hogy nem lett olyan jó, mint a többi, amit én drámaian reagáltam le, ezt egy kicsit furcsállta, de aztán rájött, hogy csak nagyon meg akartam neki felelni és elmagyarázta, hogy nem kell.
Megírtam újra a fejezetet, kijavította, azt mondta, hogy az eleje jó lett, de a vége nem, mire a fejezet végét újra megírtam és akkor már jó lett az egész fejezet.
Ez rengeteg munka volt neki így, konkrétan triplán végzett el egy fejezetnél egy munkát, és, bár jelezte, hogy ez a pimpongozás kicsit sok neki, de nem leteremtő stílusban, végig kedves volt.
Én nagyon hálás voltam neki és kértem egy találkozót vele élőben, hogy átadhassak neki egy ajándékot amivel köszönetet mondok neki. Örömmel mondott igent és látta a találkozón, hogy mennyire feszengek, ezért nagyon barátságosan beszélt velem és ettől ellazultam, megnyíltam és nagyon jót beszélgettünk.
Elmondta, hogy átnézi az egész regényt párszor, hogy biztos ne maradjon benne hiba, aztán majd összeülünk megint egy megbeszélésre (főleg azzal kapcsolatban, hogy kiadás után mi legyen a könyvvel, illetve, hogy mit adjunk még hozzá kiadás előtt).
A találkozó után édesanyám kórházba került és én nagyon meg voltam ijedve. Látogattam őt, de, ha nem voltam vele, akkor ideges voltam, hogy mi lesz vele és, ha ilyen helyzetben vagyok, mindig igyekszem lekötni a figyelmemet, ezért automatikusan a készülő könyvre kezdtem koncentrálni. Mindenféle ötletet találtam ki és ilyenkor írtam a lektornak, aki így heti 1-2 emailt kapott tőlem és nem értette, hogy miért keresem őt ennyiszer, amikor világosan megmondta, hogy a hónap végén elküldi a kész korrektúrát. Azt hitte, sürgetem őt és az elején kedvesen válaszolt minden levelemre, de a végén megmondta, hogy türelmet kér tőlem, mert sok dolga van a regényen kívül.
Akkor vettem lapot és utána bocsánatot kértem és megírtam neki, hogy miért voltam ilyen és nagyon megértően fogadta. Küldött nekem sorozatot az idegen nyelven, amin készült a könyv, hogy azzal lekössem a figyelmemet.
Utána volt egy meetingünk, elmondta az észrevételeit, majd megköszöntem a sorozatot és újból bocsánatot kértem és annyira jól kezelte, hogy nem tudom miért, de bevallottam neki, hogy egy időben annyira féltem, hogy mi lesz, ha elveszítem az édesanyámat, hogy megpróbáltam eldobni az életemet. Nem tudom miért, talán a lelkiismeret-furdalás miatt vagy, mert senkinek sem meséltem. Szegény lektor szó szerint majdnem sírva fakadt, elmondta, hogy ilyet nem tehetek magammal, én is elmondtam, hogy egoista dolog volt tőlem és azóta is furdal a lelkiismeret.
Másnap Facen felmentem egy oldalra, amit a lektor is követett és ott láttam, hogy eltűnt onnan a lektor mint követő. Azt hittem, hogy letörölt engem, ezért felmentem a Facebookjára és láttam, hogy elrejtette előlem a tartalmát, amit meg is értek.
Eldöntöttem, hogy mentem a menthetőt, hogy ne egy rossz emlékként maradjon meg az idő, amit a munkával töltött, hogy pozitívvá tegyem a dolgokat.
Írtam neki egy bocsánatkérő üzenetet, amiben megírtam, hogy megértem, hogy neki sem végtelen az energiája és nem tehetem meg, hogy elszívom az energiáját, ami megmaradt és nem is oszthatok meg vele ilyen súlyú dolgokat csak azért, hogy nekem jobb legyen és, hogy folytassuk munkaviszonyban, ahogyan elkezdtük és igyekszem nem átlépni a határokat. Ezt nagyon megköszönte, de hozzátette, hogy bocsánatot kér, ha megsértett valamivel.
Átolvastam a javításait és voltak kérdéseim mind azzal kapcsolatban, amit beszélgettünk az incidens előtt, mind a könyv technikai részével kapcsolatban, meg találtam dolgokat, amikről nem tudtam, hogy hiba vagy tényleg úgy van, ezért kértem egy meetinget, ahol feltehetem a kérdéseimet és megbeszéltünk egy időpontot.
Úgy álltam hozzá, hogy mivel az utolsó meeting lesz, nagyon jól fogom csinálni, hogy pozitív érzéseket keltsek benne, mert nem érdemelte meg a sok negatívat amit kapott tőlem, ráadásul tudtam, hogy nincs sok ideje, ezért az egészet 15 perc alatt le akartam neki vezetni, hogy utána ne kelljen vele dolgoznia, ezért, amikor a meeting előtt megkapta a dokumentumot, amiből akartam tartani a meetinget (hogy hátha nem sikerül a képernyőmet megosztani és akkor az ő gépéről nézzük, ahogy szoktuk) és azt írta, hogy ezt nem fogja tudni elolvasni és inkább lemondja a meetinget, akkor bepánikoltam és írtam neki, hogy ne mondja le a meetinget. 1 óra után rájöttem, hogy ez nagyon gonosz volt tőlem és írtam egy bocsánatkérő emailt, de ezekre jogosan nem reagált.
Másnap visszaküldte a jegyzeteimet a kommentárjaival és kiszállt a közös munkánkból (a korrektúra kész volt, csak nem adtuk hozzá a plusz dolgokat, amikről beszéltünk, meg a kiadás utáni terjesztéssel nem akart foglalkozni már, de ez érthető), majd letörölt engem Facebookról, Instagramról és írt egy nagyon szép levelet, amiben elbúcsúzott és arra is kért ha jól értettem, hogy ha lesz könyvbemutatóm, ne hívjam meg rá, és azt is írta, hogy megérti, ha haragszom rá ezek miatt.
Nekem nagyon lelkiismeret-furdalásom volt és pár na után írtam neki egy bocsánatkérő levelet, amiben elmondtam, hogy sajnálom, amit tettem, remélem hamar ki tudja heverni a fáradtságot, amit okoztam neki, kértem szaksegítséget, hogy soha többet ne bánjak úgy senkivel, ahogy vele és, hogy be fogom tartani a távolságot, amit kért. Erre nem válaszolt, de megértem őt, igazából nem is vártam választ csak akartam, hogy tudja, hogy értem őt és, hogy sajnálom.
Azóta is furdal a lelkiismeretem és nagyon sajnálom őt, hogy mindezt át kellett élnie miattam és azóta nem is kerestem őt, de minden nap gondolok rá, a történtekre és arra, hogy remélem jobban érzi magát és mindig fáj belegondolni, hogy mit műveltem vele.
Nemsokára meg fog jelenni a könyv, de tanácstalan vagyok, hogy neki küldjek-e egy tiszteletpéldányt.
Anyanyelvi lektornak illik küldeni példányt, ráadásul rengeteget dolgozott vele, megérdemli. Illetve, ha nem küldök, lehet azt hiszi, hogy megsértett (a búcsú emailjében is kihangsúlyozta, hogy megérti, ha megsértődtem), de amúgy nem sértett meg egyáltalán.
De, ha küldök akkor úgy is érezheti, hogy megint az aurájába mászok és fojtogatom őt, hogy szeretne elzárkózni a könyvtől én meg belenyomom a képébe.
Ráadásul neki az elmúlt időszak biztos, hogy olyan volt, amit szeretne elfelejteni és lehet, hogy a könyv látványa feltépné a sebeit.
Nem tudom, hogy küldjek-e példányt vagy inkább ne küldjek. Nem akarom megsérteni szegényt azzal, hogy nem küldök, de azzal sem, hogy küldök.
Ti mit tennétek?
Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastátok és előre is nagyon szépen köszönöm a választ!
válasza:
válasza:Küldj egy könyvet kommentár nélkül, nem kell a hatezredik magyarázkodó levél.
És keress egy szakembert, mert ez így még leírva is rohadt ijesztő.
válasza:Nagyon szépen köszönöm a válaszokat és, hogy elolvastátok!
Igazatok van abban, hogy szaksegítség nélkül nem fogok megváltozni és, hogy ezt az egész helyzetet rosszul kezeltem már az elejétől és. hogy jogosan menekült el tőlem és a közös munkánktól.
válasza:Borderline?
Ne küldj, ha akarja megveszi boltban azt a nyüves könyvet (bocs). Ennyi tolakodás után én sok év múlva is átmennék az út túloldalára. Kit érdekel, hogy mit hogyan bántál meg, vagy mit mennyire sajnálsz? Te dolgod, de nálad ez a szűkölő kiskutya az álarca a zaklatásnak amikor már bezárt a bazár. Olyan vagy, mint egy vámpír. Szerintem szaksegítségen is túl vagy már, nem tudom elhinni, hogy nem.
válasza:Elolvastam a sztoridat, először a te szemszögedből nézve, aztán a lektoréból (hasonló területen dolgozom, bár ez most nem is nagyon számít), és majdnem biztos vagyok benne, hogy ugyanazt gondolja, amit én: alapvetően nem vagy rossz ember, de nagyon sok körülötted a dráma. Teljesen érthető, hogy stresszelsz édesanyád miatt (ezt is sajnos át tudom érezni tapasztalatból is), de az öngyilkossági szándékaidat rázúdítani valakire, akit alig ismersz, és akivel kizárólag szakmai kapcsolatban állsz, az egyrészt nem professzionális, másrészt ijesztő az illetőnek.
Én is voltam olyan helyzetben, hogy valaki, akit én mindössze netes ismerősnek hittem, pár levél után gyakorlatilag elő akart léptetni a pszichiáterévé, amire én egyrészt nem vagyok alkalmas, másrészt fojtogatónak éreztem (az illetőről lejött, hogy alig van emberi kapcsolata és emiatt az összeset nekem kellene pótolnom). Viszont innentől nagyon nehéz volt kihátrálni az ismeretségből. Onnantól, hogy felmerül az öngyilkosság téma, a beszélgetőpartner igen nehéz helyzetben van, mert egyetlen rossz szó a mélypontra lökheti az embert. A pszichiáterek évekig tanulják, mit kell ilyenkor mondani, egy laikus viszont totális pánikhelyzetben van, mert nem akar kárt tenni.
Abban biztos vagyok, hogy nem haragszik rád, egyébként meg a tehetséges íróktól elvárás is, hogy valamennyire egzaltált személyiségek legyenek, ezt lektorként ő is tudja. (Pont mostanában olvasgatok József Attiláról, hát azért ő se volt egy egyszerű eset.) De én se küldenék neki a könyvből a helyedben, mert szerintem neki túl sok volt ez az egész, most hagyd békén. Örülök, hogy ezek szerint találtál terápiát, remélem, segít. Jobbulást neked és édesanyádnak is!
válasza:Gondolom egy iskolába tervezed elküldeni. Ha nem akkor az otthoni címére ne küldd!!!!!
Ha meg a sulinak:
Először azt akartam írni hogy küldj neki. Max kidobja a szemetesbe vagy eltipeg a postára és megy vissza a feladónak a csomag (de akkor nem megsértődni meg kiborulni ám :) ).
De jobban belegondolva ha ő ezt zaklatásnak érzi simán feljelenthet hogy nem hagyod őt békén. Mondjuk nem tudom ennek mi a menete.
Nincs egy közös ismerősötök? Esetleg neki odaadhatod és ő majd átadja neki ha úgy gondolja. Beleírod, hogy x y nak köszönettel z zs és nem raksz mellé se köszönöm ajándékot se magyarázkodó levelet, semmit.
Ha nincs közös ismi. Nem tudom ez magánban van kiadva vagy nem. Nem tudom hol lesz kapható a könyv. De gondolom lesz lehetősége arra hogy megvegye ha érdekli.
Direktbe neki nem küldeném.
válasza:Amúgy van két dolog ami furcsa ebben a szituban és nem a néni ellen vagyok nem védem a kérdezőt de
1.
Azt mondod hogy ő tanár. A tanárok azok akik a tapasztaltabbak ebben a témában. Nem tudom hány éves emberről beszélünk. Biztos nem pályakezdő ha hölgyként emlegeted. Tudod hány tanárhoz ment már oda a gyerek hogy öngyilkos akar lenni? Nekem a középsulis angoltanárnőmnek (Isten nyugosztalja) is volt ilyen gyerek az osztályában. A mi osztályunkban is egy lány bevett egy doboz gyógszert a suliban hogy ő most öngyilkos lesz de megbánta utána és szólt a barátnőjének aki szólt az ofőnek és hívták a mentőt. Egy kilencedikes lány öngyilkos lett. Mindez néhány év alatt. A tanároknak az öngyilkosság egy olyan dolog amivel gyakran szembesülnek. Kicsit furcsa hogy pont egy tanár ijed meg attól hogy valaki az öngyilkosságról beszél. (Jó nem azt mondom hogy boruljon a kérdező nyakába de értitek mire gondolok.)
Ugyanúgy minden tanárnak volt legalább egy tanítványa aki nagyon közeledett felé és ezzel kellemetlen helyzetbe hozta a tanárt. Nézd meg a gyakorit hány ember gondolja azt hogy a tanár szerelmes belé vagy hogy ő a tanár legjobb barátja. Készítettem egy interjút az egyetemen az egyik óraadóval aki az egyetem mellett tanított középsuliban (egy pedes órára kellett) és nagyon durvákat mesélt.
Valahogy egy tanárt én edzettebbnek gondolok ilyen téren nem olyannak aki egy problémás embertől így elhatárolja magát.
2.
A Facebook téma
Igaz amit írt valaki nem professzionális egy munkaügyi megbeszélésen az öngyilkosságról beszélni. Egy pasival dolgozok most. Előkerül néha a magánélet és szoktunk magánéleti gondokat megosztani de ha nekem beközölné hogy "Ja öngyilkos próbáltam lenni de amúgy megbántam" lehet szólnék neki hogy 1. segítséget keressen 2. ez kicsit sok. Őszintén szólva nem is érteném hogy miért mondja ha nem kér tőlem segítséget meg megbánta.
De letiltani én nem tiltanám le ezért a közösségi oldalakról. Ez az a rész amit nem értek a szövegből. Miért nem mondja azt a megbeszélésen hogy ez túllépi a határt és fogd vissza magad? Valaki azt mondja hogy öngyilkos akart lenni én meg másnap letiltom őt? Inkább akkor állná meg a helyét a letiltás ha mint fenyegetést osztottad volna meg. Mit tudom én "Én úgy érzem sok voltam és megutáltál és ezért volt egy öngyilkossági kísérletem.".
De ilyenért?
Amúgy nekem is volt már pár ismerősöm akit soknak éreztem és szívta az energiámat. A természetem miatt bevonzom őket. Egyetlen egyet kellett közülük letiltanom mert miután megmondtam neki hogy elegem van hónapokig zaklatott és még mondta is hogy minden az én hibám és feljogosítva érezte magát arra hogy tovább járkáljon ide aztán meg a rokona facebookjáról írkált nekem a rokonának kiadva magát. Na akkor letiltottam őt is meg a rokonát is.
De a többieknek elég volt csak megmondani hogy nem bírom tovább. Vagy egyszerűen csak nem válaszoltam a messengerre meg visszahúzódóbb lettem az utcán vagy a melóban vagy az egyetemen. De nem törölgettem le őket sehonnan.
***
De ezzel nem a kérdezőt akarom védeni. Ahogy többen leírták előttem ez a viselkedés nem helyes.
Még valami kérdező. Ne okold magad! Nem te tehetsz róla hanem a betegség és örülök hogy belátod hogy segítség kell meg hogy kerestél segítséget!
Igaz az, amit írt valaki hogy József Attila nem volt egy egyszerű eset. Menj el Szárszón a múzeumba. Égnek fog állni a hajad. Mégis mennyien szeretik a műveit és a szobrának a koszorúzásán se egy agyilag gagyi emberként emlegetik hanem mint egy remek költőt.
***
És ne gondold úgy hogy ő utál meg kimerítetted őt. Nem merítetted ki a munkával. Akik foglalkoztak valaha könyvekkel (kiadás, javítás etc) azok tudják hogy sok vele a munka vszeg ő is tisztában volt vele. Nevetségesnek is tartanám ha ez neki "rossz emlék lenne". Ennyi erővel az összes szerkesztő felmondana az első könyv után. :D
Nagyon szépen köszönöm a válaszokat! Sokat segített mindegyik. Most könnyebben átlátom a helyzetet, megértem, hogy ő hogyan látja az egész szituációt.
Aki keményebben szólt is segített, mert igaza van. Nem nyalogathatom a sebeimet. Valójában a kérdéssel sem ez volt a célom, hanem a Lektornak nem szerettem volna kellemetlenséget sem azzal, hogy nem kap egy példányt sem azzal, hogy kap. Tanácstalan voltam. A kérdés azért ilyen részletes, hogy könnyebben átlássátok és azért sajnálkozó, mert tényleg bánom, amit tettem, emellett, nem szeretném, hogy azt higgye bárki is,hogy egy pillanat erejéig is ellenszenvet éreztem a Lektor iránt, mert nem éreztem.
Vannak közös ismerőseink, de őket letörölte Faceről valamivel azután, hogy engem letörölt. Van a Facen egy beállítás, hogy csak az ismerősök ismerősei jelölhetnek, lehet attól félt, hogy jelölgetni fogom őt, ha lesz erre lehetőségem azáltal, hogy vannak közös ismerőseink. Az is lehet, hogy nem kívánta, hogy, ha ezek a közös ismerősök belájkolják a könyvvel kapcsolatos kiírásomat vagy hozzászólnak, megjelenjen az ő főoldalán. Lehet az eset után szeretné a privát oldalát megtartani csak a barátoknak és a családnak. Bármi lehet, ez az ő döntése, jobban mondva, az ő privát dolga.
A lényeg, hogy eléggé belevontam már a szegény ismerőseimet ebbe, hiszen évekig voltak Facebook ismerősök a Lektorral és miattam döntött úgy a Lektor, hogy valamilyen oknál fogva megszünteti velük ott a kapcsolatot. Ezért sem szeretném őket ebbe jobban belevonni.
Nem akarom azt se, hogy, ha a Lektor egyszer nyitna újra feléjük, akkor amiatt ne jelölje őket újra ismerősnek, mert a kérésemre belefolytak ebbe az egészbe azáltal, hogy átadtak egy könyvet, amikor ő esetleg ezt nem akarta, amikor ő erre nem állt készen.
Ezen kívül azért sem, mert, ami történt az köztem és a Lektor között történt, és nem vonhatok ebbe bele más embereket.
Igen, ő egy tanár, de azt is figyelembe kell vennem, hogy olyan tanár, aki a munkája mellett nekem segített, mellette sok másik dolga volt, egész héten fogyott az energiája és semmi jogom nem volt a maradék energiáját elvennem a saját problémáimmal.
A hozzászólások alapján úgy döntöttem, hogy nem küldök neki könyvet, sőt, meghúzom csendesen magam és nem rendezek könyvbemutatókat. Ha megtenném, nagyobb eséllyel jutna el hozzá valami ami jelenleg rossz érzést ébreszt benne, ezt nem szeretném és ennyivel tartozom neki.
Most kicsit hagyom az írást is, legalább addig amíg lelkileg stabil nem leszek, mert nem tehetem azt, hogy belekezdek egy újabb közös munkába valaki mással és vele viselkedek úgy, ahogy a Lektorral. Igazából azt se értem, hogy miért éreztem késztetést arra, hogy az öngyilkossági kísérletemről beszéljek vele és az sem volt szép dolog tőlem, hogy a Lektort használtam fel a figyelmem elterelésére, de az nem elég, hogy megbántam, amit tettem. Biztos kell, hogy legyen, hogy ez nem fordul elő a jövőben.
Ráadásul nem is érzem úgy, hogy sikerekkel kéne jutalmaznom magam a történtek után. Nem büntetni akarom magam, mártírkodni sem szeretnék. Az alapja ennek a gondolatnak, hogy nem tehetem meg, hogy valakinek elszívom az energiáját, elérjem, hogy kellemetlenül érezze magát, tehát ártsak neki, miközben a lelkét kidolgozza, hogy egy fantasztikus regényem jelenjen meg, aztán büszkélkedjek az új könyvemmel, majd egy -ebből is tanultam- megnyilvánulással elfelejtsem a történteket meg a tényt, hogy valaki kellemetlenül érzi magát miattam és egy újabb könyvet írjak.
Nagyon szépen köszönöm a válaszokat és azt is, hogy elolvastátok amiket írtam!
Szép estét kívánok Mindenkinek!
válasza:Letörölte a közös Facebook ismerőseiteket??????????
Miért vonta bele őket?????????????????????
Már amennyire látom a sztoriból nem kértél fel senkit hogy zaklassa őt szóval nem értek én már semmit.
Amiket írsz:
Vszeg nem arról van szó hogy nem akarja hogy jelölgesd mert akkor simán letiltott volna.
Arról sem lehet szó hogy nem akarja látni a főoldalán véletlenül se hogy miket rakosgatsz ki mert akkor letiltott volna, aztán a közös ismik meg nyugodtan lájkolgathatják kommentelhetik a cuccaidat.
Az meg hogy elidegenedett a közös ismerősöktől miattad egy kicsit sok önmagában. Itt más dolog is van a háttérben, mert az hogy A ember energiát szív el tőlem nem váltja ki belőlem azt hogy B C D E és F embertől én elidegenedjek akiknek amúgy 0 közük van az egészhez.
Szerintem engedd el! Ne ostorozd magad! Úgy van már az egész tálalva mintha megerőszakoltad volna vagy kiraboltad volna vagy részegen elmentél volna parádézni az iskolába ahol tanít közben meg annyi történ hogy egy problémához gyenge voltál nem tudtad hogyan kezeld ezért butaságot csináltál és utána nem tudtál vele kihez fordulni ezért azzal osztottad meg akivel az akkori időszakban gyakrabban beszéltél és ő meg kevésnek érezte magát ahhoz hogy a pszichiáterévé avanzsáljad őt.
Ez egy lezárt ügy. Ő jelezte feléd hogy nem szeretné hogy tőle kérj segítséget és Te is rájöttél hogy ez szakember feladata. Részéről a közös ismerősök törölgetése meg részedről hogy nem élvezed azt hogy megjelenik egy könyved kicsit sok.
Nem kis munka megírni egy könyvet. A javításokon kívül is rengeteg dolog van előtte is utána is. A javítás az csak egy része egy hosszú és fárasztó folyamatnak amit te végigcsináltál. Nemsokára megjelenik a könyv most ezzel foglalkozz. Sőt tapasztalatból mondom hogy amint a kezedben tartod ez az egész dolog csacsinak fog tűnni. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!