Az ápolónőket miért nézik le sokan?

Valóban rengetegen lenézik őket,talán azért mert fogalmuk nincs róla,mennyi munka hárul rájuk.Murphy törvény,a hozzátartozó mindig akkor jön,ha tartasz 5 perc kávészünetet,és leülsz megpihenni.Ő csak annyit lát,hogy ülsz,nem érdekes,hogy az elmúlt fél napban még pisilni sem voltál.Aki nem ismeri a rendszert,nem tudja,mennyit is dolgoznak az ápolók ténylegesen.

Sajnos valóban az orvosokkal is meg kell küzdeni,sok lenézi a nővéreket,pedig tényleg nagy általánosságban,már számtalan orvosi kompetencia vált nővérivé az évek során.Rengeteg feladatot vállaltunk át helyettük.Ami engem a leginkább zavar az egészben,hogy ezekre az orvosok jó része képtelen is,de ha a nővérnek nem sikerül,jaj neki.Mondok egy példát: Artériás vérgáz.Artériát kizárólag orvos szúrhatna,de ahol én dolgozom,ott ez nővéri feladat.Már a munkaköri leírásunkban is szerepel.Nem egyszerű eltalálni,mert közvetlen mellette fut a véna is.Nem egyszer előfordult,hogy vénás lett.Persze az orvosnak nem tetszett.De mi erre csak azt szoktuk nekik mondani,akkor menjenek,és vegyenek artériást.Ilyenkor csöndben tovább állnak,mert ők még egy branült sem tudnának betenni.

Valóban nem könnyű hivatás,én is azt tudom mondani,hogy csak az menjen erre a pályára,aki sok nehézség ellenére is mosolyogva tud bemenni dolgozni,mert a betegeket nem büntethetjük a rendszer,a kollégák vagy a hozzátartozók miatt.

Üdv egy 31 éves ápolónő aki 10 éve van a pályán.

Aki lenézi az ápolőnőket az egy korlátolt idióta.

Az ilyen emberek véleményére nem érdemes adni.

Az igazság az hogy nekem is szociális gondozó és áploló a szakmám.dolgoztam is benne. És megmondom őszintén hogy a legtöbb nővér tényleg egy leszarom tipus.többször előfordult hogy mentem volna gyógyszerelni és azt mondták hogy ne adjam de a gyógyszereket mert ezeknek má úgy is mindegy.persze én odaadtam mindenkinek!az etetést is úgy csinálták hogy megtömték szegény időseket.a fürretésről már ne is beszéljünk..többször be is perelték azt a kórházat a hozzátartozók.hogy volt olyan hogy bevittek a betegnek 1 tusfürdőt és 2 hónap alatt semmi nem fogyott belőle meg még vannak hasonló dolgok.

Ezzel nem fikázok le minden nővért de sokan tényleg nem lelkiismeretesen végzik a munkájukat.tisztelet a kivételnek.

#3, igazából ez a dolog oda-vissza működik az orvosokkal.

Én orvostanhallgató vagyok, nyilván nem tudok egy orvos vagy egy nővér nevében beszélni, csak az eddigi tapasztalataimat írom le. Nyári gyakorlatra már alapból azzal a tudattal mentem, hogy elsőéves medikusként én leszek a "tápláléklánc" legalján egy kórházban, tekintve, hogy kb még embert is csak anatómia atlaszban láttam előtte. Azért mentem, hogy tanuljak, nővéreknek, akikhez be voltam osztva az lett volna a feladata, hogy megmutassák nekem az ilyen "alap" dolgokat (injekció beadás, katéter eltávolítás, infúzió összeszerelés stb.). A kezdeti motivációm egy pár nap alatt elfogyott, mikor láttam, hogy az oszályon a nővérek hogy beszélnek a betegekkel és a hozzátartozókkal (nem mondom, hogy minden nővér bunkó stb., találkoztam nagyon kedves és elhivatott nővérekkel is, de az osztályon, ahová beosztottak pont csak ilyen bunkók voltak). Nem konkrétan az bántott, hogy bunkók voltak, hanem inkább az, hogy egy minimális erőfeszitést nem tettek volna, hogy valakinek segítsenek, mindent elintéztek annyival, hogy "nem tudom, ez nem az én dolgom", és ez nem amiatt volt, hogy a sok munkából ki sem láttak, mert nem valami mozgalmas osztály volt, egy pár óra alatt megírták a papírokat, aztán egész nap csak ültek a nővérszobában és beszélgettek. A tényleges feladataik (értsd: ágyazás) elvégzésére ott voltam én, ezért nekik még annyit sem kellett csinálni, mint általában. Nem panaszkodtam, mert szívesen ágyazok is akár, ha ezzel segítem a munkájukat, egyszer viszont megkérdeztem, hogy esetleg nem tanítanának-e meg nekem olyan dolgokat is, amiket orvosként illene tudnom (pl még soha nem adtam előtte injekciót). Erre csak kaptam a leugatást, hogy ennek a kis szros orvostanhallgatónak csak derogál az ágyazás, pedig az a dolgom, hogy csináljam amit mondanak nekem... Más osztályra nem engedték, hogy átmenjek (mert akkor nem lett volna ott a csicska, aki a dolgukat végzi ingyen), úgyhogy 4 hétig csendben ágyaztam, papírokat hoztam-vittem, betegeket kísérgettem egyik osztályról a másikra... Annyit tudtam elérni, hogy 4 hét alatt beadhattam 3 injekciót bőr alá. Szóval ez is az oka annak, hogy mondjuk egy orvos nem tud artériát szúrni: ha véletlenül valami paraszthoz osztanak be, esélyed sincs tanulni, az egyetemen meg nem tanítanak ilyesmit, mert hát erre van a nyári gyakorlat. Sokszor én mentem oda a betegekhez, hogy megpróbáljak segíteni nekik, miután segítséget kértek a nővérektől, de olyan hangnemben utasították el őket, hogy a sírás határán álltak. A hozzátartozókat én kísérgettem el más osztályoka, mert a nővérek ahelyett, hogy megmutatták volna nekik, hogy merre kell menni azt válaszolták, hogy "rossz helyre jött, ez az xy osztály". Akkor telt be a pohár, mikor volt az osztályon 3 nővér, akik tényleg egész nap csak ültek és beszélgettek, miközben én egyedül áthúztam 10-15 ágyat. Egy hozzátartozó hozott nekik egy nagy tálca sütit, és miután egész nap rohangáltam helyettük, eszükbe sem jutott, hogy egy szelet sütivel megkínáljanak. Nyilván nem halok bele, ha nem ehetek sütit, csak rosszul esik, amikor az embert ennyire szrba sem nézik.

Minden elismerésem a kérdezőnek és a lelkiismeretes, elhivatatott nővéreknek, ápolóknak. Sajnos azért nézik le esetleg őket is, mert sokaknak van az enyémhez hasonló tapasztalata, és az ilyen rossz élményekre sokkal jobban emlékszik az ember, mint a jókra. Itt is sokat olvasni, hogy sokan inkább meghalnának otthon ahelyett, hogy elmennének orvoshoz, mert rossz tapasztalataik voltak a múltban egy bunkó orvossal, ez is ugyanaz a szituáció.