Milyen szakos volt az a tanárod, akire rossz szájízzel emlékszel vissza az általános iskolából?

Töri

Megkeseredett farok volt, aki gyűlölt ott lenni és rajtunk töltötte ki a frusztrációit.

Biológia.

Üvöltött, ha kellett, ha nem, emellett azt mondta, hogy nincs evolúció, Isten teremtett és pont. Biológiatanárként.

Földrajz, és bunkó volt nagyon. Tanárnőről van szó, csak leírom,hogy jobban el tudjátok képzelni. Gondolom ő azt hitte magáról úgy alapból is, hogy ő milyen tök jófej; de szóval szó szerint, hogy a gyerekek is tökre szeretik, de ez nagyon nem így volt.

Ilyen dumái voltak, hogy "A hátnak van hasa is." Ez nagyon lekezelő duma, mégha valaki mosolyogva is mondja, de ő kifejezetten lekezelően, undok módon használta; mégegyszer mondom, ez a szöveg akkoris lekezelő, bunkó, arcátlan, amikor valaki próbál hozzá kedvesen mosolyogni, de ő meg direkt ilyen lekezelően, lenézően is mondta, úgy még sokkal visszataszítóbb. Mert hogy jön ő ahhoz, hogy másnak ő előírja, hogy nem kezdheti háttal a mondatot? Miért minősíti őt le, hogy majd megszabja, mert a másik az "h-lye" szerinte , és nem tudja magának eldönteni, hogy ő hogyan kezdje a saját mondatát. Hát, ha ő háttal akarja kezdeni, akkor igenis hadd kezdhesse hát-tal, ne kezelje le; ne bunkóskodjon vele. Tehát ez, ha még kedvesen mosolygott is volna, akkoris arcátlan, mert mi az, hogy nem kezdheti "hát"-tal, ha ő úgy akarja?

A másik ilyen dumája, amit még lekezelőbb stílusban adott elő; hogy "Egyéni szocprobléma."

Valami kegyetlen rossz minőségben nyomtatott ki egy témazárót; feltettem a kezem, kedvesen jeleztem neki, hogy nem látszódik a lapomon a feladatnak a szövege. Ja de meg még egyébként is, ami látszódott belőle még kivehetően (nem fogta be rendesen a tinta, vagy valami volt, és szavaknak, betűknek bizonyos részei hiányoztak ) , tehát, ami még kivehető volt, azok értelmes szavak voltak, egymás után úgy nem volt semmi értelmük; ja és ráadásul még ferdén is fénymásolt; tehát pár szó eleve hiányzott a feladatomnak a szövegéből; és akkor tehát felszólított; én kedvesen mondtam neki, hogy nem látszik a feladat szövegének egy része; odáig már el sem jutottunk, hogy pár szó is hiányzik, meg úgy alapjában véve azoknak a szavaknak úgy egymás utánjában nincs értelmük, amit ki lehet venni; mert ugye még ami rajta volt nyomtatva a papíron, abból se minden szó volt olvasható;mert némelyik szó annyira hiányos volt, hogy ott már tényleg nem lehetett rájönni, mi az. A mellettem ülő valahogy kisilabizálta; miután jelentkeztem, elmondtam, és közölte a tanár, hogy "egyéni szocprobléma"; és az tényleg ilyen extra-lekezelő stílus meg hangnem volt; akkor a mellettem ülő, aki valahogy ki tudta silabizálni, hogy mi a feladat, és valahogy tudta a megoldást is, halkan súgta nekem, hogy írjam le róla. Leírtam róla; és tökre meglepődtem, a mellettem ülő valahogy rájött a feladatra; és a megoldásra is, neki talán jobb minőségű volt a fénymásolata; vagy csak az a feladat jobban látszódott, de nem tudom; mindenesetre jó volt az a feladatmegoldásunk; tehát legalább jó volt. :)

Általános iskolából picit az összes, mert rengeteget bántottak az osztálytársaim vagy mai szóval "bullyingoltak" elsősorban a külsőm miatt. Duci kislány voltam és ezért nagyon sok bántást kaptam tőlük, fizikailag és verbálisan is. Ezt az összes tanár tudta, látta, hallotta, de nem mondtak rá semmit és nem tettek ellene semmit, vagy akár még maguk is nevettek, beszóltak.

Ki tudom emelni az alsós osztályfőnökömet, aki konkrétan egyszer a szemembe mondta, hogy persze, hogy bántanak és disznónak hívnak, hiszen tényleg úgy nézek ki. Ő volt az, aki megmondta a szüleimnek is, hogy én biztosan szellemi fogyatékos vagyok, mert nem jelentkezem és nem voltam aktív az óráin (mert egyszerűen introvertált és csendes, visszahúzódó típus voltam, pláne hogy úgy bánt velem ahogyan).

A felsős osztályfőnököm sem volt jobb. Ő is hegyomlásnak hívott egy időben, ami megint nagyon jól esett. Valamint ezen kívül emlékszem még a "XY-t - engem - nem a szépsége miatt szeretjük, azért csak elviseljük" mondatára, illetve mikor a ballagáson a leghátsó sorba állított és így nem állhattam a barátaim mellett sem, mert "őt jobb inkább nem mutogatni".

A tesi tanáromra is rossz szájízzel gondolok vissza, de ez inkább magukhoz a tesi órákhoz köthető szerintem, mert a tanáraim annyira nem voltak rosszak (végülis segítettek, adtak kegyelem kettest stb.), de azért az órák általában elég megalázóak voltak. Nyilván soha nem akart senki velem egy csapatban lenni, mindig mindenki szeme láttára kellett csinálni a gyakorlatokat és akkor persze kinevettek, kigúnyoltak stb. Inkább itt is csak azt tudom elmondani, hogy ők is csak szemet hunytak ezeket felett és nem volt bennük semmiféle empátia vagy segítőkészség.