Van aki nagyon sokat dolgozik? Hogy bírja?
Sziasztok!
Kérdésem a következő lenne, hogy ti ismertek olyan embert vagy magatok is ilyenek vagytok /voltatok ,hogy éjt nappallá téve csak dolgozott? Lassan 22 éves vagyok és a szüleim azt mondják ők ks dolgoztak ennyit illetve fiatal vagyok még bírom a munkát. Régi nagy álmom egy családi ház és mindent meg is szeretnék tenni érte. Nagyjából úgy számoltam heti 6 nap akár 12 órában és kb 5 év kemény munkával meg valósíthatnám az álmom. Fontos kiemelnem , hogy mindezt nem Magyarországon tenném , természetesen külföldön. Szóval azoknak a véleményére lennék kíváncsi aki járt hasonló cipőben vagy ismer akár ilyen embert , hogy megéri-e van-e ideje másra ( mivel sportolni is szeretnék) és egyáltalán hogyan bírja? Előre is köszönöm a válaszokat.
Ezt biztosra mondom hogy esélytelen. Még külföldön is. Gyakorlatilag semmire nincs időd ilyen munkarend mellett, sportolni pláne nem. Arról nem is beszélve hogy vagy fizikailag vagy szellemileg hulla leszel.
Bár kipróbálhatod, de fogadnék rá hogy 1 hónap után azt mondod hogy ráér az a ház.
A jelen az arról szól, hogy vagy van egy jó szakmád, diplomád, ami jól fizet Több 100E/hó, vagy sokat dolgozol kevésért.
35-40 évvel ezelőtti életet hasonlítsd össze a maival. Teljesen másképp voltak megszervezve a dolgok, az emberek élete. Az emberek elmentek az üzembe dolgozni, nem volt ilyen hogy 12 óra, meg 24 óra, meg 48 óra, meg a többi baromság. Elment valaki dolgozni reggel 6.00-ra dolgozott délután 14.00-ig, aztán haza ment és volt 2-3 gyereke is, sütött, főzött, takarított, bevásárolt. Ismertem egy családot, nő húsiparba dolgozott, kapott jó fizetést, ingyen volt szinte jegyre a húsféleség, férje szerelő volt, volt 4-5 gyerekük, de a 3 szobás lakás is megvolt. Abba az időben az állam gondoskodott mindenkiről, nem volt olyan, hogy nincs valakinek munkája, meg nincs lakása, meg nincs idő saját magára, meg a családra. Feje tetejére állította valaki ezt a világot ezt az országot Kádár után !
Hát én is sajnálom, hogy ilyen fiatalon és nem tudod élni az életedet abban az országban ahova születtél.
Sokan vannak itt az íróasztalok mögött, akiknek a szájára vágták volna rá anno és megmutatták volna nekik, hogy nem kell többet irodában dolgozniuk.
Én is megértem , hogy több év munkanélküliség után is még, aztán vihogó , taknyos lányok a munkaközvetítő irodában, szemetet válogatni akartak elküldeni 4 bizonyítvánnyal, szakmákkal. Visszasírom azt az időt, amikor az ilyeneknek megmutattak volna 1-2 szemétkupacot, ahol az elkövetkezendő éveit eltölthette volna majd.
Nekem volt olyan kolléganőm, aki két munkahelyen tolta és volt, hogy 4-5 napig nem aludt. Nálunk 12 órázott éjjel, másik helyen 8-ban volt nappal vasárnap estétől péntek estig. Kólával, kávéval, energiaitallal nyomult.
Na mindegy, csütörtök-péntek éjjel 1 óra környékén megyek be hozzá és látom, hogy ömlik a vér az orrából meg a füléből. Csak állt vigyázzban és lesett maga elé tátott szájjal, aztán összeesett. Hívtam rá a mentőt, be is vitték, kiderült, hogy összeomlott a szervezete, agyvérzést kapott.
Na, ennyire éri meg...
Egyébként igazán jól tetted, hogy leléptél innen, sokkal jobban meg tudod magad szedni nyugaton, mint itt. Ha már keményen robotolsz, akkor tedd ott, mert ott rendesen megfizetik, nem szórakoznak veled, mint Magyarországon. Ami jár, az jár.
Csak gratulálni tudok a jó döntésedhez!
Merre vagy amúgy?
KEdves kérdező
Ennyi napi óra munka mellett mikor fogsz sportolni / fogorvoshoz járni/ szűrő vizsgálatokra elmenni/ a hobbidnak élni?
Az egészséged nem marad meg ha nem forditasz rá időt
Inkább próbáld meg a pénzed jobban megfogni mint halálba dolgozni magad
Köszönöm az eddigi válaszokat :)
Egyébként Írországban vagyok .
Attól függ azért milyen munka és milyen álmaid vannak.
De két sztori.
Egy ismerős pár kint voltak évekig Londonban, dolgoztak keményen, sokat, de éltek is mellette, sörözés, mindenkinek saját autó, kellett is, de lehetett volna olcsóbban, némi szórakozás stb stb. Nem lett elég a pénz arra amit akartak, szinte nem volt értelme kint lenni, mert nem jutottak sokkal előbbre.
Másik pár, szintén hasonló cipőben, kis albérlet, fillérb*szás, de nagyon durván, ahogy elmesélték én biztos nem éltem volna rizsen és fagyasztott halfilén évekig. Viszont összejöttek a terveik. Mostmár itthon vannak, innentől azt mondják, hogy hitel nélkül megvan a házuk, gyerek is van, így már gond nélkül boldogulnak az itteni fizetésekből.
Ehhez képest én itthon ha nem is fénysebességgel, de jó munkával építgetem az életem, úgy, hogy nem kell hiányt szenvednem semmiben, van autóm, lakásom. Igaz sokat kell dolgozni, nem is időben, inkább agyban sok, időnként nagyon sok. De végül is ilyen szempontból semmivel sem vagyok hátrébb, mint a fent említettek...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!