Egyetemeken levelező szakokon (például történelem, vagy anglisztika) tényleg nem jönnek már létre barátságok? Szerelmek? Ritka valóban az ilyen?

Ritka az ilyen. Levelezőre nagyrészt azok járnak, akiknek a nappalis "há' vegyenek föl valahová, osztán még 5-6 évig egyetemista leszek, addig se köll dógozni" hozzáállással teljes ellentétben vannak céljaik. Nagyrészt az a céljuk, hogy valahogyan végezzék el a szakot ajánlott tanulmányi időn belül, mert akkor végre kiszabadulhatnak a megalázó sok műszakos csicskamunkából és irodai, egy műszakos csicskamunkát végezhetnek.

Ennek megfelelő szinten gondolkodnak a szakról és a csoporttársakról is: sokszor maga a szak nem is érdekli őket (mert mondjuk úgy választották, hogy "ide vesznek fel ennyi ponttal, osztán diplomát ez is ad"), a csoporttársakkal is őszinte a kapcsolatuk (akitől segítséget várhatnak, azzal az elvárható minimális szinten haverkodnak, a többire még ennyit sem szánnak, mert nem éri meg), meg úgy általában: levelezőre nem túltengő hormonszintű, "a legyet is röptében" jelszó mentén hódító ifjú titánok járnak, hanem olyanok, akiket 0-ig szedál a munkájuk, mellette a jóisten se tudja, honnan van energiájuk még tanulni is mellette, barátságokat meg már rég nem kötnek, mert ismerik, milyenek az emberek.

Tehát az elsőnek a nappalisokkal, levelezősökkel is baja van. Meg úgy gondolom az emberekkel:)

De hogy kapj hasznos választ is: nem kizárt, de kevés rá az idő. Ha pl minden péntek-szombat be kell menni, akkor elképzelhető, de nálunk úgy volt, hogy egyhuzamban 2 hetet kellett menni és ennyi, aztán csak a vizsgákra. Ezalatt a 2 hét alatt lehetett beszélgetni, ismerkedni, de utána el is felejtettük egymást egyből, mindenkinek megvolt a maga dolga. De semmi nem kizárt.

"Levelezőre nagyrészt azok járnak, akiknek a nappalis "há' vegyenek föl valahová, osztán még 5-6 évig egyetemista leszek, addig se köll dógozni" hozzáállással teljes ellentétben vannak céljaik."

Na most megtudtam, hogy nincsenek céljaim és csak azért sz#patom magam orvosin 6 évig, hogy ne kelljen dolgozni. Minden nap újat tanul az ember.

Az én tapasztalataim szerint levelező tagozatra mindenféle ember jár. Sokkal változatosabb az életkor és az előképzettség szerinti eloszlás, mint nappalin. Sok a többdiplomás, sok az idősebb, de vannak fiatalok is, sok olyan van, aki párhuzamos képzésben nappalis hallgató is máshol. A levelezős képzések elkötelezettebb, válogatottabb, érdeklődőbb embereket gyűjtenek össze.

Barátságok, szerelmek éppúgy kialakulnak.

2 évet (4 félév) húztam le levelezős mesteren épp a nyáron végeztem. Korosztály vegyes volt friss 20-as Bsc-ből éép kikerültektől a 30-as 40-es sőt 50-es csókákig.

A 2 év alatt 2 mondatot nem beszéltem senkivel. Előadás tömbösítve szombat 8-17-ig, a végére azt se tudtam fiú vagyok vagy lány. Dumálni senkivel.

2 év és 0 ismeretség. Örültem hogy luk van a seggemen főleg meló mellett vizsgaidőszakban.

Én amikor levelezőre jártam, ott mindenkinek volt már családja, vagy kapcsolata.

Nappalis képzésen se vettem észre, hogy annyira szoros barátságok alakulnának ki...nemhogy szerelmek.

"Nappalis képzésen se vettem észre, hogy annyira szoros barátságok alakulnának ki...nemhogy szerelmek."

Nappalin csináltam az elsőt ráadásul koleszos voltam. Hány ismerősöm haverom stb volt akkor? Millió. És abból hány maradt meg alig 8 évvel később mostanra? NULLA.

Egy se. Senki. Aki barát van az még középiskolai. Pedig a középsuliban csak 30na voltunk míg egyetemen százak.