Azok akik ott hagyták az egyetemet, van aki megbánta?

Én azt bántam meg, hogy nem hagytam ott.

Nagy reményekkel mentem egyetemre. Mehettem volna külföldre is, lett volna intézve nekem meló, de inkább itthon maradtam. Azt vártam, hogy ott már normálisak és korrektek lesznek a tanárok, felnőttként kezelik az embert és kapok egy használható tudást. Na, ebből semmi sem teljesült. A tanárok fele tele volt frusztrációkkal és csak szívatták az embert. A diákokat gyerekként kezelték. A tanult anyag nagy része használhatatlan és elavult. Dolgozatoknál rendszeresen nem volt megoldókulcs, pofára ment az osztályozás.

Az egyik haverom kiment, kb. akkor, amikor én elkezdtem az egyetemet. Lett neki kocsi, utazgatott egy csomót, nem kellett semmin sem stresszelnie, normális albérletbe tudott költözni a barátnőjével. Ezzel szemben nekem évek mentek el az egyetemre, a pénzem is szívta el, szabadidőm alig volt és még önálló keresetből az albérlet sem jött össze fixen.

Ha annak számít, átmentem másik egyetemre.

Nem bántam meg, sőt évekkel korábban kellett volna meglépni.

Vagy az első képzés elkezdésekor szakítani az akkori barátnőmmel és nem is merült volna fel a kérdés (Így már az okok is egyértelműek)

Mondjuk úgy, hogy otthagytam egy bizonyos egyezem bizonyos szakát.

Nem bántam meg, más egyetemen végeztem és ugyanott tartok az életben, mintha ott izzadtam volna ki a diplomát - azzal a különbséggel, hogy így legalább volt más is az életemben, tudtam mellette pénzt keresni és 2 évvel hamarabb végeztem, mint egy átlagos évfolyamtársam.

Én a Debreceni Egyetemen tanultam egy olyan szakot, ami kicsit sem vonzott. Úgy éreztem hogy erőszakkal kerültem oda. Az egyetlen ok, amiért megpróbáltam, hogy anyukám kedvére tehessek. Összvissz 4 hónap nap után megírtam a kérvényt. Rájöttem, hogy nem tudnék 40 évig ebben a szakban maradni. Megbánni azért nem bánom, mert sok új tapasztalatot szereztem. A tanítási módszerek, hangszertudásom fejlesztése, rengeteg új barátság, a kolis élet szépségei és hátrányai, az első kocsmatúra, első csók... Sokat adtak.

És ennek a kis időnek köszönhetem, hogy kiderült számomra, mi is az, ami foglalkoztat. Így a sarkamra álltam. Várom a felvételit. Pesten egy új élet, egy új kezdet vár. Reménykedem benne. :)

Te is váltanál? Vagy már otthagytad?

20/L