Munkahelyeken miért ilyen bunkó mindenki, az emberek túlnyomó többsége, hogy miután bemutatkozol egyből azt kérdezi van- e férjed, gyereked,25 év munkaviszonyod?

" anyagi helyzetemről, meg ilyenek. "

Hát,ez már tényleg az a szint,amire nem tudok mit mondani.

Jó hogy nem kérik,hogy mutasd meg az erszényedet..

15-ös vagyok. Arra kellene valamit kitalálni, hogy tudnánk elérni, hogy ezek a "drága érdeklődő kollégák" békén hagyják azt, aki nem ilyen. De ezek szerint teljesen mindegy, milyen közegben dolgozik az ember, mindenhol vannak ilyenek, és lerázhatatlanok.

Előző munkahelyemen megpróbáltam ignorálni a legirritálóbb képviselőjüket. Kérdezett valamit, úgy tettem, mint aki nem hallotta. Képes volt félórán keresztül a nevemet ismételgetni. Végül a főnök mondta neki, hogy most már fogja be. Nem tudom meddig bírta volna, szerintem munkaidő végéig simán.

Igen,akkor te vagy a nagyképű.

Szörnyű,hogy milyen szinten vannak az emberek.

Munkahelyi bérpapír megnézése?

Hát,ez elég gáz.

Szerintem az ilyen emberek annyira buták,hogy fel sem fogják mekkora tahóságot csinálnak.

ez nem végzettségfüggő, hanem inkább magyar sajátosság.

egyszerűen a magyar emberek zöme annyira kulturálatlan, h még az sem érzi, hol határ, és rögtön a nemi életedről és hasonló dolgokról tesz fel kérdéseket.

nekem is ebből volt konfliktusom, h egyszerűen nem akartam bratyizni, nem azért, mert bunkó vagyok, hanem mert azért járok be egy munkahelyre, h pénz keressek, nem azért, h haverkodjak.

egyébként ennél már csak az jobb, amikor kiosztanak, h neked már szülni kellett volna, vagy ha férfi vagy, akkor hogy képzeled h épp most nincs barátnőd :d

nem normális ez az ország.

Az már eszükbe sem jut,hogy valakinek nincs igénye mondjuk párkapcsolatra?

Sajnos a legtöbb ember kapcsolatfüggő,és be sem járnának dolgozni,ha nem lenne valami partnerül.

Miért nehéz elképzelni,hogy valaki önmagában is boldog,ha éppen nincs senkije,vagy egyáltalán nem akar?

De miért kellene ezt bárkinek a tudtára adni?A munkahely nem egy életmód tanácsadó hely,azt hiszem mindenki felnőtt ember,és maga is eltudja dönteni hogyan akar élni.

A viszont szörnyű,hogy egyes emberek felnőtt létükre sem tanulják meg az alapvető etikett szabályait.

De én vagyok az anyjuk,hogy ezt megtanítsam nekik?Vagy ha nem tanította meg nekik senki mondjuk már bőven középkorúak,akkor hol éltek eddig?Nem jöttek rá maguktól,tapasztalás útján,hogy hogyan kell viszonyulni az emberekhez,hol a határ?

Számomra ez érthetetlen..

De sajnos a családban sem jobb a helyzet.

Volt olyan,hogy egy rég nem látott unokatestvér,akivel kb életben ha 3szor beszéltem,ellátogatott hozzánk.

Itt volt az egyik nagynéném is éppen,erre kivette a telefont a kabátzsebéből,hogy megmutassa a képeket,hogy hogy néz ki a barátnője...

Nonszensz..