Ti hogyan reagáltok ha láttok szemben veletek egy értelmileg sérült felnőttet vagy gyereket?

Tehát fogyatékos, aki nem tud mozogni, beszélni, stb?

Semmit, max kicsit sajnálom, hogy ilyen szar betegsége van.

Kikerülöm mint bárki mást, talán egy minimálisan nagyobb ívben hogy ha ne adj isten olyan problémája van hogy nem bírja ha közel mennek hozzá, belépnek a komfortzónájába vagy ránéznek akkor ebből ne legyen probléma.

Lehet erre egyáltalán másképp reagálni, szerintem attól hogy értelmi sérült még nem kell vele gügyögnöm, sajnálnom vagy megvetni, nekem ő is csak egy vadidegen aki kicsit más mint az átlag.

Én elkezdek féllábon ugrálni 3 percig aztán cigánykereket vetek kétszer.

Nagyon értelmes kérdés, aludhattál volna inkább.

Én az autistákhoz máshogy viszonyulok. Ők valahogy mindig vidámak, mosolygósak, és a szeretetüket sokkal gyakrabban és intenzívebben kimutatják, mint az egészséges emberek. A velük együttélőknek nyilván hatalmas kihívás és sok nehézség, de van szép oldala. Volt is egy cimborám, akinek a húga autista, néha amikor találkoztam vele, úgy tudott örülni, mint senki aki normális. Tök szép emlékek. Rájuk valahogy szívmelengető nézni.

A többi értelmi fogyatékos csak sajnálatos.

Semmit igazából,mit kéne reagálnom?

Max.érdekesnek tartom,milyen lehet így élni,de nem nézem le vagy ilyesmi.