Szeretsz együtt dolgozni a kollégáiddal, vagy rühelled őket?

Nálam elsődleges, hogy milyenek a munkatársak és a környezet :) Ha barom a főnök, kizsákmányoló a cég, akkor fizu nem érdekes, lelépek, mert hogyan motiváljam magam? Lehet van aki el tud vonatkoztatni, de nekem egy munkahely is egy kicsit olyan mint egy barát, akarnod kell, hogy sikeres legyen és neki törődni és becsülni kell téged. Most egy baromi jó csapattal vagyok, csupa középkorú (senki nem akad ki, ha valakinek magánélete van, orvoshoz kell menni, gyerekért stb.) amerikai nő és férfi középvezetőkkel, indiai beosztottakkal, de mindenki több éve húzó motoros, megértő és professzionális. A magyar kollegákkal is évek óta elvagyunk, ugrunk kisegíteni egy mást a pácból, iszonyú hasznos hogy lehet kitől kérdezni, és megértjük egymás dilijeit.

Azért ez sem magától van. Amikor először beléptem, az első csapatomban nagyon más ütköző filozófiák voltak, az ambíciózusak utálták a lazábbakat és nem tudtak visszavenni, úgyhogy a csapat fele intrikált és elhallgatott dolgokat, a másik meg szxrt a hegyben álló munkára. De pár év alatt mindenkinek elege lett és kiszállt, én meg ott maradtam egyedüli senior szakértőnek xD Volt olyan is, hogy olyan. Sapatba raktak át, ahol baromira nem tudtunk kijönni (a főnök mindenféle szakértelmeket várt volna, hogy én is tudjam, amit az évek óta ott dolgozók, de ehhez semmi erőforrást nem adott), de szerencsére a cégem van olyan okos, hogy egy kudarc után nem kirúgnak, hanem kipróbálnak más csapatfelállásban, így kaptam ezt a szuper főnököt. Azt tudom mondani, hogy sokat segít, ha te magad mindig diplomatikus és nyugodt vagy, függetlenül hogy mi zajlik melletted és ragaszkodni a “jó kollégák” szerephez akkor is, ha a másik látványosan rühell. Hosszú távon többet számíthat, hogy úgy érzik, lehet veled dolgozni, mint akár a szakértelem (pláne egy olyan gyorsan változó szakmában, mint az enyém).