Hogyan kéne kezelnem az értelmileg sérült embereket? Sajnos megutáltam őket. (hosszú leírás)

Meglepően sokszor fordult elő, hogy napi kapcsolatba kerültem enyhén fogyatékkal élőkkel. Korábban az integrált oktatásnak hála, de a munka világában sem kerültek el.

Amikor egy ilyen személy bekerült az adott közösségbe, ahol épp én is voltam, rendszerint tapasztaltam a következőt: A baráti klikkek bezártak. Tudatosan kerülték a sérült társunkat. Ami engem illet, nehezen barátkozó, magányos farkas típus vagyok. Gyakran látni egyedül, ezért szinte minden eddigi esetben odajöttek hozzám. (4X éltem meg ezt 4 különböző emberrel és 3 különböző közösségben)

Nehezen mondok nemet, így akaratlanul váltam a segítőjükké, holott semmilyen adottságom nincs ehhez. Türelmetlen vagyok. Nem szeretem, ha sokat beszélnek hozzám, de valamiért mind a négy enyhe értelmi fogyatékos szeretett karattyolni. Sokszor emeltem fel a hangom, vagy bántottam meg őket, mégis mindig visszarepültek hozzám, mert senki mást nem tudtak rávenni, hogy segítsen nekik.

Személyes véleményem, hogy túl könnyelműen mondják ki valakiről, hogy még alkalmas egy átlagos oktatási intézményre/ munkahelyre. Tudom, hogy a szüleiknek felüdülés azt hallani, hogy a sérült gyerekük képes arra, amire egy egészséges, de a valóság más. Segítség nélkül nem képesek rá és az iskolák képtelenek (voltak, amikor én jártam) egy segítő szakembert delegálni melléjük.

Most a munkahelyen ismét rámtapadt egy ilyen, pedig azt hittem hogy az iskolával ennek vége. Ő nem tudja, hogy három hozzá hasonló már leszívott minden téren. A történet ugyanaz, csak most még türelmetlenebb vagyok. Ha leírnám, hogy munka közben milyen jelzőkkel gondolok rá, kitiltana a gyakori. A munka során csoportosan (is) felelünk a tevékenységünkért. Gyakorlatilag fél szemem rajta, ha el akarom kerülni a kollektív le... . Ez kimerítő. Mint már említettem, ő is imád karattyolni és ezzel az őrületbe kerget. Néha nagyon gonosz gondolataim vannak vele kapcsolatban. Üvöltenék, ha nem félnék hogy utána engem rúgnak ki. Ritkán káromkodok, de ha megteszem, idiótán vihog, élvezi a műsort. Bocsássa meg a világ, ilyenkor felrúgnám legszívesebben. Idegesít, hogy egyformán keresünk.

(Legnagyobb félelmem ezek után hogy egyszer talán nekem is sérült gyerekem születik.)