Normális lenne ez?

Kezdjük ott, hogy 7 napot egyben NEM dolgozhat le az ember.

Ilyen nincs. Nem lehet.

Másrészt ilyen körülményeknek mellett már rég nagy visszhangú botránynak kellett volna lennie.

Jelentsd őket (ahogy én is jelentettem ezt a kamu kérdést).

Utánanéztem amúgy; tudnál váltanu, van lehetőséged rá. A cégnél dolgozó emberek beosztása ok, amennyire láttam, nem, amit leírsz (továbbra is; hivatalosan NEM dolgoztathatnak 7 napot) és ingázni is tudnál máshova.

Szóval, ilyenkor érdemes váltani, mert, amint jelented, ígyis-úgyis repülsz.

Havonta nettó 700.000 Ft. Nem adja meg, akkor ennél a cégnél itt ért véget a munkaviszony. Ennyi, nincs tovább.

"Normális lenne ez?"

Nagyjából kijelenthető, hogy jellemzően a középkori parasztok fa, vagy vályog házikókban, sokszor földbe vájt odúkban éltek (pl. Angliában, Skóciában), napi 12-15 órát dolgoztak földjeiken, és többnyire egyoldalúan táplálkoztak, húst a legritkábban fogyasztva. A legtöbb forrás a kását jelöli meg tipikus paraszti ételként, amihez csak kivételes napokon társult valamiféle állati termék (pl. tej vagy tojás), és a lehető legritkábban hús. A középkori parasztok Európa nagy részén, akkora földdarabon gazdálkodtak, mely éppen csak eltartotta családjukat. És persze ez a föld nem volt a tulajdonuk, csupán gazdálkodhattak rajta, aminek fejében pénz-, termény-, és munkajáradékkal tartoztak a földet valóban birtokló földesuraknak. A pénzjáradékot Magyarországon a korszak nagyobb részét tekintve évente kétszer fizették: tavasszal Szent György napján, és ősszel Szent Mihálykor. A terményjáradék a betakarított termés 10% -a volt. Nálunk ezt kilencednek vagy nonának nevezték, megkülönböztetve a püspöknek adandó decimától, azaz tizedtől. A munkajáradék vagy robot (servitum) pedig olyan ingyen-munkát jelentett, amit időnként (eltérő mértékben az egyes korszakok és országok szerint) a földesúr saját földjén (allódiumán, vagy majorságán) kellett letölteni. (A robot Magyarországon a középkor végén havi majd heti egy nap lett.) A parasztok a földesúr és a püspök mellett a királynak is adóztak, mégpedig három formában is: egyrészt a házuk után (nálunk ez volt füst-, vagy telek adó), másrészt hadiadó formájában (nálunk évente egyszer vagy kétszer kellett kifizetniük) és időnként a hadiszállítások és hadi-beszállásolások kötelezettsége révén. Mindehhez társultak bizonyos „egyéb” kötelezettségek is, mint például a földesúrnak évente többször (később havonta) teljesítendő kötelező „ajándék” (munera) és a gabona megőrléséért fizetendő pénz, vagy termény. Összességében a középkori paraszt rengeteg adót fizetett több formában is, és abból, ami számára megmaradt keservesen tudott csak megélni.