Mit tegyek, ha az osztálytársaim nem akarnak beszélgetni velem és nem kíváncsiak rám?
Ez az, hogy nem tudom mi okból...
Én az osztályban nem vagyok csendes, visszahúzódó, de nagy harsány megmondó ember sem. Én a kettő közötti vagyok.
Nem tudom, hogy mit csinálok rosszul, de sosem voltam még egy baráti kör oszlopos tagja. Az osztály nagy részével elvagyok valamennyire, de ha nem vagyok ott, akkor észre sem veszik. Nem érezni a hiányomat.
Nem tudom mit csinálok rosszul, és ez az egészben a legrosszabb.
Az osztálytársaimra én szoktam rá írni, de kimerül a beszélgetés annyiban hogy szia-szia-hogy vagy-jól-mit csinálsz-TVzek. Te?-Pihenek...
De van, hogy meg sem nézik mit írok, vagy megnézik, de nem is válaszolnak.
Nem tudom, mit szúrok el.
Egy baráti kapcsolat úgy jöhet létre, ha mindkét fél akarja és, lássuk be, ők nem akarják - ebből kiindulva a szia, mit csinálsz beszélgetések ki fognak merülni tényleg 1-2 mondatban. Egyszerűen nem ugyanaz csevegni valakivel, akivel jól megvagy és valakivel akivel meg sehogy sem vagy. De ezt tudod jól.
Hogy miért nem vagy szimpatikus nekik? Bármilyen oka lehet. Lehet, túlzottan feszengsz a társaságukban vagy mondasz olyan dolgokat, amiket nem tudnak hova tenni, lehet fárasztónak éreznek, lehet ijesztőnek, lehet túl energetikusnak.
Érdemes lenne megkeresni az, aki a legszókimondóbb és vele leülni, átbeszélni ezt, hogy ő mit gondol, hogyan tudnál pozitívan változni.
Szerintem az az állapot amiben vagy az a legjobb.
Ha ismernek, visszaelnek vele.
Ha piszkalnak az a baj.
Semlegesseg a legjobb.
Nekem is volt egy ehhez hasonló időszakom a gimiben. Hozzáteszem, fiú vagyok, és négyen voltunk fiúk az osztályban 27 lánnyal. A többi srácnak más volt az érdeklődési köre, nagyrészt a játékok meg a média, de én sose voltam kocka, mindig csak a töri, a könyvek meg a természetfeletti dolgok érdekeltek, és ebben nagyon egyedül voltam. Furának tartottak, és úgy éreztem le is néznek. Senkivel nem voltam haragban, de közeli viszonyban se. A dolgot úgy "oldottam meg", hogy elkezdtem az évfolyam többi osztályából barátkozni, addig kerestem amíg találtam egy hozzám hasonló érdeklődésű és érzékeny (igen, én is vagyok, ennek meg van a maga előnye és hátránya) srácot, akivel összebarátkoztunk, és rajta keresztül lett pár haverom is. Meg egy lánnyal is összebarátkoztam az osztályból aki nagyon szimpi volt kezdettől fogva, először idegenkedve fogadta a közeledésemet, majd miután leszögeztem neki, hogy csak barátkozni akarok (tényleg így volt), vele is lassan barátok lettük... igen, van barátság fiú és lány között.
Jó, ha tudod, a középiskola meg az általános nem a legjobb helyek arra, hogy igaz barátokat szerezz, szerintem az igazi jó barátok később jönnek. (legalábbis az én esetemben) tudom ez nem volt jó vígasz, de kitartást! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!