Az ápolónőket miért nézik le sokan?

Sajnos ez azért van, mert az ápolók egy elég nagy és jelentős része (tisztelet a kivételnek, mert van olyan is) iszonyat bunkó, flegma és lekezelő.

Papám a megyeszékhelyi kórházban volt 1 hónapig, ezalatt az idő alatt még a fürdetésben sem segítettek, így a papámnak egyedül kellett fürödnie, amit ugyan meg tud csinálni, de már eléggé a nehezére esik. Nekünk kellett hozni mindent, mert a nővérek semmit sem adtak, max csak azoknak, akik személyes ismerőseik voltak. Amikor anyum segítséget kért az ágy átformálásában (elektromos volt, állítható), akkor a bunkó nővérek közölték vele, hogy oldja meg ő, nekik szünetük van, meg különben is, jól van az úgy, ahogy van.

Amikor egyszer járványveszély volt, akkor anyumat szó szerint kb kidobták a kórházból, minősíthetetlen stílusban az ápoló közölte vele, hogy haza lehet menni, járvány van, meg ha fejen áll sem mehet be, nem látogathatja meg a papám.

Testvérem a mentőknél dolgozik, ő is mindig meséli, mennyi a bunkó, tahó ápoló, aki az alapfeladatát sem hajlandó normálisan elvégezni.

Le a kalappal a normális, motivált és elhivatott ápolók előtt, mert tudom, hogy nagyon túlterheltek.

Viszont sajnos az ő hírnevüket is nagyon rontja az, hogy lesz@rom mentalitású bunkóból szignifikánsabban több van.

Egészségügyben dolgozok. Igenis sokszor bunkó vagyok, beteggel és hozzátartozóval is. Sebészeti osztályon dolgozom. Hozzák-viszik a betegeket a műtőbe. Elvileg 10-12 illetve 16-18 óráig van látogatási idő. A hozzátartozó már 7 órakor az ajtóban toporog, hogy mikor lehet már bemenni, mert hogy a rokonát műteni fogják. Könyörögni kell szinte a hozzá tartozóknak hogy menjenek már ki egy kicsit, míg a beteget lerakják a helyére, vagy míg elviszik a másik beteget. Szólok 1x hogy egy percre tessenek már kifáradni. Mintha senki nem hallaná. Szólok még egyszer, hogy a hozzátartozóknak ki kellene fáradni. 1-1 ember megmozdul. A többiek bámulnak rám, mintha nem is ezen a földön lennék. Közben szól a csengő, a telefon. Vinnének egy másik beteget is egy másik kórteremből. Ilyenkor szokott robbanni a fejem, ki is küldök mindenkit, folyosó végén bezárom az ajtót. Majd látogatási időben vissza lehet jönni. Megőrülök akkor is mikor az üres ágyon, ami szépen fel van húzva ráülnek vagy ráfekszenek a hozzátartozók. Vagy mikor 8-an vannak bent 1 emberhez. Olyankor is mondom hogy maximum 2 hozzátartozó tartózkodhat bent a kórteremben. Ki is jönnek, megállnak a folyosón, amint beteszem a lábam egy másik kórteremben, már vissza is mentek. Mintha nem magyarul mondtam volna el.

A betegnek mindig elmondjuk mikor kijön a műtőből, hogy enni, inni nem szabad. Felkelni majd csak másnap reggel. És a műszak alatt legalább 8x megkérdzi a beteg/hozzátartozó, hogy mikor lehet enni. Elmondom, hogy nem lehet enni, de legalább egy joghurtot, vagy törtkrumpli, vagy egy kis húslevest. Ilyenkor azt érzem, hogy az emberiség pusztulásra lett ítélve. Egyszerű mondatokat nem tudnak felfogni az emberek....

Ugyan ez megy a felkeléssel is. Elmondjuk, hogy nem szabad elszédül, elesik. Bevérzik a sebe, akkor vissza kell menni a műtőbe. Ha pisilni kell szól hozunk ágytálat. Sokszor már csak a pukkanást halljuk mikor elájulnak a folyosón, a WC-ben vagy a kórteremben. Volt nemrégiben egy betegünk aki úgy elájult a folyosón ahogy arcra esett eltört az orra, meg az első 2 foga letört. És mind ez azért, mert nem fogadja meg azt amit a bunkó nővér mond neki..

Azt bírom még mikor 62 betegre van 2 nővér azt sem tudjuk sokszor hogy ki merre megy. És azért csenget a fennjáró beteg, hogy nyissam ki az ablakot. Kinyitom, mintha erre nem lenne képes. 20 perc múlva ismét csenget, hogy zárjam be. Bezárom. Kis idő múlva az ásványvizes üveget kell kibontani, mert az olyan sürgős és életveszélyes állapot, hogy azonnal érkeznie kell egy bunkó nővérnek a nővérhívóra. Majd ismét ablakot nyitni. Es egy idő után ez össze nyűlik, és szoktam mondani hogy az a csengő nem szórakozásra van, ezt probléma vagy életveszély esetén kell megnyomni, az hogy kinyissam az ablakot egyikhez sem tartozik. Tessék felkelni és kinyitni az ablakot, és ott hagyom őket. Mert mennem kell tovább.

Vagy hogy rakjuk arrébb a lábát, most oldalra fordulna, a fenekét húzzam hátrébb, most inkább mégis a hátára fordulna, de így nyom a párna jobb lenne a másik oldalon.

Én megadom a tiszteletet, senkit sem tegezek még ha fiatalabb is tőlem. Mindenkit a nevén szólítok. És mikor úgy szólnak utánam, hogy kislány, meg gyere már vissza. Meg figyelj már ide. Ilyenkor kinyílik a bicska a zsebemben.

Ezeknek ellenére, maximálisan megkapnak mindent a betegek. Gyógyszerek, fájdalomcsillapítók. Akinek szükséges segítünk enni, többször itatva van. Pelenkákat ellenőrizzük szükség esetén ki is van cserélve.

Egyetértek a 16-ossal.

Tény, hogy vannak olyan nővérek, akik minden ok nélkül lekezelőek és bunkók, de nekem is az a tapasztalatom, hogy a legtöbben azért ilyenek, mert a betegek és a hozzátartozók is így viszonyulnak hozzájuk.

Alapba nagyon sok az olyan páciens + hozzátartozó, akik nem képesek megérteni, hogy a kórház nem hotel, és a nővér az nem egy személyi csicskás.

Az én nagypapám is volt kórházban sok ideig, és a nővérek őt nagyon kedvelték. Megkérdeztem egyszer, hogy miért, mire mondták, hogy a nagypapám nagyon rendes, mert mindent megköszön, és kedves a nővérekkel.

Ismerek rohadt bunkó nővért is, aki kb kidobta anyumat a kórteremből látogatási idő alatt minden ok nélkül.

Szerintem mindkét oldalon vannak sérelmek és érvek.