Sokan stresszesek a munkájuk miatt?

Igen, pont mostanában gondoltam arra, hogy miért nem a társadalmi munkamegosztás előnyösebb a parasztháznál történő önellátásnál. És ezt nem csak én látom így, hanem a YouTube-on is sokan foglalkoznak a témával. Például Géczy Gábor fizikus, bár ő nevén nevezte azt amit én társadalmi munkamegosztásnak mondok: Önellátás vs. rabszolgatartás. És a rabszolgatartás kifejezéssel meg is van magyarázva hogy miért érzi jobban (és stresszmentesen) magát az ember önellátóként szabadon.

A társadalmi munkamegosztásnak kellene minden szempontból előnyösnek lenni. De számos szempontból mégsem ez van, főleg itt a keleti blokkban. Kezdhető a kérdéshez kapcsolódó stresszel. Mérnöki diplomával sem úgy szoktam bemenni a munkahelyemre ahogy valamikor a szülői gazdaságban dolgoztam. Hanem sokszor úgy felidegesít az "emberi biomassza" hogy előjön a pszichés köhögésem. És nem csak munkahelyen de a városi lakókörnyezetben is. Csak egy példát említek a legutóbbi esetből. Amikor a Quaestor botrány volt, egyik munkatársam megirigyelte a bűnözők sikerét és fejébe vette hogy ő is sikkaszt lehetőleg több 10 milliót, de legalábbis pár milliót a munkahelyről. Kész csata volt meggyőzni hogy legyen normális és tisztességes, hisz mindenki itta volna a levét. Szóval ha hülyék nem lennének akkor akár jó lenne az amit az elején társadalmi munkamegosztásnak neveztem. De mindig akadnak a társadalomban olyanok akik tesznek róla hogy még önellátóként is jobban érezze magát az ember mint a társadalom részeként. Szerintem be kéne vezetni a kalodát vagy a kényszerzubbonyt és az olyan egyéneket akik pöcegödröt csinálnak a társadalmi életből, azokat sétálóutcán kitenni és bárki akár le is pisilhesse következmények nélkül. Hogy elérjük azt amiről a kérdés is szól, hogy a munkahely se legyen stresszes, hanem mindenki örömmel mehessen oda.

De hogy további saját élményt is említsek a kérdéssel kapcsolatban: Egyrészt azt szoktam utálni amikor egy munkahelyen vannak 50-en vagy akár 100-an és senki sem akar dolgozni. És hogy menjenek vagy hogy jól menjenek a dolgok, mindent nekem kell csinálni. De társasházakban is ez figyelhető meg. Ja és természetesen mindegyik főnöknek képzeli magát, amelyik tudja és megmondja a tutit. De nem csinálja.

Igen, pl. én is. Magyarországon az a ritka, ha vkinek stresszmentes, normális munkahelye van.

Elvállaltam mellékállásként kocsikísérői állást. Alkalmi munka, ergo max. 15 napra hívhatnak be havonta.

Kemény fizikai munka, de nem is ez a gond, hanem az, hogy egy gyárt területén furikázunk, nemigen tartják be az előírásokat jó magyar szokás szerint: vegyszeres hordók, hulladékégetőbe is be kellett lapátolnom 1x szemetet mindenféle védőruha nélkül.

de ami a legnagyobb baj, szintén tipikusan magyar sajátosság: a munkatársak. én ennyire primitív emberekkel életemben nem találkoztam, pedig gimi alatt közmunkás is voltam egyik nyáron. a közmunkások egyszerű, de alapvetően jóindulatú emberek voltak.

de itt a sofőr, akivel voltam, bagózik folyamatosan (tilos a gyár területén), köpköd, káromkodik stb. olyan, mint én 13 évesen (kivéve a cigit), amikor menő gyereknek hittem magam.

de am ma bementem egy boltba, ahol az egyik régóta ott dolgozó (természetesen igen művelt) kasszás nő a 20 éves új dolgozó lánnyal úgy beszélt, mint a ronggyal.

mindegy, nem akarom túlragozni. ebben az országban a fő stresszforrás az, h a munkatársaid igénytelen, rosszindulatú prolik.

Igen, sokan stresszelnek az emberek a munkahelyükön.

Szerintem nem vagyok egyedüli, aki nap, mint nap, sötét középkori technikai háttérrel próbálja megoldani az egyre több és egyre magasabb elvárásoknak megfelelni próbáló feladatait. A munkáltatók többsége csak az "Elvárások", ill. "Követelmények" pótmétereken szeretnek önfeledten feljebb és feljebb tolni, de a "Befektetés", ill. "Körülmények" feliratú potikat vastagon begyógyítja a por...