Egyetemi tanár beleszólhat ilyen szinten az életembe?
Kicsit nyersre sikeredett a kérdés, de valójában erről van szó. Művészeti szakon vagyok, itt osztályok vannak, nem vagyunk sokan, és nyilván sokkal személyesebb és közvetlenebb kapcsolatok alakulnak ki az osztálytársakkal és a tanárokkal is, mint a hagyományos nagy egyetemeken.
Az osztályfőnökünk egy nagyon korrekt, kedves férfi.
Volt egy kis problémám az elmúlt időszakban, sok kiló feljött, elkezdtem odafigyelni, egészséges étkezés, sok mozgás, és szépen le is ment a felesleg pár hónap alatt. Sosem volt kiegyensúlyozott viszonyom az étkezéssel, de nem kerültem sose olyan helyzetbe, hogy evészavarosnak tartsam magam. 173 centi vagyok és 57 kg lettem, ami az én alkatomhoz és csontozatomhoz kicsit kevésnek tűnt, de elkapott a lendület. Jelezték a barátaim, én is észbe kaptam, azóta 60 kg vagyok, tartom a súlyom, és tényleg úgy érzem, hogy ezzel nincs problémám és meg vagyok most elégedve magammal. De az osztályfőnököm aggódott értem ebben az elmúlt pár hónapban, ami nagyon jól esett, ugyanakkor tett pár olyan megjegyzést hogy "ha oda fajul a helyzet, akkor beszélnie kell a szüleimmel" és hasonlók. Egyrészt ezt nem érzem indokoltnak, hiszen nincs már probléma. Másrészt, 21 éves vagyok (harmadjára vettek fel), persze még fiatal meg minden, de egy abszolút önálló, felnőtt életet élő ember. Suli mellett dolgozom, az elmúlt két évben is végig melóztam, egyedül eltartottam magam, és kicsit ledöbbentem ezeken a megjegyzéseken. Középiskolába megértem, de egy egyetemen ez nekem kicsit határátlépésnek tűnik.
Közben meg nagyon tisztelem és szeretem, és tényleg jól esik az odafigyelése,csak nehezen tudok most ezzel mit kezdeni.
Ti mit gondoltok erről? Simán lehet, hogy csak túlagyalom és egy vállvonással letudhatnám ezt az egészet, de azért érdekel, hogy mások kívülről hogy látják ezt.
Adott esetben ez életveszélyt jelenthet, szóval teljesen jogos, amit mondott.
Nyugtasd meg, hogy visszaszedted a súlyodat, és ezt tartod.
Túlagyalod.
Nem beszélt a szüleiddel.
Vagyis nem követett el "határátlépést".
2021-ben még mindig el kell magyarázni, hogy a testtömeg önmagában semmit sem jelent? Marhára nem mindegy, hogy sportolsz, és az izomtömeged miatt vagy 57 kiló vagy tespedsz és skiny fat vagy. Nem a rohadt mérleget kell nézni, hanem a testképet.
Remélem 70 éves koromban is el kell majd magyaráznom, hogy attól, hogy elment valaki sz@rni, még nem fogyott 2 kilót....
Más kategórákban hegyre-halomba állnak az olyan kommentek, hogy valaki testképzavaros lett, étkezés zavaros lett és azóta tönkre ment az élete. Nagyon klassz, hogy te időben kapcsoltál, és nem toltad túl. De egy külső szemlélő számára már az ijesztő, hogy valaki elkezd fogyni. Ilyenkor mindenki daganatra, vagy valami súlyos betegségre gondol. Szóval a külső szemlélő megijed.
Ha tudja, hogy súlykontrollozol, akkor nem annyira, csak amikor a normál mértéken túl mégy.
Valóban a magánszférába való beavatkozásként élném meg én is. És még azt sem mondhatom, hogy a jószándék vezérelte, mert a mondás úgy tartja, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. De a történet, amit írtál szerencsés, véget ért.Te is túltoltad kicsit (a fogyót) a tanárod is túltolta kicsit (az aggódást), de sikeresen korrigáltatok.
Vigyázzatok egymásra...
Nézd: a magánélet nagyon fontos.
de ha látsz valahol egy öngyilkosjelöltet, akkor mit csinálsz?
Legyintesz, hogy felnőtt ember, ez az ő megfontolt döntése?
Vagy megpróbálod visszarángatni?
A tanárod csak annyit látott, hogy hirtelen fogysz. Teljesen egyértelmű, hogy szólt.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!