Szégyenített meg valaha mások előtt a tanárod?

Nekem 6.-ban azt mondta a kémia tanár, hogy belőlem kukás lesz. (Nem tudtam a periódusos rendszert, mert épp a gyámügy akart magához venni anyám alkalmatlansága miatt, így nem tanultam)

Éppen a 3. diplomámat csinálom, de azt a nőt most is szívesen felvilagositanam, hogy mire figyeljen, ha gyerekek közé megy.

Nekem középiskola utolsó évében mondta a tanárom, hogy ha ilyen fia lenne, kifutna a világból. Nekem meg kicsúszott a számon, hogy pedig lehet, hogy rokonok vagyunk, mert a tanár úr nagyon hasonlít az apám fa5zára.

Az igazsághoz tartozik, hogy akkoriban éjszakai vagonrakásokból tartottam fenn magam, és szinte egyfolytában baromira morózus, deprimált volt a hangulatom.

A magyar tanárom általánosba utolsó két évében nem szerette a csöves farmert,kockás inget a lányokon, no meg az elvált szülők gyerekeit ezért minden óra elején nekem kellett a táblánál mondatot elemezni:D

Aztán 8.ban majdnem lefordult mikor kiderült, hogy Solohov:Emberi sorsát kívülről fújom szinte-14 évesen:DD

Majdnem.

Fizikatanàr egyik oraban olyan szinten belement vagy belemélyült az oktatàsba hogy totàl elvesztettem a fonalat, es egy ponttol nekem màr kinai volt az egész, màr rà se nèztem, erre vmi hirtelen dühvel odapöckölt a füzetemre es arrogànsan felszolitott, mondjam el miröl beszélt.

Mivel az addig elhangzott utolso "kinai"szavai visszacsengtek a fülembe es igy random elkezdtem mondani a nekem hót ertelmetlen szavakat, èletemben elöször ereztem ugy hogy sajàt magam sem ertem miröl beszélek csak leszkenneltem a szavait, es szoval nekem nagy màkom mivel mivel Ö értette igy hatarozottan mondta ez az igen, ponnntosan!! Es elégedetten folytatta tovàbb a fonalàt.

Szoval en megusztam..

Jut eszembe. Kesöbb egesz jol belejöttem abba hogy erteni nem kell csak mondani.

Angolon feladtak vmi szöveget.

Kolitarsammal leirattam fonetikusan az egeszet le se forditottam, azt a fonetikus humbugot bemagoltam, màsnap feleltettek. Felmondtam.es leülhet ötös.

12. osztályban, matekon:

a gyökös feladatok sosem mentek a legjobban és ezt a tanárnő is tudta jól. Felszólított év elején, amikor ismételtünk és nem tudtam a megoldást. Közölte, hogy ez nagyon alap és micsoda dolog ezt nem tudni. Majdnem 5 percig kiabált velem a teljes osztály előtt (majdnem 40 fő..), majd úgy zárta le az egészet, hogy (erre a mai napig tisztán emlékszem) "teljes szívemből kívánom azt, hogy az egész érettségi legyen tele ilyen feladatokkal". Nagyon rosszul esett és sajnos onnantól kezdve a legtöbb matekórán ez a mondata ott járt a fejemben.

Megbuktam egyszer matekból és a tanárom azt mondta az egész osztály előtt, hogy belőlem sosem lesz semmi, én 30 évesen is itt fogok ülni olyan ostoba vagyok.

Átmentem másik suliba és végig 5-ös voltam matekból. Érdekes módon, csak egy jó tanár kellett hozzá. Mai fejemmel már elhajtanám az anyjába, akkor gyerekként még nagyon kínos volt.

A két általános iskolai tesitanárom rendszeresen megalázott. A némber ötödikben volt a durvább. Csak hogy párat említsek fél évi osztályozásnál megemlítette egész osztály előtt, hogy amilyen kövér vagyok, ő sokkal rosszabb teljesítményt várt tőlem. Vagy amikor leestem a gerendáról osztályozáskor egyest adott, mert nem másztam vissza, úgy hogy az egyik lábamra sántítottam amúgy, és még le is hordott, hogy milyen semmirekellő leszek. Vagy kislabdadobásnál egyszer túl kicsit dobtam a koromhoz képest és a nyolc éves unokahúga is nagyobbat dob. De egyébként ő napi szinten megalázott. Aztán volt a másik tesitanárom hatodiktól nyolcadikig, akit egyébként ötödikben még kedveltem, mert ő tartotta az úszó edzéseket a suliban. Ő is megalázott az a súlyomból adódóan több szituációban is. Ha elrontottam egy feladatot, akkor azért, hogy hű de béna vagyok, ha meg sikerült akkor meg ironikusan beszólt, hogy mekkora csoda. Ja meg, ha menstruációkor kihagytam az úszást, ami a tesiórás, mindig izélt, hogy csak nincs kedvem hozzá és csalni akarok. Csak tudnám, hogy miért passzolnám a tesi órás úszást egy hónapban egyszer, ha egyébként a többi héten még plusz úszó edzésre jártam, amit ő tartott.... Amúgy vicces, hogy annyiszor megalázott mind a két félkegyelmű tesitanár, de olyankor rohadt büszkék voltak, ha más sulikkal szemben megnyertem az úszóversenyeken pár kategóriát.

Aztán ott volt az egyik napközis tanárom harmadikban. Nem engedett el időben szülői kikérővel a külön órámra, és a többi gyereknek jó hangosan kihangsúlyozta, hogy ne legyenek ilyen selejtek, mint én.

Elsőben tesiórán az egyik tanárnéni megalázott rendszeresen, ha féltem felmenni a bordás falra, vagy ha megálltam futás közben cipőt kötni.

Akkor hetedik és nyolcadikban is megalázott a földrajz tanárnő. Azon túl hogy szrt se tanított, mindenkit a szerelmi életéről kérdezgetett, kivéve engem. Osztály előtt, amikor hiányoztam egyszer az életben, matek verseny miatt azt mondta, hogy rendszeresen lógik az óráiról, és megkérdezte, hogy vannak-e itt barátaim az osztályban, mert ő nem tudja elképzelni, hogy egy ilyen elviselhetetlen embert bárki is kedveljen. Nyolcadikban volt szó földrajzon, úgy hogy nem is az ofőnk volt, hogy ki hol írja a felvételit. Ugye a többség a szomszéd város gyűjtő sulijában írja, mert az közel van. Nekem viszont abban az "elérhetetlen elit" gimnáziumba kellett írnom, ahová mentem végül, mert előző nap délután a külön felvégeli rész is volt, a koliba bent kellett aludni, hogy másnap meg a gimibe írjuk meg a központit, ha már úgyis ott vagyunk. Ennek a nőnek meg nem fért a fejébe, hogy nekem már előző nap ott kell lennem, és hát lehordott minden hülyének, hogy miért ott írom, tuti a magyar fogalmazásnál le fogják húzni a poénjaim jobban a külalak miatt, meg amúgy is minek megyek oda, ha a másik suli közelebb van. Fun fact, ő harmadikosan is megalázott, mert táborban ő felügyelt, és hazautazáskor az akkori legjobb barátnőm mellett ültem volna, őt indulás előtt elültették a másik buszba én meg sírtam, mert nem akartam egyedül végigülni a több órás utat, a tanárnő meg volt olyan kedves, hogy ordibált a kis kilenc éves gyerek énemmel, hogy milyen szerencsétlen, életképtelen és elkényeztetett vagyok. Aztán végül egy másik tanár inkább visszaültette mellém a barátnőm, de csak azért, mert megsajnált, hogy a kolléga mennyire lekiabált.

Akkor az osztályfőnök általánosan max kétszer alázott meg, annak ellenére, hogy kedvelt, mert mindig el lehetett küldeni matek versenyre. Egyszer azért, mert az interaktív táblánál nem magyaráztam az egyenlet megoldása közben. Egyszer meg hetedikben, akörül, amikor a nagyapám meghalt egy hónap kórház után (erről tuti tudott, minimum a nagynénémtől, akivel jóba vannak, és kollégák is). Ugye engem az az időszak megviselt, és négyes lett a matek témazaróm dogám. És én akkoriban mindig apró hibákat vétettem, abban a dogában különösen, szóval ő kiosztotta a dogákat, amikor összeszedette velem a füzeteket. Amikor odavittem az enyémet kikereste, kinyitotta az aktuális dogánal, és húsz perc elment az órából, hogy ő velem ordibált az egész osztály előtt, hogy hogy lehet ilyen apró hibákat véteni. Mindezt úgy, hogy tudta, hogy megviselt az az egy hónap, amíg nagyapám kórházban volt, és azt is nagyon jól tudta, hogy az ominózus kiabálás előtti napon halt meg.

Akkor nyolcadikban a huzamos ideig angol órát helyettesítő tanár rendszeresen bizonygatni akarta az elején, hogy puskázom. Mindezt úgy, hogy ő amúgy nyolcadik elején, amikor átmenetileg átvett minket a tanártól, aki a ddig tanított, ő előről kezdte velünk az anyagot az ötödikestől. És hát én jó voltam már akkor is idegennyelvből, és nem hitte el, hogy a csoport nagyrészénél én is okosabb vagyok. Konkrétan tizennégy évesen dogákban olyan példamondatokat írtam, amiket ő nem íratott le füzetbe, és addig, amíg nem használtam egy-egy nyelvtani részre összetettebb mondatokat, mint amiket ő íratott le órán, addig rendszeresen azt hitte, hogy puskázom. Aztán végül én lettem az egyik kedvence, de végül javult annyira az eredeti tanárunk állapota, hogy végül tudott tanítani.

Szóval ezeket az abúzusokat a tanároktól úgy kaptam általánosban, hogy csendes, visszahúzódó, jó tanuló gyerek voltam, aki mindenben részt vett, én vittem a legtöbb jelentős versenyeredményt a sulinak az összes felsős években. És mivel anyám nem állt ki mellettem, mondván, hogy hiába szól rosszabb lesz, nyugodtan élt is a megalázás lehetőségével egy pár tanár.

Aztán gimis lettem. Itt három tanár alázott meg úgy említésre méltóan, de ezek nem olyan durvák.

A tesitanár gyakran fogyási tippeket ad nekem, bár többnyire csak a másik kövér lány jelenlétében.

Illetve egyszer osztályfőnökin kérdezgette az ofő, hogy mi van, és egy csomóan panaszkodtak, hogy ez felesleges, az felesleges, amivel persze az ofő egyébként nem értett egyet. Én meg erősen ironikusan az osztálytársaim kommentárjaira megjegyeztem, hogy akkor egyáltalán minek járunk be. Tehát ha valaki nem karót nyelt, akkor feltűnik neki, hogy nagyobb részben az ofővel értettem egyet, csak hát a tanárnak nem esett le, és engem kiabált le. Bár egyébként vicces, mert a mellettem ülő két embernek, meg úgy az ofőn fel se tűnt senkinek, hogy én mondtam valamit, és mindenki full abban a hitben volt, hogy a kiabálás tökre nem nekem szólt. :D

Ja meg a volt nyelvtan tanárom megjegyzései nem tudom mennyire számítanak megalázásnak, de volt hogy a versenyen leadott novelláim utáni időszakokban olyan kérdéseket tett fel a kolis szobatársaimnak, hogy alvajárok-e, beszélek-e álmomban, akkor nekem olyanokat, hogy vannak-e fura látomásaim álmomban, nincs-e szuicid hajlamom, hallom-e a hangokat a fejemben. Egyébként kicsit kattosnak tűnik néha a csávó, meg ilyen elvontnak, szóval nem tudom, hogy megalázni akart, vagy viccelt, vagy csak simán nem százas... XD

Még általánosban egy "kedves" idősebb tanárnő..

Alsós voltam még. Egy reggel, jelentés után csak úgy, random elmesélte az osztálynak, hogy nekem anyám reggel az ágyba hozza a reggelit. Ezen persze mindenki jót röhögött. Nos, nem tudom, miért fájt ez annyira a tanárnőnek és mi volt ezen olyan vicces az osztálynak, de szerencsére nem soká foglalkoztak ezzel a többiek. Egy fokkal talán több eszük volt, mint a tanárnőnek, aki nyilván azt gondolta, én olyan hű, de elkényeztetett vagyok. Nos, egyrészt, minden -normális- szülő igyekszik valamivel kedvezni a gyermekének.

De az én anyámnál inkább az vokt az ok, hogy nagyon rossz étvágyú gyerek voltam, így anyám még sulis koromban is próbált különféle trükköket bevetni, hogy egyek is valamit :D Másrészt még alsós voltam...biztos úgy gondolta, gyorsabban megy a reggeli elkészülés, ha ad egy péksütit és nem kell szendvicset vagy akármit készitgetni. Elég nagy lelki nyomorék, akinek ennyit nem tud kilogikázni, de irigykedni egy gyerekre és megalázni, kiröhögtetni, az megy neki! Amúgy anyám egyedül nevelt kiskoromtol, mert apám faképnél hagyott minket, egyedüli gyerek voltam, sokat voltam egyedül. Anyámnak alkohol problémái is voltak. Fürdőszobánk, kocsink például nem volt. Nem voltunk mélyszegények, de nem is éltünk irigylésre méltóan. Úgyhogy el lehet képzelni, mennyire voltam "elkényeztetve"...

Bár anyám valóban szeretette jobb színben feltűntetni a dolgokat mások előtt, mint ahogyan volt, de részéről is érthetetlen ostobaságnak tartom, hogy ilyesmit elmondott a tanárnőnek.

Szintén ugyanez a tanárnő, szintén alsó tagozat. Találtam egy takarékbélyeget és eltettem, hogy megkeresem a gazdáját. Ezt a tanárnő seggnyaló kis kedvence egész más formában adta elő a tanárnőnek, aki kb tolvajnak kikiáltva, megbüntetett.

Na ennyit erről a nőről... Előttem örökre elásta magát. És ez kitüntetett tanárnő.

Pfff... Miért mindig az olyan tanárt tüntetik ki, aki gyerekeknek közelébe sem való?!

Emberségből, pszichológiából nulla!