Hogy viselitek el a munkahelyi igazságtalanságokat?

Már két helyen is előfordult hogy valami (ahogy fogalmaztad) igazságtalanság ért. Válaszul abban a percben felmondtam, amikor amúgy a legnagyobb szükség lett volna a munkámra. A főnök vagy a tulaj persze hatalmasat szívott, akár milliós vesztesége is lehetett emiatt. Sajnálom, de aki az én munkám által termelt kenyeret eszi, vagyis aki a munkámból él az mutasson tiszteletet. Ha nem tud mutatni, amibe az igazségosság betartása is bele tartozik, akkor menjen el kukázni és ne pedig az én munkám gyümölcsét élvezze.

Az egyik esetben nagyon jól éreztem magam tőle, mert a tulaj nagyon megérdemelte. A másik esetben azért megfordult a fejemben hogy tán bunkó voltam, mivel a tulaj nem akarattal volt hülye. Bár alkohol hatása alatt szokott az lenni.

Jól vagy szarul, helyzettől függően. Erre mást nem lehet írni.

Van az a szint amivel nem tudok mit kezdeni, például 10+ éve ott dolgozó felettes. De azért az rosszul érintett, hogy az új kolléga aki tőlem alig idősebb, semmit nem mutatott fel, de már próbaidő alatt több fizetést kapott meg céges kocsit. Azóta eltelt 1,5 év de még mindig védik azzal, hogy "még fiatal, kezdő". Amire az volt a válaszom, szó szerint, hogy "b...sszátok meg, idősebb mint én". Ráadásul én sokkal önállóbb, előrelátóbb, komplexebb gondolkodású vagyok. A srác meg megcsinálja azt amit elmondanak neki 3-szor. Amikor persze "panaszkodtam" akkor megkaptam, hogy ne ássam alá a kollégákat meg ne fúrjam őket....lol

Összességében egyszer kiakadtam, közöltem, hogy több projekten nem dolgozom az illetővel, bármi kell neki, bármiben elakad, akkor leszarom, oldja meg. Nem fogok akkor sem segíteni, ha a cég bukik rajta. Persze ez sem tetszett nekik, de mondtam, hogy ez van.

Nem dolgoznék olyan helyen, ami ennyire kiakaszt.

Az élet rövid, és épp elég, hogy az ember az ideje felét (legalább) melóban tölti. Ha az nagyon rossz, az az egész életet meg tudja keseríteni, ennyit meg egy munkahely se ér.

Nálunk nincs ilyen. Itt a vezetőség igazságos és mindenki ugyanúgy kiveszi a részét a munkából. Mázlista vagyok.

Régebben az volt, hogy, ha valami bükte a csőrömet, elmondtam, megbeszéltem másokkal, aztán meg simán megvontam a vállam és csináltam a dolgom.

Van az a szint, amit még lenyelek. Magamban megvan a véleményem az illető(k)ről, de nem ér meg annyit az egész, hogy pattogjak miatta - pl. a mostani munkahelyemen beszóltak nekem azért, mert munka közben egyszer negyedóráig szörföltem a neten, miközben mások meg fél óra helyett másfél óra ebédszünetet tartottak, és ebbe nem számított bele az az idő, amíg lementek megvenni a "kajcsit"... de közben meg sok dologban tök korrekt a munkahelyem, viszonylag jó a fizu, nincs kötelező túlóra, csúsztatható munkaidő van, közel van a lakásomhoz...

Ill. a csapattársaim is gyakran hasonló véleménnyel vannak, ezért vannak jó kis kibeszélőpartik ebédszünetben :).

ill. a közvetlen felettesemmel vagyunk olyan viszonyban, hogy a havi értékelőn, ha vmi nagyon zavar, el tudom neki mondani, aztán ha tud vmit segíteni benne, megpróbál (olyan esetekben, amikor egyes egységek vezetői a héttérdolgok ismerete nélkül osztják az észt arról, milyen szar munkát csinálunk mi, amikor messze nem olyan a helyzet, mint ahogy elképzelik...).

Volt munkahelyemen konkrétan felmondtam, amikor nem bírtam tovább. Gyomorideggel mentem be, hogy már megint miért fogja a főnök leordítani a fejem jogtalanul (gyógyszert szedett a májára, ami az agyműködésére volt hatással, ezért nem azt mondta, amire gondolt, és lecseszett, amiért azt csináltuk, amit mondott, és nem azt, amire gondolt :D), meg megint hogy fog kivételezni a srácokkal velünk, lányokkal szemben (60as perverz nyanya volt, aki kb. azért akart fiúkat felvenni, hogy rájuk folyassa a nyálát). Amikor felmondtam, nem ennyire konkrétan, de elmondtam pár dolgot, ami zavart.