A főnökömnek van joga elmondani a kollégáknak a magánéleti dolgaimat?

Elkezdtem egy tanfolyamot még januárban, 2 hetente péntek délutánonként és minden héten szombatonként van oktatás, ebből adódóan a főnökömmel megbeszéltem - már az állásinterjún - hogy péntekenként egy órával előbb mennék és ugyanennyivel előbb jönnék el, hogy beérjek az oktatásra. Igazából a képzés nem feltétele a munkámnak, önszorgalomból csinálom, tehát egyfajta magánjellegű tevékenység, ha úgy tetszik hobbi. A kollégák néha néha rákérdeztek, hogy hogyhogy előbb bementem pénteken, de elintéztem annyival, hogy délután dolgom van, nem is kérdezgettek, hisz ők is van, hogy elmennek korábban, mert dolguk van. Egészen eddig rendben is voltak a dolgok, jeleztem mindig a főnöknek, ha aktuális volt a péntek, ő mondta, hogy ok. Most pénteken vizsgáztam, ismét előre szóltam a főnökömnek, majd ő pénteken bejött és a többiek előtt elkezdett erősködni, hogy nyugodtan menjek el akár korábban is, mondtam, hogy nem kell, de tovább erőltette, hogy nyugodtan menjek, még biztos tanulni akarok stb. , mintha direkt az lett volna a célja, hogy a többiek rákérdezzenek, hogy mire tanulok és hova megyek. Mikor rákérdeztek ő lelkesen mesélte, hogy suliba járok... Erre a többiek megdöbbentek, hogy "jaajj hát nem is mondtad" mire a főnököm nekem szegezte a kérdést, hogy "jaaj miért titkolózol a többiek előtt?" Én hirtelen köpni nyelni nem tudtam, hisz semmiféle titkolózást nem érzek abban, hogy nem kötök mindent a kollégák orrára. Utána persze egész délután ezen rágódtak, mikor eljöttem egyesével utánam kiabáltak, hogy sok sikert...épp ez nem hiányzott, ezért nem mondtam el nekik, hisz semmi közük hozzá, hogy a szabadidőmben mit csinálok.

A főnököm iránt teljesen elveszett a bizalmam, ilyet még korábbi munkahelyen nem tapasztaltam, amit zárt ajtók között mondtam négyszemközt beszéltem a főnökömmel az ott is maradt.

Szerintetek jogosan vagyok kiakadva? Ha ezek után kérdezgetnek a kollégák, hogy hogy megy a suli stb. esetleg a főnököm ismét rákérdez, hogy miért titkolóztam, akkor bunkóság azt mondani, hogy ezt a szabadidőmben csinálom, semmi közük hozzá, otthon van kivel megbeszélnem a magánjellegű dolgaimat nem úgy mint nekik?