Mi volt a munkahelyeteken az eddigi legrosszabb napotok?

Március eleje, próbanap egy gyorsétteremben: Reggel 8-ra kellett mennem, jött a 4 új kolléganő, bemutatkoztak, stb. Az elején semmi baj sem volt, előkészítettük a zöldségeket, takarítottunk, pakoltunk, 9-kor nyitás.

Dél körül már kezdett elegem lenni, de úgy voltam vele kell a pénz, nem adom fel, tűröm amíg bírom. Amikor jött rendelés, egyszer megmutattak hogy mibe mi kell, miből mennyi, mit merre találok, aztán pedig nesze bmeg csináljad egyedül. Voltak menük amiket nem is mutattak meg mert már ott voltam x órája, "és tudnom kéne", hiába az volt az első olyan rendelés aznap. Ha meg valamit elrontottam lebszatak, kibeszéltek úgy, hogy halljam, szemöldököt húzgáltak. Újonc, első napon, fogalmam sem volt hogy náluk mi hogy megy, nem tudtam mit csinálnak amikor éppen nincs rendelés, nem igazán tudtam merre van az előre. Mindenki ment csinált valamit, az egyik mosogatott, a másik ezt, a harmadik azt, a negyedik amazt csinált. Lehet, hogy csak én nem voltam odavaló de első nap.... honnan tudhatnám, hogy mit hol találok es mit hogy szoktak. Ha valamit magamtól elkezdtem, akkor "ne úgy csináld, úristen mit csinálsz", keresem valamit "azt ne ott keresd, nem ott van",de ha kérdeztem hol van? arra nem kaptam választ. Bármit kérdeztem, nem segítettek (vagy csak két három száj es szemöldök húzogatás után) Ha meg elrontom jön a lecseszés.

14:00 Főnök hív....(körülbelül tizedjére, ugyanis az utolsó apróságért is felhívott: túl sok hús ment a szendvicsbe, csúnyán van kipakolva a paradicsom, hasonlók...) Szóval felveszem a telefont és rákezd: miért nem csinálsz semmit? Miért álldogálsz? Úgy latom nem megy ez neked. Azért 9től már tudni kéne hogy mit hogyan... Lehet... de honnan? Egyszer mutattak meg, már amit megmutattak, sajnálom 20 menüt nem tudok elsőre megjegyezni mibe mi es mennyi kell. Mikor mar azért is lecsesztek a csajok mert kérdeztem, felhívtam a főnököt hogy léptem... A megbeszélt fél napi fizetést azóta sem kaptam meg.

Azért volt egy jófej csajszi köztük, aki próbált nyugtatni, hogy ne vegyem magamra a főnök fszságait, meg ne aggódjak, ő mai napig szokott bénázni. Neki azért hálás vagyok, ő volt a napom fénypontja :D