Miért nem hiszik el az emberek, hogy valaki boldog tud lenni egy gyári munkahellyel?

Mert annyira elkényelmesedtek és büdös nekik a valódi munka, meg megszokott a nagy pénz a semmiért, hogy csak ebben látják a boldogságot.

S persze, semmittevész sokat kapok érte dologgal lehet dicsekedni bár csak hasonszőrűeknél.

Sokszor normálisabb emberi emberek vannak a gyárakban, mint az irodák csinos sznob-kétszínű érdekvilágában...irigykednek igazából az elégedettségedre.

Tudod, ha neki nem jó, nehogy neked jó legyen;)

#5- Ismerőseim gyári munkásként 260-280 ezret visznek haza és meg sem szakadnak...

4-5-éve dolgoznak ott.

Mindenkinek úgy sem jut vezető pozíció hiába a diploma!

Uccsó:

Milyen gyárban és milyen pozícióban lehet 260-280 ezret keresni?

Mert én több gyárban voltam, és minimálbérnél (85 ezer) többet sehol nem adtak. De még a műszakvezetők is csak 120 ezer körül vittek haza - akik ugyebár a középvezető réteg. Felettük már csak a nagyfőnök van - hogy ő mennyi zsebel be azt nem tudom, de nyilván belőle csak 1 van, a több tucat, több száz gyári munkás nem is álmodozhat róla, hogy a gyártósorról majd egyszer feljut a főnöki székig...

Utolsó: Pl autógyárban

Nem a sori munkások azok 120körül hanem robotkezelők,mechanikudok,karbantartók-200-260-de ez egy sem vezető a "mesterek" 300-felett keresnek. ..

13:13-assal egyet tudok érteni. Egy gépkezelő, karbantartó 200+ ezret keres. Egy CNC-s 250-300at is.

Összehasonlításként nem keres többet egy 2-3 éves tapasztalattal rendelkező építész, akire azért nem kevés felelősséget is rátolnak.

Te megtaláltad azt, amit nagyon sokan- az emberek többsége- nem.

Ez többet ér, mint hogy pár tízezerrel többet keress.

örülj neki, komolyan!

(Én is szeretem a munkám, és számomra ez a legfontosabb. Bár az 1. munkahelyemen nagyon alacsony volt a fizetésem, mégis jól éreztem magam és jól is csináltam.)

Annál jobb nincs hidd el, mint amikor nem öngyilkossági gondolatokkal kelsz fel reggel és már akkor utálod az életed, a munkád és a kollégáid.

Volt ilyenben is részem,-ott hagytam. Nem bántam meg, mert most ott vagyok, ahol mindig is lenni akartam. HA akkor a társadalmi elvárásokra hallgatok, most is egy fos helyen lennék, és minden nap gyomorgörcsben ülnék a frusztrált emberektől, akik úgy beszélnek velem, mint a kutyával, és ezt viseljem el csak azért, mert "mekkora lehetőség."

Ők sem, és az ismerősi köröm sem értette, amiért felmondtam. Én megkönnyebbültem, az egészségem is szarrá ment akkor, nagyon szenvedtem mindegy -egyes-nap. ÉS most ezért egy nagyon is jó helyen vagyok, normális közegben, a munkámat pedig imádom.

Kell-e ennél több? Nem. Becsüld meg, hogy megbecsülnek és jól érzed magad.

Én elhiszem, hogy valaki boldog tud lenni gyári munkában is. Én dolgoztam raktárban, irodában, kis cégnél, nagy cégnél, közszférában, versenyszférában, tapasztaltam különböző dolgokat. Nekem is megvan az a munkatípus, amit szeretek csinálni (nem a láblógatás). Egy gyárban is lehet, hogy megtalálnám a helyem, ha azt a munkatípust csinálhatnám, amit szeretek. Ez nem a gyártósori munka, és nem azért, mert lógatni akarom a lábam. Amikor arról volt szó, elvégeztem az ilyen jellegű robotmunkát is.

Csak egy észrevétel. Én dolgoztam egy irattárban kb. 2 hétig. Magával a munkával nem volt problémám a fizetést leszámítva (abból nem éltem volna meg hosszú távon). Amivel gondom volt, azok az emberek, a kollégák, akikkel együtt dolgoztam. Nagyon sok volt köztük az ostoba, akik még hangoztatták is jó hangosan a butaságukat. Engem ez borzasztóan zavart. Jobban érzem olyan emberek között, akik képesek használni az eszüket, és nem arra büszkék, hogy kettessel elvégezték a középiskolát, amit végiglógtak.