Akiket szekáltak az osztálytársai, hogyan tud túllépni a sértéseken, bántalamzásokon ? Meg tudtok bocsátani nekik ?

Elmentem pszichológushoz, kb. 1-2 év alatt sikerült elérni javulást.

20F

Fizikai és lelki bántalmazás ért a suliban, sajnos hagytam is magam elnyomni, és végül az egész évfolyam a tanárokkal együtt ellenem voltak.

Főleg gimiben. Kirekesztéssel kezdték, lopkodták a cuccaimat, folyosón neki nyomtak a falnak, odaültek a helyemre és nem engddtek oda, rám nyitottak a mosdóban, különböző pletykákat terjesztettek rólam, az egyik miatt az osztályfőnököm fel is akart jelenteni engem. Mindig próbáltam a lehető leginkább elhúzódni tőlük, soha nem szóltam senkihez, szünetekben a padra borultam, vagy a falat bámultam, minden osztálybulit, kirándulást kihagytam, a szalagavatómra sem mentem el.

Másik suliba is akartam menni, de a szüleim nem engedték.

3 éve érettségiztem, utána nem tanultam tovább, de még mindig hatása alatt állok.

Engem szekáltak néha picit, de nem olyan súlyosan (más helyen sztem sokkal jobban szétszedtek volna, csodákoztam, hogy annyival megúsztam), ezért nem volt annyira nehéz túllépnem rajta - egy-két kicsit sértő poén és megjegyzés volt összesen. Meg aki szekált is, azon is láttam, hogy azért szekál, mert az épp menő, és nem rosszindulatból csinálja. Valszeg más lett volna a helyzet, ha nagyon gonoszak lettek volna vagy folyamatosan, gyakran piszkáltak volna.

Cserében a családom terrorizált olyan mértékben egész életemben fizikailag és lelkileg is, hogy még 31 évesen is nyögöm, pszichológusi segítséggel is.

Megbocsátani nem fogok nekik (8 évem az általánosban elég rossz, traumatizáló volt), de próbálok nem gondolni rá. Ha meglátok egy embert, aki gyakran bántott, próbálok messze menni tőle, ha mégis a közelembe jön szurkolok, hogy ne ismerjen meg. Gyakran van olyan, ha véletlen szembejön/egy irányba tart velem egy ilyen ember, hogy azt gondolom "Úgy rugnálak sípcsonton, esnél pofára a betonon, az talán megrendezné azt a mafla fejed", de nem teszek ilyet, mert tudom, hogy jobb vagyok ennél.

Őszintén szólva, mint mondtam, kerülöm velük a kontaktot. Volt, aki bocsánatot kért azóta, neki megbocsátottam, volt, akit azóta se láttam, így kb elfelejtettem őket, alig gondolok rájuk, azok, akik nem kértek bocsánatot, volt pár, aki próbált "barátkozni" velük kedves vagyok szóban (a hátuk mögött sem ármánykodom), de, ha hazamegyek azt gondolom "Istenem, miért hiszik azt, hogy kedvelem őket?!😫", a többiek meg elkerülnek engem, lehet azt se tudják már ki vagyok, szóval csak nekem van velük szemben kis ellenérzésem.

Azt tanácsolom, fektess sok energiát abba, hogy fejlődj, változz egy jobb irányba, és koncentrálj azokra az emberekre akik nem bántanak. Ha ilyen emberek nincsenek az életedben, keresgélj és találj, de ne állj meg egynél (egy embernek túl nagy feladat egy másikra teljes 100% figyelmet fordítani), keress még 1-2 vagy annyi embert, ahányat szeretnél magad mellett. A lényeg, hogy tudd, értékes ember vagy. Ha nem is emelkedsz ki különösebben a tömegből, akkor is biztos van benned valami szeretetre méltó és különleges, amit az emberek, akiket magad mellett tudsz tartani, fel fognak fedezni benned.

Bocsánat, ha off-topicba mentem kissé, nem olvastam végig a válaszokat, de gondoltam jól fog esni valakinek a bátorítás.

Minden jót kívánok kedves kerdezőnek és a többi válaszolónak is!

Ui.:Ha valakinek szüksége lenne beszélgetésre/pár jó szóra, szívesen segítek neki priviben😇