Volt olyan osztálytársad, akire a mai napig keserűséggel emlékszel vissza?

Van pár, általánosból is, középiskolából is

34 vagyok, szóval kicsit régen volt

Mivel iskolai bullying elszenvedője voltam sok éven keresztül, így akad egy pár.

Ennek már több mint 10 éve, de még mindig úgy vagyok velük, ha megtudnám hogy súlyos betegek, vagy át ment rajtuk egy busz, akkor annak tiszta szívből tudnék örülni. De sajnos nem kaptam ilyen híreket felőlük. Úgyhogy ennyit a karmáról..

van. Egy kis féreg volt, mindenkibe belekötött.. nem osztálytárs volt, hanem felettünk járt 1 évvel.

Ahogy tudom már pár éve rácsok mögött van. Oda került, ahova való.

Általános iskolából több is, Aspergeres voltam, irtó-irtó fura és kiközösített. Bár érdekes, pont mivel a saját világomban éltem, ezért nem is éltem meg ezt olyan nehezen. Mármint, hogy nem szeretnek. Amikor épp bántottak, az nyilván rossz volt.

Gimire sokat változtam amúgy, bár még mindig olyan voltam, akinek esélye sincs beilleszkedni.

Szerencsére kifogtam egy normálisabb osztályt. Szünetekben én is elvoltam a más osztályokbeli barátaimmal, az osztálytársaim is békén hagytak. A legtöbben nem szekáltak, nem bántottak, levegőnek néztek, jó, néha gondolom kibeszéltek, hogy atyaég ezdefura ember.

Viszont egy csaj... Egy igazi ribizli... Azóta született is egy gyereke apa nélkül... És amúgy tényleg igazi ribizli a csaj...

Egy öntelt bunkó volt, aki lenézett és ezt olykor hangoztatta is, sőt, egy esetben üvöltött is velem.

Igazából azóta lenéz..

Az ötéves érettségi találkozón a következő megnyilvánulása volt, amikor azt hitte, nem hallom: "ha ez is képes volt letenni a jogsit, akkor nekem is le kell tennem". Így, azzal, hogy "ez"....

Szóval ő az, aki a mai napig nem szívesen jut eszembe, nem kellemes érzés, ha eszembe jut.

Altalaban engem nem "bullying-oltak", meg akkoriban, bar a jelenseg letezett, ez a fogalom nem volt ismert a koztudatban. De korulottem sok aldozatot lattam az evek soran, igy az elkovetokre sem emlekszem pozitivan. '94-99 kozott kozepsuliban tortent jellemzoen, elotte altalanosban abban az idoben es korosztalyban nem volt gyakori.

Engem par honapig bszogatott egy amugy jelentektelen csavo '95 korul, de csak verbalisan. Egy ideig turtem, aztan le lett allitva.

Két gimis osztálytársam, egy lány és egy fiú.

A srác nagyon gazdag szülők érzelmileg elhanyagolt gyereke volt. Ő volt a "nagykutya" az évfolyamon, többször egymás ellen hangolt többeket, lenézett mindenkit. Én azok közé tartoztam, akit elég sokszor kinevetett, kigúnyolt, akire megjegyzéseket tett. Valamit viccnek szánt, de nekem mégsem az maradt meg, hanem, hogy a fiúk rajtam röhögnek kollektíven. Ezáltal tovább rombolva az önbizalomhiányom.

A lány miatt pedig kipécézett engem egy tanár. Páros feladat volt, amit miatta nem tudtunk bemutatni (nem csinálta meg az ő részét, így meg előadni sem lehetett, mert bele sem nézett a feladatba), de valahogy mégis csak rajtam csattant egyedül az ostor, a tanár pedig elég szépen megkeserítette pár hónapomat. Volt ott tömény mennyiségű beszólogatás, megalázás, emiatt meg gyomorgörccsel jártam az órákra. Lehet, hogy nem kötötte össze a szálakat, és nézte meg a miérteket és ezért, de egy darabig bántott, hogy sosem kaptam tőle egy bocsánatkérést.

Pár éve ballagtunk, szóval már annyira nem friss történetek.