Miért ilyen munka mániások az emberek?
Egyfolytába csak a munkára tud mindenki gondolni. Ismerek embereket akik minél többet és többet akarnak dolgozni, minden idejük rámegy a munkára. Mintha munkáról szólna az élet. Múlt héten kint voltam a parkban és ott ilyen 13-14 évesek mondták hogy széggyelhetném magam hogy 20 évesen nem dolgozok. Az apám is reggel 6-ra megy a munkahelyre és este 6-ra ér haza. Hogy bírja? ?
Vagy csak Magyarországon van ez a nagy munka mánia? A tévében is szoktam hallani olyat hogy magyarországon munka alapú társadalom van. Mit jelenthet ez? Miért nem lehet normális életünk ami nem a munkáról szól. Elég lenne ha 5 órás munkák lennének és akkor nem erről szólna az élet.










Szerintem azért, mert már kiskoruk óta ezt nevelik beléjük.
Általános suliban is azt hallgattuk folyton, főleg idősebb tanároktól, hogy egy nap egy ennyi idős gyereknek már minimum 3-4 órát kell iskola után tanulnia és egy fél tankönyvnyi házit feladtak a kisebb szünetekre is, pl. őszi szünetre, meg nyárra is kaptunk ugye kötelező olvasmányt, rengeteg házit, stb...
Középsuliban is volt olyan tanárunk, aki szintén idősebb volt, már anno a szocializmus idején is abban a suliban tanított, szóval valahogy nem tudok meglepődni az életfelfogásán...Ő is mindig hangoztatta, hogy nem tanulunk eleget, ő amikor gimis volt, napi 5-6 órákat tanult SULIN KÍVÜL, meg mellette még dolgozott is (bár ez szerintem fizikailag lehetetlen, de mindegy :D).
Meg szintén gimiben volt egy osztálytársam is, akivel mondhatni barátnők voltunk és egyszer megfáztam, ezért itthon maradtam egy hétig, mire írt nekem egy fikázós üzenetet messengeren, amiben kifejtette, hogy én egy kis megfázással itthon maradok egy hétig, míg ő múltkor bejött 40 °-os lázzal megírni egy témazárót és ezek után ne is várjam, hogy majd ő elküldözgeti nekem, mit vettünk a távollétemben :D (Nem mintha elvártam volna tőle)
De amúgy ha hiányzott is valaki betegség miatt az osztályból, több tanár is elkezdte nekünk, jelenlévőknek szidni, hogy nem igaz, hogy erre a dogára nem tudott bejönni, meg tegnap még jól volt, milyen "érdekes", hogy mára rosszul lett..
Szóval szerintem tényleg ez az oka ennek a jelenségnek, hogy már iskola óta tömik a gyerekek fejébe, hogy hiányozni rossz, lázasan is menj be tanulni, különben megbuksz mindenből és nem tudsz leérettségizni se és egy utolsó szakadt, csöves leszel, ha nem tanulsz éjfélig minden nap, miután hazaértél az iskolából..





Egy tacskó gyerek vagy.
Ha majd felnősz,lesznek gyerekeid,lakásod,vagy albérlet,kocsit és még sok minden mást fenn kell tartanod,rezsit fizetni,nevelni a gyerekeidet,fizetni a járulékokat,és még ki tudja mindent,ha normálisan akarsz élni,akkor majd te is 6-6-ig fogod nyomni.
Egyelőre te olyan sötét vagy ezen a téren,hogy a kutya melléd harap fényes nappal.





Apád nem azért megy reggel 6-ra dolgozni és ér este 6-ra haza, mert mindene a munka, és utálna 5 orában dolgozni. Azért dolgozik ennyit meg kel korán, mert valamiből élni kell. Számomra hihetetlen, hogy 20 évesen neked ez nem egyértelmű.
Persze vannak munkamániások is, igen, de jóval többen vannak azok, akik azért melóznak 10-12 órát, mert különben nem tudnak a gyereknek enni adni. Szinte mindenki szeretne veled együtt max 5 órát dolgozni egy nap, csak abból a fizetésből nem élnének meg.





16éves korom ota csinálom.
Nem akartam élösködni anyun amig egy nem dolgozo ge,i alkesz fatert kellett eltarrania.
És szeretem hogy tudok a félrerakotthoz nyulni néha. Én szeretem a munkáimat 1000+os orabéreimet. Diálmelo amig lehet!





Egyszerűen azért, mert itt Magyarországon nagyon sok ember van úgy, hogy nincs munkahelye, vagy ha van is, az keveset fizet és/vagy utálja azt. Emiatt nekik gürizniük kell, hogy egyáltalán az életszínvonalukat fenn tudják tartani, és sokszor még arra sincs anyagi erőforrásuk, hogy egy nyaralásra elmenjenek a családdal. Próbáld meg elhinteni azt a mondatot egy közösségben, hogy "az én cégem örülhet, hogy egy olyan ember, mint én, náluk dolgozik"! Rögtön lesz 20 másik ember ellened, aki szerint örülnöd kellene annak, hogy egyáltalán van munkahelyed és körbe is röhögnek, hogy mégis mit képzelsz magadról, hogy nem fogadod el azt a tényt, hogy te függsz a munkahelyedtől, és nem fordítva.
Lehet mondani, hogy nekem milyen k_rva könnyű az élet és milyen könnyen pofázok szoftverfejlesztőként, aki 250.000 Ft-ot keres nettóban (380.000 Ft bruttó, vidéken), amihez hozzá jön 30.000 Ft szintén nettó cafeteria, és minden hónapban 120.000 Ft-ot legalább félre tudok tenni. Arról nem is beszélve, hogy LinkedIn-en minden héten kapok legalább 4 állásajánlatot, hogy menjek hozzájuk dolgozni. És én is meg vagyok szólva, hogy egész nap napi 8 órában meresztem a seggem 3 monitor előtt, egész nap semmit sem csinálok, nem teszek hozzá semmit se a világon stb., míg más pedig megszakad a fizikai munkában, hogy nekem legyen jó melegem az irodában. Bezzeg mi lesz velem, ha a világunk visszacsöppen hirtelen a középkori szintre és ott kellene helyt állni, biztosan megdöglenék. Vagyis érezzem rosszul magam amiatt, hogy azért, amiért hosszú éveken át tanultam és küzdöttem, le akarom aratni a gyümölcsét.
És mindezt meg is tudom érteni. Csak menj végig az utcán. Mindenhol azt látod hatalmas betűkkel, hogy "sale", "Akció! A tejföl 25%-al olcsóbb", "itt ilyen meg olyan kupon van", "padlón az árak". Vagyis sulykolják beléd azt, hogy ez az ország olyan szegény, hogy csak ezzel lehet vásárlásra bírni az embereket. Ami annyira nem igaz, mert nem vagyunk olyan szegény ország, de a szegénységnek a kultúrája nagyon megmaradt a társadalomban. Szégyellheted magad, ha kicsit is jobban élsz anyagilag, mint mások.
Másik nagy probléma az az, hogy az emberek nagy része retteg attól, hogy ha nem produkál, elveszíti az állását - és akkor "jaj, mi lesz most velem?". Vagy ha már 2018-at írunk, akkor "mi lesz, ha a robotok elveszik a munkámat?". Az én szüleim is értetlenül álltak a jelenség előtt, hogy mi ez már, hogy engem keresnek meg állásajánlattal? Bezzeg nekik el kellett menni és be kellett adni az önéletrajzot személyesen. Az meg főleg kiveri az embereknél a biztosítékot, hogyha engem elbocsátanának vagy ott hagynám a céget, egy hónap múlva már újra tudnék dolgozni.
Érdekes kérdések.
24/F










Szégyelhetnéd magad.
Tipikus magyar hozzáállás.
Csak a magad nevében beszélj én nem vagyok rabszolga sőt nagyon is jól megfizetnek engem.
Ez a baj,nálunk munkamorál nincsen,még hogy munkamánia.
Éppen elvégzik sokan azt a kis melót hogy ne b_sszák ki,de egy fikarcsnyival se tesznek bele többet.
Persze a szomszéd d_göljön meg mert vett egy Audita k_csög főnöködnek BMW-je van.
Mondjuk meg kellene vizsgálni,hogy miért tartanak ott.
Meg azt is,hogy ti miért nem tartottok előbbre az életben.
Te korodban kérdező már fejlesztő mérnök gyakornok voltam,és 30+ órában dolgoztam.
Én nem munkának fogom fel,mert nagyon szép életszínvonalat építettem fel vele és építek.
Igaz nem esik ki a toll a kezemből délután 15:50-kor,de haladok és beleteszem a melót,plusz a képzést is.
Talán tanulnotok kellene urak valami oylasmit aminek értelme is van.
És nem lesztek ,,rabszolgák".





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!