Egyetemen a diákokkal törődnek a tanárok pl.ha valaki elsírja magát, akkor oda mennek a diákhoz megvigasztalni? Mire számítsak, ha megyek jövőre egyetemre?

Ez persze szakfüggő, de ha sokan vagytok, a tanárok egy része azt se fogja tudni kb, hogy létezel. Gyakorlati órákon kevesebben vagyunk, ott azért felismernek, de a neveket nagyon kevesen jegyzik meg, a lelkivilágoddal meg főleg nem fognak foglalkozni (de ez persze függ az adott tanár személyiségétől), hiszen nem ez a dolguk, csak leadja az anyagot és már megy is. Nem tudom mi történne, ha valaki elkezdene sírni az órán, sose történt még ilyen, de feltételezem megkérdezné mi a baj, de azért nem menne oda vigasztalgatni, ez nem az ő dolga és csak feltartod vele az órát, szóval azért ilyenre ne számíts. Erre ott lesznek a barátok, családtagok.

Sajnos nem. De van minden egyetemen diákiroda, ha kérsz segítséget, mentorálást, elvileg lehetséges. Azért jobb lenne nem elsírni magad minden ok nélkül. Ha ilyenre hajlamos vagy, inkább szaksegítséget keress (pszichológus, életmódtanácsadó).

Ott nem nagyon lesz ilyen. Ez persze emberfüggő dolog, mint ahogy ha bárhol sírsz, van rá esély, hogy pont van ott egy olyan ember a közeledben, aki odamegy hozzád. Na, az egyetemen pont ennyi esély van arra, hogy egy tanár odamegy. Ott a tanárnak már az az egyetlen feladata, hogy tanítson, nem fog senki istápolgatni, meg egyengetni a sorsodat. Éppen ezért fontos, hogy inkább próbálj a szaktársaid között barátokat keresni, igyekezz kapcsolatokat építeni velük, bármilyen nehezen is barátkozol. Ez nem csak a lelki egészséged miatt fontos, hanem mert a sulis dolgokban is egymást fogjátok segíteni. Mindent önállóan kell majd intézned, és nem a tanár fogja megmondani, hogy mit kell csinálni, mikor hova kell menni, stb.

Miért tervezed előre, hogy bőgni fogsz?

Az egyetemen már felnőtt embernek minősülsz, még ha nem is érzed magad annyira érettnek akkor is. A munkahelyeden se fognak foglalkozni a sírásoddal, csak lejáratod magad. Egyetemen ugyanez. Persze megeshet, hogy valaki elsírja magát egy sikertelen vizsga miatt, de muszáj tartani magad. Nem fognak veled sok mindent csinálni, vigasztalásra ne nagyon számíts. Sajnos a való életben már mindenki leszarja a másikat. Meg kell tanulnod erősebbnek lenni.

Ez sok mindentől függ. Lehetséges, hogy tényleg olyan közegbe kerülsz, ahol "csak egy Neptun kód vagy", ahogyan előttem is írták. Ugyanakkor az is lehet, hogy ennél személyesebb, közvetlenebb kapcsolat alakul ki tanár és diák között. Mi pl. 70-en kezdtük a szakot, a második évben pedig már csak 20 körül maradtunk, tehát alapvetően egy kisebb létszámú szak és évfolyam vagyunk. Valamint nálunk nagyon sok a kisebb létszámú szeminárium (max. 15 fő) és a tanárok is többször tanítanak egy átlag hallgatót, szakiránytól stb. függetlenül. Nálunk a képzésből adódóan is sok a beszélgetős óra, ahol meg kell osztanod másokkal a gondolataidat, véleményed stb. és a legtöbb tanár óráján mindenkinek külön be is kell mutatkoznia. Ezt nálunk valamiért nagyon szeretik, szóval még egy 100+ fős előadáson is be kellett mutatkoznunk egyesével... Úgyhogy nálunk alapvetően tudják a nevünket, hogy kik vagyunk és ilyen alapvető információkkal tisztában vannak. Ha valaki közvetlenebb, akkor oda is megy a diákokhoz, beszélget velük, tegeződik vagy pl. van olyan tanárom is, aki megadja a telefonszámát és fel lehet hívni, a jelenlegi vírushelyzetben is kereshetjük őt akár személyes problémákkal is. Míg van olyan tanár is, aki pedig inkább távolságtartóbb, professzionálisabb, megtartja a távolságot és ettől függetlenül még rendes, normális, kedves stb., de nem barátkozik. Viszont, ha valaki jár a fogadóóráikra, órák után megkeresik őket valamilyen kérdéssel vagy mondjuk a szakdolgozatnál kiválasztasz egy konzulenst, akkor az is segíthet egy közvetlenebb kapcsolatot kialakítani. Nekem alapvetően pozitív tapasztalatom van velük ezzel a szempontból.

A 8-as válaszomhoz még megjegyezném, hogy bár sírással nem volt dolgom, a csoportos feladatoknál néha nagyon komoly drámák mentek. Tavaly is volt egy diák, aki nagyon felforgatta az egyik csoportot, minden nap kaptam üzenetet, ami nem a munkával kapcsolatos, a csapat tagjai valamiért úgy gondolták, hogy nekem kellene igazságot szolgáltatni. Nem győztem kikerülni a helyzetet, ráadásul csoportos hívásban is okoztak kellemetlen pillanatokat. Nem győztem kikerülni a pártfoglalást, az egyetlen, amit felajánlottam, hogy ha van más csoport, ahova beolvadna valaki, akkor tegye, menjen, csak haladjunk. :) Nem szeretek anyáskodni, nagyon könnyű elvetni a sulykot és mások rovására dönteni egy ilyen helyzetben.

Te azért mész egyetemre, hogy elsírd magad az órákon vagy mi? Tudod, oda nem elsősorban azért megy az ember, hogy lelkileg tutujgassa valaki. Ez főleg nem a professzorok dolga. Nem óvodába mész.