Ti is eljátsszátok, hogy ennyi a max képességetek a munkahelyeteken?

Én sajnos fordítva vagyok, erőn felül teljesítettem nagyon sokszor. Azóta napi elvárássá vált nálam is, mint ahogyan írtad, hogy lenni szokott...

Valószínű, neked van igazad.

Ha anyagilag nem értékelik, fölösleges magad 100%-ban odatenni.

Nálunk aki gyors és szakmailag kiemelkedő, azt terhelik a végtelenségig, mégsem kap semmiféle elismerést.

90%??

Legdurvabb napon is max 50%.

Ugyan ezt csinálom, de néha még a 90% is sok.

Van 100%-on dolgozó kollégám, ő kb 2-3x annyit dolgozik mint a leglassabb.

Mindenki mondta neki,hogy vegyen vissza mert ezért van túlterhelve, de ő nem bír visszavenni, inkább panaszkodik és csinálja.

Én is így vagyok. Igyekszem lojális lenni a munkáltatóm fel, de a belemet nem dolgozom ki, és 120%-on sem teljesítek.

Én is beleestem abba a hibába, hogy igyekeztem minél többet, minél jobban csinálni, és megszokták. Nem volt vége a munkámnak, mert "akkor még ezt is még azt is még amazt is" megcsinálom, e a munka jött folyamatosan. (Ez a munka természetéből ered amúgy)

Aztán ami betette a kaput az az, hogy volt, hogy 7-re mentem 20-kor még bent voltam, összefutottam a főnökömmel, az meg nevetve kérdezte, h "mivan beköltöztem az irodába?". Meg az anyád.

Nem vagyok a panaszkodós típus, de többször jeleztem a főnöknek, hogy ez a melómennyiség már sok egy embernek, és nem megy így tovább. Akkor tettek olyan megjegyzéseket, hogy "bele kell férni a munkaidőbe" meg "aki nem fér bele, nem való ide" és hasonlók. Akkor döntöttem el (és meg is mondtam a főnöknek) hogy a munkaidpt innentől kénytelen elszek betartani, és a munkától függetlenül felállni 8 óra letelte után.

Ekkor döntöttem el, h nem kell nekem önfeláldozni, mert nemhogy meg nem köszönik, de még csak gondolati szinten sem ismerik el, hogy sokat és jól dolgozol. Azóta betartotta én is, hogy ami az én munkaidőmbej jön meló megcsinálom, de ami utána (amit már az ügyeletes kollégák csinálnak) azt nem feltétlen állok neki megcsinálni. Nekem letelt a munkaidőm.

Lehúztam negyed évet még így, aztán bementem, hogy azonnal változtassanak ezen, vagy felmondok.

Nagyjából ezzel egyidőben a megváltás akkor jött, amikor jött egy szervezeti belső ellenőrzés, és megállapították ők is (függetlenül tőlem) hogy ez a munkakör már 2 emberes lenne a munka volumene miatt. Rá pár hónappal felvettek egy srácot, akivel együtt dolgozunk azóta is, és a folyamatos növekedés miatt lassan a 3. ember kérdése lesz aktuális.

Amúgy én is úgy jártam, ahogyan te mondod: amikor kapkodtam, 120%-on próbáltam teljesíteni, elvesztettem a magabiztosságom, sokat hibáztam, nem néztem át a kész anyagot 1x sem, tele volt hibával. Amióta én is lementem 90%-ra, azóta nincs hiba, kézben és fejben tartom a folyamatokat, és ezzel a kolléga is így van. Ketten rendben uraljuk a saját területünket hibamentesen.

És ez egy olyan munkakör, ahol 1-1 hiba sokmillióba kerülhet könnyedén.