Ti dolgoztatok már együtt úgymond úrilánnnyal vagy úrfival? Nem volt bennetek valami különös érzés velük kapcsolatban?

Igen, vannak ebből kínos esetek, de a másik irányba is. Ne tudd meg hányszor hallgatja végig minden szellemi dolgozó azt, hogy nem is igazi munkát végeznek. Volt, hogy totál őszintén megkérdezték tőlem, hogy "te akkor most ilyen kocka vagy?", azért mert számítógépekkel foglalkozok.

(És most le is íratam volna még egy jó hosszú saját példát, de nem akarok belekezdeni a napi szokásos melós-szakmunkás-irodista-egyetemista-anyámkínja vitába...)

"Ne tudd meg hányszor hallgatja végig minden szellemi dolgozó azt, hogy nem is igazi munkát végeznek."

Építőiparban vagyok, általában a kinti projekteken kihelyezett irodában.

Rendszeres kérdések, mondatok:

"Te amúgy mit csinálsz?"

"De jó neked, csak ülsz bent egész nap"

"Semmi dolgod egész nap"

Legviccesebb az egyik, önmagát erősen túlértékelő kollégám:

"Te CSAK irodista vagy"

"De szívesen cserélnék veled"

"Neked van a legjobb dolgod"

Főleg viccesek ezek a mondatok akkor, mikor nekem kell kimenni ellenőrizni utána a dolgokat, meg javítani mindent amit elrontott. Vagy amikor lemegy a projekt, akkor a terepen lévő kollégák is irodáznak és papírmunkát végeznek. Neki egyszer kellett ilyet csinálnia, fél nap után toporzékolt hogy ezt nem bírja és hogy neki "nem ez a dolga"... :D

Amúgy az a legnagyobb baj, hogy az emberek 99%-a azonnal "harap" ha minimális kritikával élnek azzal a dologgal/személlyel szemben amihez kötődik valamilyen szinten. Még akkor is, ha jogos a kritika, vagy konkrét tényről van szó.

Ezért van az, hogy mindenki a "maga szintjén" mozog, mert a veled egy szinten lévőkkel tudsz leginkább azonosulni, velük tudod legjobban megosztani a dolgokat.

Ép például túrázni, kirándulni szeretek, minden héten megyek valamerre. Erre mindig megkapom, hogy "te mindig ráérsz" meg "de jó dolgod van". Na meg az sem feltétlenül normális dolog, hogy ha valaki elmondja, hogy hol nyaralt, arra az az első reakció, hogy "k.va anyádat amiért megteheted".