Mit kellene változtatni az oktatási rendszeren, ahhoz, hogy jól működjön?
Szerintem kicsit irreálisan sok óra van gimiben például. Tizedikesen harminchat óra iskolába és ha valaki kollégista mellette ott is vannak órák. A kollégiumi órákból pedig tizenötnek meg kell lennie. (Nálunk ebből pusztán tizenkettő tanszoba mondjuk) Ha ezeket összeadjuk akkor az egy héten ötvenegy munkaóra alsó hangon egy átlagos 16 évesnek és ehhez még nem adtuk hozzá, hogyha mondjuk valakinek több készülés mint egy átlag kollégiumi szilencium ideje.
Aztán ott vannak a kötelező olvasmányok, amik nem aktuálisak, nem is annak a korosztálynak vannak feladva, akinek való (főképp általánosban). Emlékszem negyedik felé a Kincskereső kisködmön kész szenvedés volt nekem. Nem sokat értettem belőle, amit meg igen az megrázó volt. (Plusz nem az oktatás hibája, de velem mindig veszekedett a maximalista anyám, és nem magyarázott meg semmit, amit nem értettem, de azért kiabált velem, hogy miért tart sokáig felfogni. És szerintem ez nem alakul ki, ha például valami átlag harmadik-negyedik osztályosnak való könyv lett volna helyette) A kötelezők listája konkrétan a lassan nyolcvan éves nagymamám óta nem igazán változtak, legalábbis az ő elmondása alapján. És az ő idejében sem volt különösen élvezetes a legtöbb kötelező, csak akkor még nem volt ott az az opció, hogy neten elolvassa az ember a rövidítettet.
Meg ott van a feleslegesen sok tesióra. Sok iskolában nincs hozzá normális körülmény, az meg nem értem miért segíti elő a sportolást, hogy pl van szekrényugrás, egy valaki csinálja, húszan lessük, és várunk a sorunkra. És egy csomó ilyen tanáraink elmondása alapján tantervben előírt dolog van, ami azzal jár, hogy kevesen tudják csinálni egyszerre a feladatot, addig a többi meg max lesni tud. Már optimális esetben, amikor befér az adott osztály a tornaterembe és mondjuk nem a lépcsőn futkos, ami egyrészt veszélyes, másrészt behallatszik a többi terembe és zavarja az órákat. Ráadásul egy csomó tesitanár szadista, aki élvezi ha megalázza az ügyetlen és/vagy a kövér diákokat. Legalábbis eddig én nem tapasztaltam kedves, normális tesitanárt, a különböző sulikba járó ismerőseim beszámolói alapján pedig máshol is ugyan ez a tendencia.
Na meg ott van az etika és a technika óra, esetleg ha valaki olyan osztályba jár, mint én pl (mondjuk AJTP) akkor van önismeret, kommunikáció és tanmód, amiken semmit nem csinálunk ami ezekhez kapcsolódóhatna, max filmezünk, vagy más órára készülünk, általában az a tanár kapja meg az utóbbi két-három tárgyat (ami egyébként részt vett/nem vett részt skálán van osztályozva), akinek nincs meg az óraszáma és ki kell tölteni. Technikai órám utoljára általánosban volt, de állítólag tizenkettedikben is lesz (volt szobatársam elmondása szerint) és azon sem történik semmi értelmes. Általánosban néha alaprajzokat másoltunk könyvből a füzetbe, meg esetleg leírtuk dolgokat, szobatársamék pedig gimiben törivel foglalkoztak inkább, ami mondjuk hasznos, csak nem az a célja eredetileg az órának. Az etikával sincs jó tapasztalatom. Alsóba még azt mondom oké, esetleg hatodikig, de utána, meg gimiben ráadásul utolsó két évben semmi értelme nincs. (Max az hogy könnyű belőle az érettségi) 4-6 év elegendő szerintem, hogy illemet magyarázzanak, meg ilyenek, ami meg akkor nem a koruknak megfelelő az inkább később osztályfőnöki órán előjöhetne, mert egyébként a tantárgy nagyrésze olyan, ami oda is simán beleférne. Nekünk például a nyolcadikos etika kész vicc volt. Kezdjük ott, hogy nulladik órában volt, a tanár pedig rendszeresen harminc perceket késett akár. Másrészt mindig olyan feladatokat adott ahhoz véleményt kell fogalmazni, de ő mindenkinek lehúzta a jegyét, akinek a véleménye eltért az övétől. Valakinek konkrét arra adott rossz jegyet, hogy céljának azt írta, hogy bekerüljön a gimibe ahová menni szeretne. Volt olyan akinek a külföldön elhelyezkedési céljaira adott rossz osztályzatot, mondván, hogy ez egy rossz cél, egyébként a banya nyíltan hangoztatta narancssárga politikai meggyőződéseit.
A világ aktuális dolgairól pedig sem etikán se osztályfőnökin nem esik szó, vagy esetleg túl későn. Az internet veszélyeiről soha nem volt normálisan szó, hogy hogy kell tudatosan használni például. Felénk a menstruációról például nyolcadik legvégén esett szó először, amikor már az egész évfolyamnak megvolt. Szexuális felvilágosítás pedig csak tizedikben jött szóba, ami nálunk például előkészítős osztály lévén tizenegyedikes korosztály. A többség ilyenkor már javában szexel, barátja van, stb. Ráadásul aki az órát tartotta teljesen zavarban volt, nem merte kimondani a dolgokat, csak olvassátok/nézzétek meg a ppt-t, aztán jó gyorsan el is kapcsolt onnan, nehogy bárkinek is legyen ideje tényleg megnézni. Ezenkívül a szexuális felvilágosítás gyakran csak a terhesség megelőzéséről szól. Nem esik szó az azonos nemű párokról, sem a más "örömszerzési módokról" ami a vaginális közösülésen kívül esik. Még csak a lelki oldaláról sem esik szó. Nem beszélnek az online pornó hatásairól, stb. És nyilván ez a szülő dolga lenne elsősorban, de nem mindenütt van meg otthon a bizalmi környezet ezért jó lenne ha az oktatásban is lenne legalább valami érdemleges törekvés. Az alkoholról, a drogról is csak annyiról van szó, hogy rossz, fúj kerüld el. Pedig szerintem családon belüli alkoholizmusról, erőszakról is lehetne beszélni, meg ismét itt a függőségek lelki oldaláról, és nem lerendezni annyival, hogy kipróbaltad pl a füvet egyszer és erre tönkrement az életed.
És ez csak egy kevés példa az oktatási rendszerben, ami nekem eddig feltűnt benne, úgy hogy egyébként normális általános iskolába jártam, a gimi ahová járok meg "elitnek" számít.
Szóval szerintetek milyen változásokra lenne szükség?
A tesi maradjon kötelező, de legalább az órák fele legyen opcionálisan bárhol leigazolható, bármilyen bizonyítható testmozgással kiváltható. Számíthasson az esti kocogás, a szobabicikli, a TV előtti torna, a táncóra, bármi. Akár videón, akár a megfelelő (lépésszámláló, stb) eszköz segítségével.
A készségtárgyak legyenek projekt jellegűek, opcionálisan haza lehessen vinni ugyanúgy a feladatot, ha a szülő ad igazolást arra, hogy az óra idejében a gyerek hazamehet.
Egyik esetben sem tartom fontosnak, hogy teljes mértékben kiszűrhető legyen a csalás. Azt tartom fontosnak, hogy a diákok ráérezzenek a mozgás és az alkotás ízére és ne kötelező rosszként éljék meg. Legyen benne olyan, amit akkor és úgy csinálnak, hogy élvezzék és örömmel építsék be a mindennapjaikba.
A kötelező olvasmányok fele szintén legyen opcionális. Támogatnám, hogy ne a könyv legyen meg előbb, hanem a kérdés, amit felvet. Adjanak a diákoknak kérdéseket, amit egy mű bemutatásán keresztül válaszolnak meg. Például egy morális dilemma, jellemfejlődés, egy történelmi korszak valósághűsége (és mi az, amiben az adott könyv eltér a hitelességtől), akár társadalomkritika... Idézzen belőle, magyarázza meg, gondolkodjon és adjon le egy 5-10 oldalas esszét mondjuk.
Lehetne egy olyan óra, ami a felnőtt élet mindennapi feladatait mutatja be. Akár az etika keretein belül. Hitel, adók, hogy kell feladni levelet, csekket. Hogyan kell egy munkahelyen viselkedni, hova fordulhatunk a nagyvilágban, ahol már nem a tanár felel azért, hogy ne bánjanak velünk igazságtalanul. Szabadnapok, felmondási idő, táppénz. A jogaink, állampolgári kötelességeink alapismerete. Mit tehetnek meg velünk és mi az, amivel nem járnak el gyakran szabályosan. Házassági vagyonszerződés. A házasság és az élettársi kapcsolat jogi és gazdasági következményei. Online etikett, mi az, ami törvényellenes annak ellenére, hogy apróságnak tűnik. Családon belüli erőszak és kérdései, hol nen szabad fejet hajtani...
Könyvek mérsékelése, ha a tablet nem megoldható az osztálynak, akkor legyen kivetítve a felolvasandó szöveg, könyvrészletek, amiket otthon is megtalál, adjanak oldalszámot házinak, amit otthon ráér megnézni a diák. Lehessen elküldeni képen a házit előző nap délig mondjuk. A feladatokat a tanár írja fel, hagyjuk a könyveket.
Ja, és szerintem az informatikaóráknak nagyobb hangsúlyt kellene szentelni. Azon belül is a programozás bekerülhetne a tantervbe. Akár a matekkal átfedésben.
A pedagógusoknak több pszichológia az egyetemen. Illetve iskolapszichológus minden intézményben.
A szülő igazolhasson többet.
Az érettségi ne legyen nehezebb, de jó lenne, ha idehaza is kellene motivációs levél és szóbeli felvételi az egyetemi alapszakokra is. Attól, hogy az embernek van 450 pontja, nem lesz alkalmas.
a 4-es leírta a lényeget.
Ehhez még hozzátenném, hogy ha elbeszélgetsz néhány magyarországi tanárral, egyből rájössz, h mekkora gondok vannak.
Az átlag magyar gimis/általános iskolai tanár ma ott tart, hogy amiatt rinyál, hogy nem olvasnak könyvet a gyerekek, vagy nem ismerek a ’dölyfös’ szó jelentését. De kémiatanárt is hallottam amiatt siránkozni, h nem elég olvasottak a diákok. Évtizedekkel vannak lemaradva, ilyen tanárokkal nem is lesz jó az oktatás, mert még a problémákat sem látják.
Egyszerűen a közoktatásban a tanárok nagy része alkalmatlan arra, hogy korszerű, hasznos ismereteket adjanak át: beképzelt, versenyszférára alkalmatlan léhűtők, akik maguk is csak magoltak diák korunkban.
és szintén visszacsatolva a 4esre: a lexikásra tudásra épülő tanagyag 80%-át tényleg kukázni kéne. amit tanítanak, annak a zömét egyszerűen nem lehet a gyakorlatban alkalmazni. persze, HASZNOS lexikális tudás kell, de versek, életrajzok magoltatásának pl. semmi értelme. a kötelezők olvasmányok szintén semmi értelme, de a reál tárgyakat is teljesen máshogy kéne oktatni.
de ott kéne kezdeni, hogy mindenki megtanuljon normálisan angolul, csak ugye ilyen csapnivaló szódolgozat-mániás tanárokkal megint nem fog menni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!