Hogyan találhatom meg egy volt osztálytársamat, akinek nem emlékszem a vezetéknevére?

Hát a tanárok még rosszabbak voltak, mint a gyerekek... Nagyon visszahúzódó voltam (családi problémák miatt) és egy idő után depressziós is, és elterjesztették egymás között, hogy biztos vagdosom magam. Egy beszélgetős/filozofálós órán azt mondta a tanár, hogy minden embernek van lelkiismerete, én meg naívan hozzá tettem, hogy vannak olyan személyiségzavarok, amiknél nincs igy. Ez a szüleimnek úgy lett elmondva, hogy én istenítem a sorozatgyilkosokat. Persze az ilyesmi után még csendesebb lettem. Az egyik tanárom úgy gondolta, hogy a csendességem valójában passzív agresszió, és egy egész órát tartott az osztálynak arról, hogy milyen toxikus vagyok. De hogy így 45 percet matekóra helyett. Ezen atrocitások után az egyik osztálytársam kötelességének érezte, hogy naponta felvilágosítson arról, hogy megszállt az ördög és a pokolra fogok jutni. A legnyomósabb indoka az volt, hogy van egy fekete pulcsim és a fekete a sátán színe. Az iskola ezzel nem kezdett semmit egyrészt ugye mert mint jó keresztények, helyesnek gondolták a dolgot, másrészt mert ennek a diáknak az apja egy befolyásos vallási vezető volt. A mindennapos ordítozás a gyerekekkel alap volt az egész iskolában. Sokan rendszeresen hánytak mielőtt egy bizonyos tanárral volt órájuk. Olyan dolgokért is bajba lehetett kerülni, hogy mondjuk denevért vagy pókot rajzoltál szabadfoglalkozáson, mert ezek ugye "gonosz állatok". Bevallom, tényleg fura gyerek voltam, de nem hiszem, hogy ez egy egészséges környezet lenne, főleg egy ilyen kritikus fejlődési szakaszban (és főleg olyan gyerekeknek, akik eleve otthonról sem kapnak törődést vagy biztonságot). Bocsi a rant-ért. Nem nagyon tudom ezeket elmondani senkinek. El sem tudom képzelni, hogy hány embernek okozott maradandó lelki sebeket ez az iskola.