Jó dolognak tartod az SNI-s tanulók integrációját?

A legtöbbnek nem életképtelen és be tudna illeszkedni a többiek közé. Azzal, hogy kizárják öket, megnehezítik vagy lehetetlenné teszik nekik azt, hogy valaha is képesek legyenek önálló életre.

Én külföldön élek, itt senkinek eszébe sem jut öket kiközösíteni, a többi gyerekkel együtt járnak iskolába. A nagy többség minden probléma nélkül képes együtt tanulni a többiekkel, akinek nehezebben megy, azzal külön is foglalkoznak a tanárok és a problémamentesek inkább motiválják öket a nagyobb erösfeszítésre.

Emellett azok a gyerekek, akiket nem soroltak ebbe a kategóriába, megtanulnak együtt élni a sérült gyerekkel, és természetesnek veszi, hogy ök is léteznek, illetve sokkal segítökészebbek lesznek velük szemben, mintha el lennének különítve.

A másik gond meg az, hogy MO-on nagyon sok olyan gyereket is ide sorolnak, akinek nincs tényleges problémája, pl akinek megkésett a beszédfejlödése, vagy beszédhibája van - nekik csak idö kell, mire fel tudnak zárkózni és ehhez szükség van arra, hogy ne "gyogyósnak" tartsák öket!

Szerintem attól is függ, milyen tantárgy, milyen osztályfok.

Gyógypedagógusként mondom, szerintem jobb a szegregáció, mint az, hogy össze-vissza differenciálunk, és már gyakorlatilag 20 különböző tanóra folyik egy időben. Lehet, hogy én vagyok béna meg tehetségtelen, hogy ez számomra nehéz, de egy idő után azt se tudom, melyik gyerek mit csinál.

Ez például egy alsós osztályban, ahol az egyik enyhe értelmi fogyatékos, a másik középsúlyos, a harmadik meg látássérült meg értelmi fogyatékos egyszerre, stb... Az már teljesen más, ha egy felsős, középsulis vak gyereket/fiatalt beiratnak normál osztályba és az óra anyagát felveszi diktafonra, vagy egy-két dolgot tapintható módon is be kell neki mutatni, de azért tud a többiekkel együtt haladni.

Enyhe autizmussal élek.

Gyerekkorban valóban problémás voltam, párszor egy hajszálon múlt, hogy SNI-s legyek, illetve, hogy speciális iskolába kerüljek.

Azóta áldom Anyám nevét, hogy ezt megakadályozta, rendes iskolába kerültem, sokat foglalkozott velem (gyógypedagógus), és ember lett belőlem.

Mérnökként helyezkedtem el.

F

4-essel értek egyet.

7-eshez annyit tennék hozzá, hogy speciális iskolában sem kapálják el a gyerekeket, csak jobban tudnak velük foglalkozni, kis létszámban, míg többségiben lemaradás, belegebedés van csak minden oldalról.

Az egyes SNisek integrációját jópáran megszenvedik egészségügyileg is.