Miért büszke rá egy csomó ember, hogy jóformán rabszolga? És miért azokat támadják, akik emberhez méltóan akarnak élni, míg a kizsákmányolóikkal szemben meg már hangjuk sincs?

Nem szeretnék senkit megsérteni, remélem nem veszitek támadásnak. Egy barátnőm járt nemrég így, elment ideiglenesen gyárba dolgozni, mert felmondtak neki és átmenetileg elvállalt takarítást. Közölte is előre, hogy neki ez csak nagyon rövid időre kell, hiszen tanult ember. Na a főnöknek már ez sem tetszett, de a barátnőm elég határozott ember, ha valamire nemet mondott, amellett más főnökkel szemben is kitartott. Őt is és engem is elborzasztott, hogy a többi, gépsor mellett dolgozó számára az szinte magától értetődő, hogy nincs semmi szabadidejük, hogy 40 fokos lázasan is be kell menniük dolgozni (egyszerűen köztudott, hogy ott nincs olyan, hogy betegszabi), hogy sz@rt se keresnek jóformán, egészségük és családi életük jóformán nulla, stb. Barátnőmnek ott ecsetelték, hogy na itt aztán olyan nincs, hogy betegszabi, jönni kell 40 fokos lázzal is. Én már pl. 37 körül haldoklom, ki se tudok kelni, na nem is tenném meg egyetlen munkahelyért se. Pár hét után fel is mondott a barátnőm, még a munkanélküliséget is szívesebben választotta, de azt mondta, ő nem lesz rabszolga senkinek se. Azóta talált is a végzettségéhez méltó ajánlatot, csak egyszerűen nem tudjuk megérteni, miért ilyen birkák sokan (bocsánat, de ezt nem tudom más jelzővel leírni), akik ráadásul tuti a barátnőmet támadták volna, ha ő betegen nem megy be. Mert akkor ez már milyen munkamorál meg stb., bezzeg az ellen nem lázadnak, hogy őket így kihasználják. Egyszerűen nem tudjuk megérteni, és remélem nem sértettem meg senkit, mert nem a kétkezi munkát nézem le, hanem ezt a büszke rabszolga mentalitást. Aki ennyire hagyja magát kizsákmányolni, az sajnos magának köszönheti az egészet...