Ha te főnök lennél, te miért osztanál be egymás mellé olyan kollégákat, akik ki nem állhatják egymást?

#2 kommentelőhöz hasonlóan voltam középvezető és igyekeztem nem egymásra erőszakolni azokat, akik nem kedvelték egymást. anélkül is meg lehet oldani a személyes problémákat, hogy tulajdonképpen összeláncolunk 2 embert és belekényszerítjük őket abba a helyzetbe, hogy minden munkanapot relatíve rossz kedvvel kezdjenek és pl személyes sértettség miatt ne segítsék egymást. egy "főnöknek" lehet, hogy nincs ilyenre ideje, de ha egy "vezető" szemszögéből nézzük (egy lépéssel távolabbról), akkor sokszor kiderül, hogy azért nincs ideje, mert a dolgozói nem elég produktívak (pl az kérdésben említettek miatt) és/vagy nem mer vagy nem akar segítséget kérni felülről/oldalról/alulról. ha annyira sok a munkája a főnöknek (és nem csak neki), hogy nem bírja, az elég hamar átcsap egy öngerjesztő folyamatba és a hierarchiában alatta/felette levők is veszítenek, szóval inkább a kommunikációt javasolnám :) ha a kérdező került ilyen helyzetbe, akkor jelezze a vezetője felé (ez nem feltétlenül a card holder manager, ha olyan helyen dolgozol), hogy van egy problémátok, amivel a produktivitási szintetek esik. akkor legalább kiderül, hogy számíthattok-e segítségre/támogatásra vagy egymás között kell megoldanotok/a közvetlen kollégák segítségével/valakinek mennie kell (ez a legutóbbi igaziból nem megoldás közép vagy hosszú távon).

Voltam főnök, nem igazán érdekelt, hogy ki kit utál. Az volt az érdekes, hogy az adott munkákra ki a legalkalmasabbak. Ha a saját utálatán nem tudott uralkodni a cél érdekében, akkor nem én voltam a ludas, ha dádá lett a vége.

Én átéltem ezt. Budapesten, egy öt csillagos luxus szállodában dolgoztam, s a részlegünkből az egyik kollégánk mindenkiről, még az igazgatóról is jelentéseket küldött a külföldi központba. Ezek nem jó, meg rossz beszámolók voltak, hanem kimondottan rosszindulatú, aljas csúsztatások és rágalmak. Nem értették kint, hogy mi folyik itt, hiszen a világon félszáz szállodájukból nem kapnak ennyi levelet, mint a budapestiből. Elküldték a hazai vezetőségünknek, akik szembesítették az egész csapatunkat e rágalmazó levelekkel. Ott kiderült a kézírásáról, hogy ki tette közülünk. Ekkor ott, szemtől-szembe megmondtam az illetőnek, hogy egy sz@r alaknak, gerinctelen véglénynek tartom, hogy névtelenül küldözget mindenkiről csúsztatásokkal teli, rosszindulatú leveleket. Kértem a főnököm, hogy ezzel a kollégával ne tegyenek össze. Felkerültünk a HR-es hölgyhöz, aki álomvilágban ringatózva úgy döntött, hogy mostantól egy szolgálatban kell lennünk, hogy jobban megismerjük egymást, s ezzel az ellentét feloldódjon. Két hét után erős dulakodás alakult ki köztünk, mindkettőnket azonnal elbocsájtottak. Később nagyon meglepett, hogy az igazgató, aki nagyon utálta ezt a besúgó, jelentgető tagot, elintézte nekem utólag, hogy kapjak másfél havi jutalmat. A lényeg, hogy nem használt ez a recept! Ráadásul a besúgó feljelentette a szállodát később, a munkaügyi bíróságon is.

Párom volt munkahelyén szándékosan tették egymás mellé a gyűlölködő embereket,remélvén,hogy annyira utálják egymást továbbra is,hogy majd felváltva fognak panaszkodni, "jelenteni" a másikról a főnöknek,így aztán mindig lesz besúgója!!!!!

köcsögségből! hahahahahaha