Egy 10éves gyermeket miért nem lehet egyedül otthon hagyni?

Nem kell arra gondolni, de előfordulhat. A gyerek kicsi, nem tudja felmérni ezeket a helyzeteket.

Nem fog felhívni, csak szépen szétfolyik a napja, és ülhetsz le vele este 6-kor a teljes napi tananyagnak, ami órákban mérhető.

Nem minden apuka informatikai zseni, és nem mindenki dolgozik irodában.

Nem, nem engedi haza a munkáltató, max álmaidban.

És mondtam, tud magának szendvicset kenni, nem fog éhenhalni.

Sőt semmi baj nem lesz, valószínűleg. De nem fog jót tenni egy ilyen kicsi gyereknek, ha egész nap egyedül van.

A saját gyerekedet úgy intézed ahogy akarod, de fejezd már be a kötözködést. Ha gyakorló szülők azt írják neked, hogy nem szívesen hagynak odahaza egyedül egy 10 évest, akkor hidd el nekik, hogy tudják, mit beszélnek.

Elárulok neked egy titkot: a távoktatásnál az csak a probléma egyik része, hogy a kisebb gyerekek felügyeletét meg kell valahogy oldani. Voltak vele más nehézségek is.

Én otthonról dolgozom, logisztikailag nem okozott problémát a másodikos és harmadikos gyerekeim otthon tartása. Csakhogy. A digitális oktatás nálunk abból állt, hogy a tanító nénik elküldték, hogy a munkafüzetben melyik feladatokat kell elvégezni, vagy melyik anyagrészt adjam le én, az anya a gyereknek, a megoldott feladatokat meg vissza kellett küldeni. Tehát úgy kellett két gyereket tanítanom, hogy mellette ott volt a saját 8 órás munkám. Tanító néni nem csinált semmit, én meg dolgozhattam 3 műszakban. Nem volt online óra, semmi. Ja, és közben úgy, hogy préseltek háromfelől, mert a főnökasszony nem értette, miért vagyok annyira szétcsúszva - azóta már el is búcsúztunk egymástól, jórészt emiatt - a két tanító néni meg azzal gyötört, hogy a gyerekeimnek miért nincs rendesen időre feltöltve az összes feladat. Elmondtam a munkáltatómnak és a pedagógusoknak is a problémát, a válasz mindhárom részről az volt, hogy őket ez nem érdekli, oldjam meg.

Lehet erre azt mondani, hogy a saját kényelmem miatt ellenzem az iskolabezárást, de arra kérek mindenkit, hogy akkor csinálja legyen szíves utánam, amit én a tavasszal, és utána okoskodjon.

A legtöbb gyereknél ez lenne a fő probléma szerintem: "Ráadásul, ahogy ismerem, nem is tanulna, hanem a gépet nyomkodná egész nap pizsamában, mint a korosztályában kb. mindenki."

20-as hozzászólás.

Anyám fejlesztő pedagógus, ő ezt tapasztalja, neki ugye minden gyerekre külön kell készülnie fejlesztésre, mert minden gyereknek más a nyavalyája, ő nem akar távoktatást, mert fejleszteni könnyebb személyesen, problémás gyerekeket nem lehet lekötni távoktatásban, nem lehet egyszerre fejleszteni, mindegyikhez külön kellene bejelentkezni, de azt meg lehetetlen összeegyeztetni a többi tanórával.

Mélyen egyetértek, utolsó (ma 11:54)

A pedagógus egy külön szakma. Nem várható el az egyszeri szülőtől, hogy tanár is legyen hirtelenjében.

Nálunk is olyan káosz volt, hogy hihetetlen. 6 (!) platformon küldték az anyagokat reggel 7 és este 6 között!!! Minden áldott nap! A technika háziktól egyenesen kiborultam, az semmi más nem volt, mint kreatívkodós szivatás a szülőnek.

És kérdező! Azt kell megértened, hogy mások vagyunk! Máshogy nőttünk fel, más példát láttunk szüleinktől, amit egyértelműen továbbviszünk. Vannak, akik az eléjük gördülő problémát pikk-pakk megoldják, vannak, akik belegebednek.

Vannak korukhoz képest érett gyerekek, van, akik súlyos tanulási nehézséggel küzdenek (egyre több!)

Vannak gyerekek, akik csak úgy szimplán félnek egyedül otthon, szorongóbb típusok.

Az enyém hiába SNI-s, de simán elvan otthon, DE EGÉSZ NAP CSAK X-BOXOZNA. Ez van sajnos, ha nincs valaki folyton a nyomában, akkor semmit nem tanulna. És azt kell, hogy mondjam, nem vagyok egyedül ezzel a problémával.

Az a baj, hogy neked nincs közvetlen tapasztalatod 2020-ból, csak a saját gyerekkorodból. Na most a világ folyamatosan változik, semmi értelme összehasonlítani, milyen volt 2000-ben alsósnak lenni, és milyen 2020-ban. Nem is hasonlítanak, SEMMIBEN.

Nem értem, miért kell végletekben gondolkoznod, és miért nem lehet csak szimplán elfogadni a másik álláspontját! Te is majd úgy fogod csinálni, ahogy neked és férjednek jó lesz. Neked se tetszene, ha bárki megkérdőjelezné az életviteleket.

Valaki írta itt, hogy hazaugrik a melóhelyről. Én pl. 30 km-re dolgozom otthonról, így ez esélytelen.

Aztán ez az egyedül jár haza 4-ben heti egyszer.

3 km-re van tőlünk az iskola, nincs is busz.

Számtalan élethelyzet van, nincs egységes recept a megoldásra.

Ha életképesre van nevelve a gyerek nagy kárt nem csinál. Én 6 évesen egyedül buszoztam a suliba. Ha beteg voltam 10 évesen általában igyekeztek magamra hagyni, első 1-2 nap otthon volt apu, aztán mikor látta, hogy ok vagyok már ment dolgozni. Kaja, mikró volt, de egy szendvicset is megtudtam csinálni, ha azt kívántam. Általában tv-ztem vagy a szobámban játszottam, később mikor lett számítógépünk a, ön játszottam. Apunak rugalmasabb a munkaideje 2-3óra körül hazáért. De ha csak 5 körül jött volna se bántam volna, jól elvoltam egyedül. Napközben felhívtak vezetékesen, hogy minden rendben van-e, hogy érzem magam.

Szóval ha nem valami burokban tartott gyerekről van szó, akkor simán magára lehet hagyni.