Megéri otthagyni az egyetemet ebben az esetben? Volt valaki aki otthagyta? Megbánta? Mit csinál helyette?
Imádtam a gimnáziumom, szinte minden tantárgyamat, örömmel töltött el a tanulás. Az összes érettségim 90% felettire sikerült. Eredetileg ÁOK-ra szerettem volna menni, de meggondoltam magam és nem is érettségiztem le kémiából (ezen a tanáraim meglepődtek, mert az egyik legjobb képességű diákjuknak gondoltak).
Osztatlan tanári angol-biosz-ra mentem, mert nem tudtam mit is szeretnék igazából. 1 évet csináltam végig, de az elejétől kezdve utáltam, kiábrándultam az egész egyetemből, nem is tanultam sok tárgyra csak a vizsga előtti 2-3 napban.
Igazából azt utáltam, hogy semmit nem adtak le normálisan, semmibe sem volt idő egy kicsit sem belemélyedni, úgy érzem a tudásom csak csökkent az elmúlt egy évben, annak ellenére, hogy elvileg "sikeresen" szerepeltem a vizsgáimon. Augusztus van, de már most is álmatlan éjszakáim vannak, mert tudom, hogy szeptemberben folytatódik a rémálom.
Szeretnék tanulni és legfőképpen tudni is, nem nagyképűségből, de tényleg nagyon jó képességű diák vagyok és nem szeretném ezt kiaknázatlanul hagyni. Azonban fogalmam sincs mit csináljak. Sokszor kattogok rajta, hogy orvosnak kellett volna mennem, de nem hiszem, hogy bírnám a stresszt.
Másfelől pedig, szerintem valamilyen fizikai munkát végző emberként is jól érezném magam és valószínűleg simán megkeresnék annyi pénzt amit tanárként kapnék, ha elvégeztem az egyetemet... nem beszélvén arról, hogy családot szeretnék és 30 éves koromra már anyuka szeretnék lenni mindenképp. De akkor egész életemben bennem lesz az érzés, hogy nem csináltam meg...
Biztos vagy benne, hogy nem bírnád az orvosit? Nem tudnád megpróbálni?
Én magamból kiindulva mondom, megvan rá az esély, hogy mardosna később vagy akár most, hogy miért nem próbáltad meg.
Én is ÁOK-ra akartam menni, aztán a biosz miatt feladtam, gondolván nekem úgyse fog sikerülni a felvételi. 11. végén elkezdett gyötörni, hogy miért tettem le róla, és azt gondoltam, már biztosan elkéstem, de mégis sikerült felkészülnöm egy év alatt, szóval tavaly felvettek. Egyik ismerősömnek (aki lényegesen idősebb nálam, de nálad is, gondolom) nem hagyták a szülei, mivel szerintük túl későn találta ki, és teljesen belebetegedett, hogy nem mehetett oda, ahova szeretne, ez az ő esetében az orvosi.
Egy volt osztálytársam hasonlóan járt, mint te, ugyanis ő is orvos szeretett volna lenni, de a kémiáról letett, és pszichológiára ment. Neki nem tetszik, ott hagyta, a következő tanévet arra áldozza, hogy készüljön kémiaérettségire.
Ezt megpróbálhatnád te is. Vagy, ha tényleg úgy érzed, hogy távol áll tőled a tanári szak, de orvosira mégsem szeretnél menni, esetleg beadhatnád pszichológiára, hiszen az orvosokhoz hasonlóan ők is emberekkel foglalkoznak.
Én már csak amiatt sem mennék tanárnak, mert a diákok nagyon nem tisztelik őket. De te utálod a szakodat, és nem egészséges, hogy ez felemészt.
Harmadik vagyok. Először is remélem, nem gondolod, hogy meg akarom szabni, mit csinálj, mindössze tanácsot, tanácsokat szeretnék adni.
Szerintem a korod miatt ne aggódj. A csoportomban van egy kb. 40 éves férfi, a pontos korát nem tudom. Ő hány éves lesz, mire végez a rezidenskedéssel? Ez ne legyen mérvadó. Különben is 30 éves korodra szeretnél anyuka lenni. A 28 év még belefér, nem?
Ha megfontolod az orvosit, a pénzkérdésre azt tudom válaszolni, hogy passziváltasd a következő két félévet. Így nem hagyod ott, megmarad a jogviszonyod, nem kell visszafizetni. Ha jövőre megkapod a felvi SMS-t, akkor meg rögtön kezdhetsz az orvosin, és ott hagyhatod a tanárit, így nem vesztetted el a jogviszonyodat, és nem kell semmit visszafizetned. Visszafizetni akkor kell, ha megszűnik a jogviszonyod (kirúgnak az egyetemről vagy ott hagyod), és a következő félévben sem lesz.
A 3 év elpazarlásra azt tudom mondani, hogy így meg 5-6 évet pazarolsz el az életedből egy olyan szakra, amit nem szeretsz. Lehet, hogyha elvégzed, akkor mégis elkezdenéd az orvosit, miközben már meglenne a diplomád.
Az utolsó mondat nem hangzik kicsinyesen, sajnos teljesen meg tudom érteni. De inkább csak magaddal foglalkozz.
Egyébként 19/F
Lehet le fogtok pontozni, de az orvosit csak az csinálhatja végig komolyan, aki tényleg ez szeretne lenni. Te eleve úgy állsz ehhez az egészhez, hogy 'de mire elvégzem, 28 leszek. Ha kihagyok egy évet, mire ismét jelentkezem már 21 leszek' stb. Én két évet hagytam ki. Igaz, itt más a felvételi vizsga, picivel nehezebb, így van, akinél több felkészülést igényel, mint pl nálam. Viszont az első évben, rögtön gimi után pontosan így álltam én is az orvosihoz. Nem lehet fiatalon családom, elpazarlom a fiatalságom, nem lesz szociális életem stb. Ahogy itthon maradtam, és komolyabban kezdtem el foglalkozni vele, rájöttem, hogy ezért a szakért feláldozok mindent, mert valóban, teljes mennyiségben ezt szeretném csinálni egész életemben. Jelenleg 20 vagyok, két év után idén végre bejutottam, és nem győzöm várni, milyen lesz, hogy lesz.
Szerintem találd meg, mit is szeretnél igazán csinálni, mert ez így, hogy egy alap célod sincs, ami felé büszkén indulj el, nem megoldás. A tanári viszont tuti nem neked való. Inkább próbáld meg akkor az orvosit, és arra fordítsd az energiád. Gondolj arra, hogy itt életeket fogsz menteni, nagyban fog számítani a tudásod. Hajrá!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!