Elmennél szabadságra amiatt, mert lelkileg nem érzed jól magad?

Simán elmennék szabizni, ha a lelkem igényelné, hiszen saját magamnak én vagyok a legfontosabb.

DE! Én a helyedben elgondolkodnék azon, hogy "biztos, hogy a megfelelő helyen vagyok?"

Én ilyen esetben kiléptem, tudva, hogy én aztán nem tudok állást keresni, sose ment az nekem... Nem tuti, hogy jó ötlet volt, de nem bántam meg, nem éreztem magam jól ott...

Bár nekem nem ilyen gondom volt, hogy nem tudok beszélgetni, az luxus egy munkahelyen :) A munkámat zavarta a zsúfoltság, levegőtlenség és a zaj, munka is alig volt, az se jóféle... Tudom én, hogy egyesek kazán mellett vagy 12 fokban dolgoznak, esetleg szalagmunkások, de nekem igényeim vannak.

DE mindenkinek a maga keresztje a nehéz. Csak mert nem értem meg, neked nyilván igen súlyos ez a helyzet. Keresni kéne egy jobb helyet talán?

Tudom, hogy egy munkahely, az ember nem barátkozni megy, de mégis..csendben, egyedül nehéz túlélni a napokat

Na szerintem itt rontajk el sokan az amugy jo melohelyeket is. A meloban is bizony jol jon a baratkozas, haverkodas, legalabb annyira hogy mas tematok is legyen mint az aktualis idojaras. Nalunk mukodik 20 evestol az 50 felettiekig is, meg kulturalt poenkodas is belefer.

Es akkor nem lenne siras hogy mennyire utalod a munkahelyed, meg mennyire terhelt vagy, vagy epp "beteg" a lelked, es nem olyan fejjel josz reggel be mintha egesz ejjel citromot zabaltal volna.

És miért törvényszerű hogy el is engednek? Nálunk akkor mész ha a főnök azt mondja hogy mész, egyébkét egy napra se...

olyan nálunk nincs hogy "szavbit vezsek ki" majd a főnök egyszer úgy dötn hogy mehetsz és akkor mehetzs. de olyan is van hogy mehetsz és aztán az utoplsó nam közlik ácsi mégse, mert időközben 3an felmondtak és kell az ember.

Na iylen helyen te hogy mész el egy napra is??

Gratulálok!

Azóta is jó az új hely?