Van olyan, aki nem szeret szabadságra menni?

Egyik barátom édesanyja.

Folyamatosan panaszkodik a munkájára, a főnökeire, de szinte soha nem megy el szabadságra. Neki ez az élete, ez az ő világa. Más nem érdekli, de tényleg. Egyszer befizették valami szép utazásra, egyáltalán nem élvezte, emiatt. Érdekes, mert tényleg csak panaszkodik, idegeskedik miatta.

Nem érdeklik nagyon könyvek, hobbi sem.

(első válaszoló félre ne értse, itt most csak erről az egy emberről írok)

Nekem volt egy ilyen kollégám, de ő szerintem elmebeteg. És most nem a gúnyos értelemben, hanem minden viccen túl.

Egyfolytában bent volt, 7-től este 10ig is akár, és egész álló nap nyivákolt, hogy neki itt kell lennie (nem volt elvárás, senki nem volt bent soha ennyit, vezetők se) milyen rossz neki, őneki mennyi dolga van, de a napja javarészében csak netezgetett.

Soha nem ment szabadságra, amikor kényszerből kiadták neki, akkor vagy ugyanúgy bement dolgozni, mintha mi sem történt volna, vagy otthonról dolgozott, amikor már a vezető parancsolt rá, hogy menjen haza most.

Nem dolgozott különben jól vagy sokat, csak egyfolytában bent volt és fontoskodott. Végül kirúgták, felmondási idő alatt úgy tett, mint akit ez nem érint, és utolsó napja után is megpróbált bejönni, csak ugye már nem volt belépő kártyája.

Én se értettem soha, de tényleg léteznek ilyen emberek. De szerintem ez max akkor fordul elő, ha valaki kicsit zizi.

Eleinte szerettem a munkám, felelősséggel végeztem. Akkor nem nagyon mentem szabadságra. Nem is volt rá igényem és élveztem a fejlődést, munkakört.

Akkor változott a dolog, mikor elkezdtem csalódni a munkahelyben, elvesztettem a motivációm és úgy voltam, úgysem fizetik ki a túlórát, így elvből nem fogok többet dolgozni.

Másik, hogy alapvetően hozzá szoktam a heti 1 nap vagy havi 1-2-3 nap pihenésekhez, folyamatos programokhoz. Nincs tervben előre szervezett utazás. Viszont ha nem szervezek programot akkor csak döglök, vegetálok, annak meg sok értelme nincsen.

Leginkább úgy fogalmaznék, hogy nem azért mennék el szabadságra, hogy ne kelljen dolgozni, hanem abban az esetben, ha lenne valami bakancslistám amit épp teljesíteni akarok.

Például egy Kéktúrát simán végig csinálnék 1-2 hónap szabival.