Elvárhatja tőlem egy volt tanárom, aki a 80-as években folyton szívatott, gonoszkodott velem, hogy köszönjek neki az utcán vagy a boltban?

Baba néni volt a tantestület legnagyobb materialistája, kitépkedte a gyerekek nyakából az olyan láncokat, amiken kereszt volt. A férje, Csuli bácsi, párttitkár volt. Baba néni arra volt a legbüszkébb, hogy minden évben kémiából bukott meg a legtöbb diák. Örökké azt mondogatta, hogy nem fogja senki sem semmire sem vinni az osztályból, mindnyájan téesz-dolgozók leszünk, onnan megyünk majd nyugdíjba. Egyedül az ő fia viszi majd sokra, mert Csulika okos és intelligens. Ehhez képest Csulikát negyedjére vették fel a tanítóképzőbe, hat év alatt végezte el a három évet, legalább nyolc iskolából küldték el alkoholizmus miatt és azért, mert verte a diákokat. Most Baba néninél lakik, az ő nyugdíjából él.

Gyula volt az eredeti neve, de Dzsúliónak vagy Dzsulinak hívatta magát a kollégáival, mert olasz csődörnek képzelte magát. Az igazgató bácsi, akinek alig volt foga, nem tudta kimondani, hogy Dzsuli, ezért csak Csulinak nevezte Gyula tanár urat. Innen terjedt el a diákok között ez a becenév, először a saját osztálya kezdte Csuli bácsinak szólítani, aztán a többi osztály is. A fiuk is Gyula volt, őt már mindenki Csulikának nevezte születésétől fogva.