Van olyan, aki még 30-as, 40-es éveiben is tanulna/visszaülne az iskolapadba? Tanfolyamra járás keretében új ismeretek elsajátítása egy jobb munkalehetőséghez pl.?

Közel nem vagyok annyi idős, hogy releváns, érdekes, példaértékű választ tudjak adni az itteni érettebb korú gyakorizóknak, de leírom a gondolataimat.

Én egy nagyon kíváncsi 19 éves lány vagyok, jelentkeztem egyetemre, ami 3 éves képzés és kissé megijeszt, hogy 22 évesen vége egy 15 éves időszaknak az életemben, ha nem megyek mesterképzésre. Gondoltam már olyanra is, hogy rosszul választottam szakot, de mikor elolvasom a munkalehetőségeim színes felhozatalát, mindig kicsit megnyugszom, hogy a diplomámmal viszonylag könnyen fogok tudni munkakört váltani. Mindezekkel együtt viszont folyamatos kétely van a fejemben, jó lesz-e ez így. Kiskoromban tanárosdit játszottam az udvaron öcsémmel és nagyon sokáig mondogattam, hogy tanár leszek, de mindenki lebeszélt a gyenge fizetés és az izgulós, érzékeny személyiségem miatt, hogy nem vagyok elég erős jellem, meg stb. Én, ahelyett, hogy magamat erősítettem volna, pánikba estem és hónapokon át sírtam, mire jelentkeztem oda, ahova felvettek. Érdekes szak, vannak tárgyak, amiket már alig várok, szép városba megyek, ahol ott a legjobb barátom és 2 osztálytársam, de van egy ilyen belső, fura érzésem. Ezzel a belső, fura érzéssel nem tudom mi a helyzet, lehet azért akartam mindig tanár lenni, mert félek elengedni helyeket, dolgokat és a tény, hogy nálam fiatalabbakat segítek, nekik magyarázok, koordinálom őket, felnőttebbnek, érettebnek és dominánsabbnak hat számomra, mint az, ha velem egyidősekkel vagyok, de az is lehet, hogy ez az igazi vágyam, de nem tudok róla, mert épp most értek véget a középsulis éveim és hiányoznak az osztálytársaim és ezért akarom ezt az élményt vissza.

Ha 22-25 évesen is így fogok érezni, jelentkezem majd tanárnak és remélem, ha így teszek, nem fog senki 30 évesen kinézni engem, hogy pályakezdő leszek. 😅 De a legjobb az lenne, ha ez, amit tanulni fogok megtetszik eléggé ahhoz, hogy elfelejtsem ezt az egészet és a családom büszke legyen rám, hogy "végre, a 3. gyerek legalább jól sikerült"

A tizesnek igaza van, munka mellett nehéz nagyon. Ha normális levelezőt csinálsz és nem valami olyant, hogy a wikipédia ctrl+c forrású beadandó az ötös,akkor alapból kimerítő, nappalira eljárni meg kb lehetetlen, hacsak nem tudjátok a főnökkel megoldani, hogy össze-vissza dolgozz, de azt meg a többiek nem néznék jó szemmel.

Az egyik ismerősöm levelezőn csinálta a fősulit, de kb annyi volt, hogy a netről ollózta össze a beadandóját és ötöst kapott, vizsgája nem is emlékszem, hogy lett volna, amíg anyukám egy másik fősulin levelezőn a belét kitanulta.

Az, aki a semmire kalzta az ötöst, az azt hitte, hogy ez mindenütt ipyen könnyű, szóval egyszer összeveszett egy barátnőjével, hogy munka+fősuli mellett nem foglalkozik vele annyit, meg összeveszett velem, hogy 20 egyetemi tantárgy mellett miért nincs kedvem elmászkálni vele.

+ Tapasztalatból mondom, hogy a nappalis egyetemi oktatók leszarják, hogy dolgozol, sőt, nálunk a tanárok úgy tettek, mintha bűnt követtek el volna ezek a hallgatók és utálták őket.

Volt olyan lány, akinek a konzulense ezért mondott le arról, hogy vele szakdogázzon...

Én rajztanfolyamot kezdtem el, de pár hét után abbahagytam, mert nem mindig tudtam menni a beóm miatt.

Illetve segítettem valakinek szívességből spanyolból, de idővel már púp volt a hátamra, hogy, amikor csak haza akarnék menni, akkor még robogjak el segíteni, legyek kedves meg mosolygós, amikor nincs kedvem az emberekhez. A végén ajanlottam neki egy ismerőst, hogy folytassák.

Meg jártam kutyaiskolaba, ezért hétfőtől csütörtökig tovább maradtam, péntekenként 4 órát voltam bent cserében és szombatra kértem, hogy ne osszanak be. Az egész csapatnak oké volt, a tl-nek is, de egy másik csapat bezetője ezt nem nézte jó szemmel és volt, hogy beosztott kényszerből szombatra.

Szóval egyetemet nem tudnék csinálni, de motivalt se vagyok hozzá.

Nyilván, ha lenne célom, könnyebben nekivágnék - pl költözünk és az ottani munkalehetőségek miatt kell a diploma - illetve falun, ahol laknak a nagyszüleim, jobban jársz, ha tanárnak állsz, minthogy a szomszéd városban legyél árufeltöltő.

Kedves #13!

Én 40 évesen leszek pályakezdő pedagógus. Gyermekem egyik tanítója szintén 40 felett volt pályakezdő.

Sokan vannak az évfolyamunkon 30-50 között, levelezőn, többen, mint nappalin ;)

Hát be nem ülnék, de ilyen heti-kétheti egyalkalmas, max pár féléves levelező képzás, tréning és hasonlók bármikor jöhetnek.

Esetleg ha valamikor elkap egy nagy szenvedély, és teljesen pályát módosítanék, akkor egy teljes 3-5 éves képzést is bevállalnék. De csak levelezőnk, munka-család mellett.

a lifelong learning korszakában élünk, igazából az lenne az optimális, ha minél szélesebb korosztály tanulna még... én mesterképzésre készülök és újabb nyelvvizsgákra.

ez a posztszocialista, relatíve zárt és alacsony mobilitású társadalmakra, félperifériás országokra (mint Mo. is) jellemző, hogy elhangozhatnak ilyen mondatok, h. 40-50 évesen öreg vki. még tanulni.

nyugatabbra 70-80 éves egyetemisták is vannak, plusz az élethosszig tartó tanulásnak nemcsak formális, intézményes módjai vannak, hanem egyéb, alternatív útjai is.

online el lehet végezni jó nyelvtudással több ingyenes, nemzetközi egyetemi kurzust, lehet nyelveket tanulni, célirányosan, érdeklődési körödnek megfelelő szakirodalomban elmerülni stb. stb.

halálunkig kéne valójában tanulnunk, úgy tekinteni az egészre, amivel a saját határainkat hosszabbítjuk meg... az öregedést is késlelteti a frissen tartott agy, az eleven szellem...