Énekóra, tornaóra, rajzóra?

Szia!

Leírom a véleményem az egészről.

Egyrészt szükségesek ezek, de a megvalósításukkal nem értek egyet.

Szóval, ennek a három tárgynak két fő célja van/lenne - a gyerek szeresse meg az éneket, rajzot és a mozgást, illetve a gyerek mozogjon és szívjon magába egy kis kultúrát; például, ha azt mondják Háry János, tudja, eszik e vagy isszák vagy tudja, ki az a Leonardo da Vinci, stb.

Viszont, sajnos ezek nagyon rá vannak alapozva a gyerek tehetségére, amivel pl a gyerek bár lehet tudja, mi az a ziccer, de gyűlölni fogja a tesit, mert ő nem tud helyből távol ugrani akkorát, ami a ketteshez elég vagy, mert a gyerekek folyton támadják, mert kosárlabdánál a csapata miatta veszít.

Ezek a készségtárgyak nem arra vannak alapozva, hogy a gyerek szorgalommal és kemény munkával ötöst kap félévkor/év végén, hanem, akinek van tehetsége az ötöst kap, aki nem tehetséges, az meg nem.

Szerintem pont ezzel van a alap gond.

Azt se mondom, hogy ne osztályozzák a készségtárgyakat, mert akkor a kutya se csinálna semmit.

Inkább az lenne a jó, ha változtatnának a felépítésén.

Testnevelés órák nézzenek ki úgy, hogy minden gyerek kiválasztja, mit szeretne sportolni egy vagy fél évig. Konditerem, tollas, Aerobic, Kosárlabda, úszás, karate, stb. Ezekre pedig iskola előtt-után eljár az iskolából a többiekkel, akik ezt választották. Lehet iskolán belül is megszervezni, de máshol is lehetnek az edzések.

Kb, mint a egyetemen.

A gyerekek itt legalább azt csinálnának, amihez kedvük van és szeretettel csinálnák. Én pl pont ezért utáltam a tesit gimiben (meg általános felsőben), mert röpiznem kellett muszájból, pedig béna voltam, kaptam egyest, mert nem tudtam helyből távol ugrani, kaptam egy hármast, mert szédültem a gerendán és nagyon féltem rajta - viszont egyetemen én jelentkeztem tollasra testnevelésen belül és imádtam, mert jó is voltam benne és nem egy rémálom volt a tesi.

Rajzon se azt kéne osztályozni, hogy a gyerek tud e kiskutyát rajzolni vagy nem; fontos, hogy rajzoljanak, de azok ne legyenek leosztályozva. Érdemes elméleti órát tartani, múzeumokba vinni őket, a rajzot se úgy csinálni, hogy ülj le és rajzolj, hanem kivinni őket hozzá valahova, aztán egy házidolgozatot vagy egy dolgozatot megiratni velük és azt osztályozni.

Énekből se azt kéne osztályozni, hogy a gyerek hamisan énekli e a Hopp Juliskát, hanem. Fontos, hogy énekeljenek - tanuljanak népdalt, CSOPORTBAN adják elő; néha lazításképpen meg slágereket adjanak elő CSOPORTBAN. Osztályzat nélkül. De, mellette járjanak előadásokra vagy filmeket nézzenek), kapjanak elméleti oktatást, hallgassanak felvételeket, aztán ugyanúgy írjanak dolgozatot vagy házidolgozatot.

Ha valaki tehetséges, az ki fog tűnni így is a többiek közül, ugyanúgy, ahogy a matekzseni matekon, a kémia szerelmese kémián, a leendő biológus biológián, a fantasztikus irodalmár irodalmon, stb.

"Testnevelés órák nézzenek ki úgy, hogy minden gyerek kiválasztja, mit szeretne sportolni egy vagy fél évig. Konditerem, tollas, Aerobic, Kosárlabda, úszás, karate, stb. Ezekre pedig iskola előtt-után eljár az iskolából a többiekkel, akik ezt választották. Lehet iskolán belül is megszervezni, de máshol is lehetnek az edzések."

Előző kommentelő vagyok, had egészítsem ki a kommentem ezen részét azzal, hogy egy vagy fél évig jár az edzésekre és utána következő tanévben/félévben eldönti, hogy ugyanezt folytatná vagy valami mást kipróbálna - tehát nem összesen fél vagy 1 évig tesizne, hanem 4 évig, de fél évente vagy évente cserélhetné a sportot, ha szeretné.

Biztos írták már. Áltsuliban pedagógiai jelentősége van. pl:

ének - hangképzés

rajz - kézügyesség, kreativitás (technika ugyanez)

tesi - mindenféle mozgáskoordináció.

Középsuliban a tesinél pedig a mozgáson felül már az egészség megőrzése is fontos. Ezért nem kopik ki, ezért van most mégtöbb óra (megvalósításról ne beszéljünk, mert igen, az úgy szar, ahogy van :D ). Tehát ez már arra is ösztönöz, hogy suli után se hagyd abba a mozgást, sportolj!

Rajznál írod, hogy milyen a kézügyessége. Hát igen... Fejleszteni kell :) Finommotoros mozgás ez is, mint az írás. Ha megnézed a mai gyerekeket, akik már nem rajzolnak és nem írnak annyit, mert ott a teló/tablet, sokkal rondábban írnak, mint anno. Egyszerűen, mert nem tanulta meg a kezük ezt a finommotoros mozgást.

Egyrészt a #2-nek teljesen igaza van, másrészt az alapképzésnek pontosan az lenne a lényege, hogy minden olyan területtel megismertessen, amiből eldöntheted mi az ami jobban érdekel, merre tanulj tovább. Ahhoz nem elég 1-2 óra, hogy valódi rálátásod legyen mi tartozik a rajzba, az énekbe és a tornába. Az sem igaz, hogy a készségtárgyaknál a készséget kellene osztályozni, kottát olvasni, szolmizálni, zenei műfajokat, hangszereket, operákat, zeneműveket, zeneszerzők munkásságát megismerni ugyan úgy megy készségek nélkül is mindenkinek, és ez nem csak magolás, hanem komplex agyi területek fejlesztése. Rajzban ott a művtöri, de beletartozik a műszaki rajz, az elölnézet, felülnézet, oldalnézet szerkesztése, a színek képzése, az árnyékok, tükröződés, arányok, technikák, és van aki pont ott dönti el, hogy ő ebben az irányban tanulna tovább. Azon túl, hogy kimutathatóan összefügg a zenei ismeret (ami nem csak éneklést jelent) a matematikai képességekkel, vannak olyan szakmák, amikhez a készség- és reáltárgyak egyaránt szükségesek. Megint másik téma, hogy ezeket a tárgyakat nem mindig tanítják rendesen, és a tanárok is tölteléktárgyakként kezelik, és ebből szerzel olyan tapasztalatokat, hogy az énekóra az éneklésről szól... Ez bár sajnálatos, de nem következik belőle, hogy ezek a tárgyak feleslegesek lennének.

Az alapképzés feladata a minél szélesebb körű megismertetés lenne, ehelyett ma tehetséggondozás van alsó tagozatban is. Szerintem nincs az úgy jól, hogy 8-12 évesekről döntik el, hogy rajz vagy informatika irányába kellene tovább mennie, mert akkor éppen ott, az érdekli jobban, akkor éppen ott abban a közegben kiemelkedőbb benne a társainál. Még 14 évesen is nagyon korai lenne eldönteni, hogy mivel akarsz foglalkozni életed hátralevő részében, és az is nagyon fontos lenne, hogy valamilyen szinten rugalmas tudjon lenni később az ember a szakmáján belül is, vagy hogy tudjon váltani ha szükséges. Azt is jó lenne megérteni, hogy az emberi értékek nem a sikerességben mérendőek, vagyis az, hogy te hogyan dobsz kosárra nem von le belőled, de ha 15 nyelven beszélsz, az sem ad hozzád emberileg semmit.

"8.után mindenki eldöntötte, hogy milyen gimnáziumba vagy milyen suliba megy tovább. Volt, aki balettiskolába ment, ott nyilván balettot tanulnak. Aki zenei iskolába ment, ott nyilván ráálltak jobban ezekre a tantárgyakra.

Egy egészségügyi szakközépbe jelentkező diáknak teljesen felesleges énekelnie, ott inkább lehetne helyette biológia óra stb."

***

Igazad van, de, most kicsit eltérve a tárgytól;

Egy 8. osztályos még annyira nem tudja, mihez szeretne kezdeni FELNŐTTKÉNT.

Ez gimnáziumban is változik.

Volt nálunk például egy fiú, akit annyira nem érdekelt a tesi vagyis nem annyira hangoztatta, mégis tesi fősulira ment.

Arról nem is beszélve, hogy vannak, akit érdekel a művészet egyik ága, de az arra specializált gimibe nem veszik fel. Volt erre is példa. Nyilván ők szívesen foglalkoznak ettől függetlenül azzal, amit szeretnek.

Nézd, nekem se olcsóbb a kenyér atól, hogy megtanultam a fizikát meg a többit, illetve, hogy a készségtárgyakon részt vettem. Pedig szívesebben foglalkoztam volna főképp azzal, ami érdekelt. Viszont mi is érdekelt? Mindig más. Mindig más céljaim voltak és ezzel mindig más tárgyak érdekeltek. És a legtöbb gimis így van. Kérdezz meg tíz felnőttet, hogy ő hogy képzelte el a jövőjét a gimiben, 8 fogja azt mondani, hogy mindig más céljai voltak, 1 azt, hogy kitartott a célja mellett, de nem tudta megvalósítani és a maradék 1 meg azt, hogy kitartott a célja mellett és meg is valósította.

Lehet valaki gyűlöli a rajzot, de a két év (ha jól emlékszem a gimire, két év volt) rajzóra alatt megszereti a gimiben, érdekesnek látja az elméleti részét, később azzal foglalkozik.

Lehet valaki egy hangot se tud kiénekelni, de úgy megszereti az énekórákat, hogy talál más módot, ahol zenével tud foglalkozni.

Lehet, egy labdát se tud elkapni, viszont egy olyan sportágban megtalálja a helyét, amihez kiderül, hogy van tehetsége.

Ehhez viszont tényleg azon kéne változtatni, hogy ne arra legyenek a készségtárgyak alapozva, hogy ki a tehetséges és ki nem. Lehet valaki béna kosárlabdában, de asztali teniszben meg őstehetség - de ez sosem derül ki, mert nem motiválják rá, hogy próbálgassa ki, hogy mit szeretne meg, mi érdekelné, elvégre mindenkinek ugyanazt kell csinálnia tesin.

Mondom, nem a tehetséget kéne osztályozni, mert irodalomból se azt nézik, hogy Te képes vagy e egy gyönyörű verset írni segítség nélkül, hanem azt, hogy tudsz e verset elemezni, megtanulni egy verset, stb., amiket a tanár megtanít órán. Kémián se azt nézik, hogy Te fel tudod e találni a rák ellenszerét, hanem azt, hogy Te azok alapján, ahogy tanította a tanár, el tudsz e végezni egy kísérletet, stb.

Ugyanúgy hülyeség azt leosztályozni, hogy Te tisztán el tudod e énekelni a népdalt 30 gyerek előtt vagy, hogy tudsz e kötélre mászni vagy, hogy tudsz e csak úgy magadtóól tájképet festeni. Érdemesebb helyette a tanuló szorgalmát és TUDÁSÁT (az alapján, amit a tanár TANÍTOTT) értékelni. És, a tehetségekkel, akik így kitűnnek, külön foglalkozni.

Amúgy nekem volt egy tanárom, aki nem készségtárgyat tartott, de ő is úgy állt hozzá, hogy nála csak a TEHETSÉGESEK kaphatnak ötöst - akinél úgy látja, hogy van ott 1-2 négyes, hiába 4,5 - 4,6 az átlaga, négyest ad neki; szóval ez az egész sajnos más tárgyaknál is előfordul, pedig ezt nem annyira kéne, hogy íígy legyen.

Szerintem nem is feltétlenül az a baj, hogy vannak olyan tantárgyak, inkább az a probléma, hogy AHOGY megtartják őket, annak semmi értelme nincs.

Pl. régen nagyon szerettem rajzolni, de felsőben megutáltam, ugyanis kezdjük ott, hogy 45 perc nekem egyáltalán nem volt elég arra, hogy eldöntsem, mit vagy hogy akarok egyáltalán rajzolni, aztán mire épp elkezdtem és megjött az ihletem, pár perc múlva ki is csengettek. Illetve ha már annyira fontos a logikai fejlődésünk meg mit tudom én, micsodánk szempontjából a rajzolás meg a festegetés, még mindig nem értem, miért kell osztályozni a kész "művet"? El nem tudom mondani, mennyire felcseszett, amikor arra hivatkozva kaptam az egyébként nagyon is szép rajzaimra 3-asokat, mert a tanár szerint nem voltak elég színesek, az a kislány pedig, aki 8.-ban úgy rajzolt, mint egy másodikos kb., viszont mindent kiszínezgetett, szín 5-ös volt rajzból...

A tesinek megint nincs semmi értelme, mert 45 perc egyszerűen NEM ELÉG arra, hogy normálisan be tudj melegíteni, megcsinálni a gyakorlatot, aztán még erősíteni plusz nyújtani. Ráadásul okés, hogy sok a dagadt/punnyadt gyerek illetve felnőtt az országban, de ők nem emiatt fognak lefogyni, valamint fittebbé válni, hogy minden nap 45 percet tesikéznek az iskolában, amiből amúgy az érdemi testmozgás kb. 10-15 perc lehet, de még így is lehet, hogy sokat mondtam... Mellesleg elsőéves egyetemista vagyok és esküszöm sajnálom az általános-és középiskolásokat, ugyanis szegények el se dönthetik, milyen testmozgást szeretnének végezni. Sokkal jobb lenne már általános suliban bevezetni azt a rendszert, mint ami egyetemen is van, hogy a diákok dönthetik el, milyen sportra szeretnének járni, így valószínűleg sokkal több gyerekkel szerettetnék meg a testmozgást, illetve biztos vagyok benne, többet érne mondjuk heti 2 alkalommal 1.5-2 órányi sport, mint minden hétköznap "45" perc (aminek persze csak egy apró töredéke az érdemi mozgás)

32 vagyok, mindig szerettem rajzolni a suliban, a technikaórát. De sehova sem fejlődtem. Pár éve elvégeztem egy jobb agyféltekés rajzolást, és 3 nap alatt többet tudtam felmutatni, mint évek alatt. Aztán beíratkoztam digitális festészetre, sokkal több hasznos dolgot tanultam egy hónap alatt, mint nyolc év alatt.

Felesleges dolgokkal tömik a gyermekek fejét, de ez nem csak nalunk van így.

Ezek az órák teljesen az adott tanártól függnek. Én jó rajzos vagyok, de énekórán 0 vagyok, s torna órán is.

5.-8.:

Rajz: Én lerajzoltam amit kellet, majd nagy vonalakban átmásoltam azoknak akik nem tudtak rajzolni. Miután kifestették már nem lehetett felismerni, hogy az alapja fix olyan, mint az enyémnek. Ők is jól jártak, s én is. (Pl adtak rágót nekem egy rajzért s ilyenek)

Zene: Ítunk az ismertebb zeneszerzőkről egy oldalt, a felmérőben meg leírtuk amit tudtunk + volt hangjegy felismerés. (Aminél én fejból csak az alsó dó helyét tudtam, a többit mindig kiszámoltam) Csak csoportosan énekeltünk.

Torna: A tanár volt hogy megkínzott rendesen, de nem rontott az átlagunkon. :D

9.-12.:

Rajz: Alapból csak heti fél óra volt, de akkor is sokszor számítástechnika óra volt. (Mert ugyanaz a tanár) A jegyek meg úgy voltak rajzból, hogy számítástechnika jegy + X.

Zene: Szintén heti fél óra. Amikre jegyet kaptunk:

- Zenetörténelem felmérő.

- Éneklés (De azt vette figyelembe, hogy mennyire tudod a szöveget. Így történt egyszer, hogy egy szépen éneklő évfolyamtársamnak már az első jegye szinte nem lett átmenő...)

- Klasszikus zenék felismerése (De szabadott puskát használjunk legálisan. Egy lapra pl nekem le voltak írva a címek, a szerzők, meg hogy miről lehet azt felismerni. Olyan is volt aminér egy Mr. Bean epizód segített. :D )

- Hangszer felismerés hangról.

De ez a tanár húzta is le keményen az átlagunkat.

Torna: 9.-10.-ben ping-pongoztunk, fociztunk, kosaraztunk órán. Egy félévben kb 2 órána tüdőnköt kifutottuk, s azzal szépen lezárt. (Hogy a torna jegy ne rontson)

11.-től viszont más tanár van, s az már húzza le a jegyeket keményen. Ráadásul én nem is értem, hogy a 156 centimmel miért kellene akkorát ugorjak, mint az aki 170 cm magas...

De sokszor még a vallás jegy is rontott nálunk a médián... Úgy csinált a tanár minta papnak készülnénk...

18L (12.-es vagyok)