Az általanos iskolákban az első hetekben miért nincs az újaknak egy külön foglalkozás, ahol megtanítják, hogy mit kell csinálni a szünetben?
Pl leül együtt tízóraizni a tanítónéni a gyerekekkel, együtt beszélgetnek, majd elkíséri őket a kúthoz, hogy igyanak, elmennek játszani és mindig elküld két fiút meg két lányt, hogy menjenek el a wcre?
Így a gyerekekben pár hét utan rögzül, hogy az evést, ivást, wct a szünetben kell elintézni, nem lesz ebből probléma az órán.
De egy hat évesnek új ez az egész, nekem az emlékem az, hogy szünetben az osztály fele sírt, mert a szüleit akarta, a másik fele meg csak ijedten nézett. Páran játszottak, de voltak, akik nem tudták, hogy hogyan osszák be az időt és nem feltétlenül az a megoldása ennek, hogy a gyerek megtanulja, hogy a szünet intézze a dolgát, ha végigszenved egy tanórát éhesen meg szomjasan vagy, ha mindenki előtt bevizel.
Szerintem egy ilyen foglalkozás hasznos lenne a kicsiknek és nem okoznanak traumát.
Ha ezt egy általános iskolás gyerek magától nem tudja, akkor ott komoly bajok vannak a fejben. Nem tudom, én 2006-ban kezdtem az általános iskolát és nem volt ilyen problémám, mert logikus volt az egész. Megmondták, hogy mi hol van és hogy lehetőleg szünetben intézzük el ezeket. Kell idő, amíg hozzászokik a gyerek, de azért nem igényel ennyit. Egy gyerekre emlékszem, aki az első héten sírt, de vele volt is valami szellemi probléma.
Ezek olyan alapvető dolgok, amiket a gyerek már oviban megtanul és otthon is része a szocializációnak. Egy ilyen órával csak visszavennének a gyerekek önállóságából és abból, hogy saját maguk tapasztalják ki a dolgokat.
De Magyarországon csináltam az ovit és nincs ilyen emlékem, hogy felkészítettek volna arra, hogy a suliban hogyan töltsünk el egy szünetet.
Mondjuk én nem sírtam a suliban, tegyük hozzá, hogy kb teljes nyarakat töltöttem el a szüleim nélkül a nagyszülőknél, ezért az, hogy külön vagyok tőlük x órát egy nap anyáméktól a suli miatt, nem rázott meg és suliba is akartam menni, de a csoporttársam, akivel együtt jártam oviba és suliba meg nagyon sírt.
Ez a kilencvenes években volt.
Tényleg úgy szoktattak minket arra, hogy a szünetben menjünk ki, hogy jó par gyerek szó szerint szenvedett, hogy ne vizeljen be előttünk vagy már szomjas volt és nyűgösködött emiatt.
7: mindig lesz egy-két gyerek aki ki akar menni órán. De kb. az első pár hét alatt megtanulják maguktól is, hogy lám, a többiek nem mennek ki. És ők is követik a példát.
7éves korban már órákig is vissza tudják tartani a vizeletet a gyerekek! NEmhogy félórányit....
Normális helyen az első 1-2 hétben szünetre sem hagyja magára a tanító a gyerekeket. Tízóraizni még 4.-ben is együtt megy, eszik velük. Uzsonna szintén.
Mivel sok esetben 40-50-80 gyerekre van 2x2 slozi, így nem megoldás, hogy szünetben kettesével elküldöm őket (kicsik még, előfordulnak olyan dolgok is, amikhez kellhet segítség). Nálunk alsóban abszolút működik, hogy órán is kimennek, ha kell. Inni pedig bármikor lehet napközben, nemcsak szünetben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!