Ha jó tanuló vagyok, mindenképp menjek egyetemre? Jobban tetszene a fizikai munka mint az iroda.

Igazad van kérdező, többet keres mikor még ereje teljében van. Viszont apukámon látom mennyire leterhelte a fizikai munka és már szenved abban a hidegben/melegben ahol dolgoznia kell, nem csak lelkileg, testileg is leamortizálódhatsz egy kemény fizikai munkában. Nem beszélve arról, hogy sokak nem becsülik meg a munkás embereket és embertelenül bánnak velük. Idősebb korra már van aki azt kívánja bár tanult volna mikor lehetett és egy könnyebb szakmát tanult volna ki, ami nem megy akár az egészség rovására.

11, nem tudom miért kéne egy életen át ugyanazt csinálnom, attól, hogy nem napi 18 órákat töltök ideggörcsben, hanem dolgozok nyolcat meg tanulok három naponta kettőt, még csinálhatok később mást is, nem? ja, nem, valóban, mert akinek nincs trendi papírja, az egy ponton elkezdi utálni az életét. köszönöm az aggodalmad, de nagyon jól ki fogok teljesedni, most ezt csinálom, aztán ha elunom, megyek tovább a következő szakmámra, majd onnan tovább a harmadikra... nem kell ám egy papírral megöregedni, csak annyira elvakít a saját felsőbbrendűséged, hoyg elfelejted a rengeteg olyan sztorit, hogy 40-50 éves értelmiségiek jönnek rá, hogy utálják a munkájukat és az életüket, és akkor mennek el virágkötőnek meg asztalosnak... én nem fogom elcseszni a fiatal éveimet a megvilágosodásra várva. (meg mondjuk fordítva is, nem értem, hogyha negyvenéves koromra elunom a dolgaimat, mért ne ülhetnék be akkor az egyetemre)

Pontosan milyen tantárgyak azok, amikből jónak érzed magadat?

Drága 13-as, attól még, hogy ugrálsz szakmáról-szakmára nem fogsz semmit elérni. Persze lehet ez buli, hogy sok mindenben kipróbálod magad, de egyikben sem fogsz tudni nagyot alkotni és sosem fogod megtalálni a helyed. Ismerek ilyen embereket és munkáról-munkára élnek, ami kiszámíthatatlanság fusztrációt okoz bennük. Az tény, hogy sok diplomás ember kiég a munkában, de ez igaz a nem diplomásokra is. A hiba ott kerül a rendszerbe, mikor olyan végzettséget szerez az ember, amit nem szeret és nem illik hozzá. Véleményem szerint a "40 évesen jöttem rá, hogy szar az életem" szakasz teljesen elkerülhető, ugyanis diploma mellett is ott a lehetőség a folyamatos tanulásra és mindig van esély szakmán belül pozíciót váltani és azzal együtt meg tudsz újulni. Nem kell egy helyen megöregedni, mikor érzed azt, hogy nincs elég kihívás a munkahelyen, lehet ugyanúgy lépni tovább szakmán belül. Persze ezt nem kötelező így csinálni, hisz nem minden embernek való a diplomás munka, de ez így van rendjén, hisz kellenek a társadalomba szakmunkás emberkék is és ők is úgyanúgy értékesek. De szerintem akkor sem volt szép dolog tőled, hogy csak azért leszólod a diplomákat, amiért neked nem jött be ez a világ. Ettől még más szeretheti, hisz nem mindenki álma az, hogy új szakmákat tanuljon ki, majd egyikben se legyen igazán jó, meg gyerekek mellett is még az iskolapadban üljön és kezdőként folytassa újból az életét. Téged sem ítéllek el, mert vannak olyan emberek, akik így tudnak megújulni és szeretik a random életet, de másnak a kedvét nem kell elvenni az egyetemtől. Tény, hogy nehéz és stresszes, de ezt is meg kell tanulni kezelni, hisz stresszmentes élet nincs. Az egyetem sok olyan készséget is fejleszt ki, ami elsőre nem is nyilvánvaló és nagyon jó problémamegoldó szemléletet is biztosít. Így aki érez magában affinitást és érdekli valamelyik szakirány szenvedélyesen, akkor mindenképpen érdemes belefogni és meg is csinálni, hisz többet ad az életedhez. Semmiképp sem nevezném időpazarlásnak. Megvilágosodásra sem kell várni, mert ismerned kell magadat és tudni az érdeklődési köröd, képességeid és készségeid, ami után meg lehet találni azt a képzést, amit kitanulva olyan szakemberré válsz, aki sokat tud adni a világnak és a társadalomnak. Amennyiben ez az első választás nem sikerül jól, még mindig van esély az alapdiplomához kapcsolódó, de attól eltérő Msc képzést választani, ami új ajtókat nyit ki. Persze ez csak az én véleményem, én mindenesetre nem bántam meg az egyetemi képzést és el sem tudnám képzelni, hogy bármi mást csináljak.

Mindenképp vágj bele. Most még megteheted. Élj a lehetőséggel!