Az mennyire jelzésértékű dolog, hogy semmi közös témám nincs a szaktársaimmal?

Aki nálunk ilyen volt, azok lettek a többiek főnökei.

Aki nálunk ilyen volt az később elhagyta a pályát. Szabadidődben a kötelező tanulások kívül érdeklődsz a szakot iránt? Pl. nézel videókat vagy olvasgatsz vele kapcsolatban? Ha nem, akkor lehet, hogy nem a legjobb választás. Mármint végig lehet úgyis tolni egy egyetemet, sőt dolgozni benne egy életen át, csak tudni kell, hogy megéri-e.

Szerintem nem feltétlenül. Nem tudom milyen szakra jársz, de pl. én nyelvszakos vagyok és nem sok példát tudnék hozni az életemből, érdeklődési körömből, hobbimból stb. magyarul amivel az átlag napjaim telnek, amik szorosan kapcsolódnak a szakomhoz. Egyedül talán az olvasást tudom felhozni, de más nem jut eszembe. Pedig ez nem is egy annyira komoly vagy differenciált, specifikus szak, mint mondjuk egy műszaki vagy egészségügyi képzés, amiről kívülállóként azt feltételezném, hogy kevésbé hangzanak el szakmai dolgok egy átlag beszélgetés során. A szaktársaimmal mi is inkább csak átlag egyetemi dolgokról szoktunk beszélgetni (pl. órák, zh, vizsga, beadandó, mikor lesz a szünet stb.) vagy hétköznapi dolgokról, amiknek semmi köze az egyetemhez, hogy kivel mi történt, mit csinált, hol volt, milyen filmet nézett stb. Ezek pedig tök szubjektív dolgok, mindenkit más érdekel, mindenki más körökben mozog stb. és egyetemen már nagyobb a szórás, hiszen ennyi idős korára általában már jobban kialakul az ember személyisége, ízlése, érdeklődése stb. és nem az van mint általánosban, hogy a Hannah Montana volt a menő ezért mindenki azt nézte :D Szóval könnyen lehet, hogy az ember nem mindenkivel találja meg a közös hangot. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy szerintem az embert elsődlegesen nem az határozza meg, hogy milyen szakon tanul és milyen pályára készül, attól még ugyanúgy ott van sok más tényező is.