Szeretsz együtt dolgozni a kollégáiddal, vagy rühelled őket?

Ha azt mondom, csak azért nem léptem még le másik helyre, mert a társaságot sajnálnám otthagyni, az elég kifejező?

Volt már pár helyem, de egy kis cégnél ennyi értelmes, becsületesen dolgozó, lelkiismeretes fazont még sose láttam, akik elég toleránsak ahhoz, hogy még egy hozzám hasonló, nagyon nehéz természetű embert is befogadjanak. Jóban vagyok a közvetlen kollégámmal, amolyan vállvetve szoktunk dolgozni, egymás mozdulatát is képesek vagyunk befejezni, és tényleg segítünk egymásnak. Volt nem egyszer, hogy lejárt a munkaidő, egyikünk túlórázott vagy épp váltott műszakban voltunk és a másikuk még ráhúzott (ingyen) egy tíz percet, fél órát, ha éppen úgy jött ki a lépés és az mondjuk hatalmas segítség volt éppen a másik félnek.

Jóban vagyok még sokakkal, többek közt a közvetlen feletteseimmel, akik többször bizonyították már mennyire emberségesek.

Állandóan megy a viccelődés, nevetés, egymás ugratása, és az is mókás, hogy sokszor a leghangosabban szórakozók dolgoznak a legjobban, legkeményebben.

Hogy ilyen helyet még egyet nem találok, az egészen biztos. Viszont azért vannak más jellegű (és nem csekély) bajok. De eskü, ezzel az agyament bandával még ezt a sz.rtömeget is könnyebb elviselni. Más helyen már rég elhúztam volna a csíkot.

Nem, nem szedtem/szívtam semmit. Ez tényleg valóság. Bár tény, ha nem látom magam, nem hinném el én se, hogy ilyen hely létezik. :D

6-an vagyunk 2 egybenyíló szobában. Egyikben 4-en, másikban 2-en.

Én vagyok abban az irodában, ahol ketten ülünk.

A mások szobába sokat beszélgetnek mindenről (magánélet is, baráti a légkör), ökörködnek, mesélnek egymásnak. Én néha átmegyek hozzájuk egy kicsit.

Aki velem szemben ül, neki szerintem személyiségzavara lehet. Nemcsak szerintem durva.

Már munkaidő előtt dolgozik, egész nap megfeszülve, minden szabályt betartva, csak az előírások, a megbeszéltek szerint, hipergyorsan. Ugyanabban a merev, katonás pózban. Önállóan nem hoz döntést, de még levegőt se vesz úgy, hogy nem adtak rá engedélyt.

Engem meg szabályosan nevel. Megjegyzéseket tesz a munkamorálomra, az alaposságomra, leparasztoz, egyszer közölte, hogy hazudok , csak, mert félreértettük egymást. Közli, hogy nem vagyok normális, felhánytorgatja a régi dolgaimat, köztük olyan vitákat másokkal, amire a kutya se emlékszik már. Rám szól, kinek hogy köszönök, hogy nem köszönök. Volt, hogy csak úgy, a csendet megtörve kérdeztem tőle valamit, erre nekem esett, hogy miért nem nézek utána, semminek se vagyok képes utánanézni, mindig kérdezek.

Erős kifejezéseket használ (férfi a nőre) és úgy sérteget, hogy ezt szerintem tanulta valahol, mert ez magától nem jöhet.

Egész nap csendben ülünk, sok nap telik el, hogy "szia", "jó étvágyat", "egészségedre", "köszönöm". Kerülöm vele a beszélgetést, mert elvagyunk pár órát, esetleg pár napot majd nekem támad.

Ja, panaszkodni tilos, kb minden érzelemkifejezés tilos és ha bármiről is mesélek, leszól, kioktat.

Szóval a mi szobánkban nagyon rossz a légkör, állítólag sokszor érezhetően.

Mindezt halál monoton munka közben.

Megváltás lesz, ha sikerül végre elmennem innen.