Az mitől lehet, hogy olyan dolgokban bénázok folyamatosan (és hátráltatom vele egy egész zenekar munkáját), amikben eddig teljesen magabiztos voltam és hasonló hibákat csak nagyon ritkán követtem el?

Ebben a tanévben kezdtem el tanulmányaimat a Zeneakadémián mesterszakon. Nem hittem, hogy felvesznek, de a felvételim kifejezetten jól sikerült. Most itt vagyok Budapesten, még a várost is szokom és nagyon sokat kell teljesíteni, ami természetes. A gond az az, hogy vagy meg vagyok szeppenve, vagy nem tudom mi bajom van, de zenekaron állandóan bénázok, olyannyira, hogy hiába egy türelmes aranyos ember a karmester, muszály megállnia miattam és újra meg újra figyelmeztetnie, amitől aztán én még jobban megijedek még jobban akarom és annál szarabb lesz. Tényleg, olyan hibákat vétek, mintha először ülnék zenekaron és nem zenekaroznék már 14 éves korom óta. Jelenleg ott tartunk, hogy a zenekar vezetői félnek, hogy nem fogom tudni lejátszani a szólamot, a főtárgytanárom nagyon ideges, a szólamot néztük meg óra helyett (hát persze). Én egyszerűen nem értem mi van velem és kétségbe vagyok esve. Konkrétan félek a próbáktól, hiába gyakorolok, ilyen még sosem volt velem. Egy éve még Mendehllssohn hegedűversenyt kísértem zsírra, főpróba nélkül ültem be a koncertre. Mindig én voltam az XY, aki mindig jól intonál, hozzá lehet igazodni, na ő egy megbízható zenész, vele nem kell bajlódni. Most meg új hangszerem is van és az intonációm olyan, hogy gyakorlás közben a sírás kerülget és nem túlzok. Na, nem is ragozom, ha valaki tud valami okosat írni írjon!!